Fezejet

 1 II   |    Hagyjátok most abba, az öreget megint az ördögök gyötrik, nem
 2 III  |           Nem hallják, a kis Emma megint sír, nincs jól eltemetve
 3 V    |         Boldogtalan! S miért jött megint haza?~– Apámmal akarok beszélni
 4 VII  |      tanúsítom. Ahol, ni. A fonal megint bogra akadt. Mármost, ha
 5 VIII | félrekapta a fejét, azt gondolta, megint pofont kap.~Az idegen egy
 6 IX   |        Azután századokig nem adja megint élete jelét. Tűr, mint minden
 7 IX   |       pohár pálinkát inni, délben megint inni, lefekvés előtt szinte,
 8 XII  |        eszébe.~Hirtelen kimászott megint a tört résből; egyenesen
 9 XIII |        szeszgyárba, a csapszékbe, megint a mezőre, azután ismét az
10 XIII |          ettől?” Az a sunyi Hamza megint lekiabált: „No, ha ebben
11 XIII |     visszateszi a többihez.~Ezért megint majd megverte a doktor.~–
12 XV   |       fegyverek csöveiben. Azután megint egy zördülés; minden fegyver
13 XVIII|          kézhez, s egy perc múlva megint visszanyúlt ugyanaz a véres
14 XVIII|      amelyiken te kimentél, akkor megint újra kezdjük…~Órákig elbeszélget