Fezejet

 1 VII |          tűrök, véle szenvedek”. Íme, tanúsítom. Ahol, ni. A
 2 VIII|          Egy ártatlan embert. És íme, amidőn a pór öszvérén megvizsgálák
 3 VIII|      kezét az öreg homlokáról, s íme azon el volt simulva a gonosz
 4 VIII|        Mi lehet ez? Odaléptem, s íme lépteim halk csoszogását
 5 VIII|         nyitám fel az ajtót. És, íme, a szoba közepén, az asztalon
 6 VIII|         önökhöz, és azt mondaná: íme, azt az elvetett gyermeket,
 7 VIII|          orvosság hatályos volt. Íme, az öregember felült, és
 8 VIII|     világ előtt, és mondja azt: »Íme, halálos ellenségem sírt
 9 VIII|     Mindazokról, amiket mondtam, íme, leveleket hoztam magammal,
10 VIII|      mutassa.~– Maradjon ön itt. Íme – szólt Kornéliára mutatva –,
11 XII |     rogyott a szoba közepén.~És, íme, az Úr feleletet adott annak,
12 XVI |       saját gyermeke gyanánt. És íme, most a hatalmas urak mérget
13 XVI | eltemessék gyalázatos titkaikat. Íme, én kibeszélem azokat; tudja
14 XVII|          könyvekből; most pedig, íme, egy főúr áll a törvényszék