Fezejet

 1 II   |          hogy társa nem mozdul, lassan félre hajtja magáról a takarót,
 2 II   |     alunni!~A nagy, izmos ember lassan, inogva állt térdre. Keblére
 3 II   |         kiről ők megemlékeznek.~Lassan odalopózék, és hallgatott.~–
 4 III  |      tulajdon szétdúlt arcától. Lassan visszalopózék ismét; fehér
 5 IV   | Elhatározta-e magát?~Visszament lassan az ágyhoz. A gyermek rémségesen
 6 V    |      kezeit szájához szorítá, s lassan hörgött, mint ki mélyen
 7 V    |    taszíts el magadtól.~Az öreg lassan felemelkedett, véghetlen
 8 V    |     aranyzott nehéz feszületet, lassan felemelte azt jobb kezével
 9 VIII |         nem is érthette az, oly lassan mondta.~– Áldás, békesség
10 IX   |       az emberi szenny és a bűn lassan megrontják életerejét, s
11 XI   |       tikkasztó nyomást.~Azután lassan, igen lassan besötétült;
12 XI   |    nyomást.~Azután lassan, igen lassan besötétült; egy hosszú fekete
13 XIV  |         halvány orcáját; szemei lassan lecsukódtak, és fehér arca
14 XVIII|        testi sebei begyógyultak lassan, lassabban a lelkiek. Látta