bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 Elo | megpendítjük, tán nem egy leend, ki megdöbbenve fog ráeszmélni
2 Elo | emberarcú halakat húznak ki, a vándormadarak nyár derekán
3 Elo | börtönéből, s ha akad korifeusa, ki vakhitből vagy rosszakaratból
4 I | szárnyra kelt…~Halál! Halál!~Ki nyitja meg száját a halálmadárnak,
5 I | mondjon a benne lakozónak?~Ki kényszeríti rá, hogy éjnek
6 I | láthatlan kísértetre ugatna, ki gazdája küszöbén ki- s bejár,
7 I | mély gödröt miért kapar; ki számára ásta meg azt; ki
8 I | ki számára ásta meg azt; ki tanítá meg rá, hogy valakinek
9 I | elkezdenek ropogni, pattogni – ki jár ott? Kinek lépte alatt
10 I | megérzi az idegen halált?~*~Ki Hétfalu egyetlen hosszú
11 I | párkányzatán.~Ablakaiból a vasak ki vannak feszegetve, küszöbén
12 I | rájuk sem néz, úgy vesznek ki egyenként, sárga rozsdával
13 I | hajadonokon megismeré, hogy ki hordja méltán a pártát,
14 I | hordja méltán a pártát, ki nem. A gyermekek arcáról
15 I | gyermekek arcáról megmondá, hogy ki fiai; s gyakran úgy esett,
16 I | küszöbön, s várta, hogy ki meri azt átlépni. Jaj volt
17 I | átlépni. Jaj volt annak, ki a tízparancsolat ellen vétett!
18 I | néha hetekig elbolygott, ki tudja hol, ki tudja miért,
19 I | elbolygott, ki tudja hol, ki tudja miért, s azalatt iszonyúan
20 I | egy tébolyodott nő volt, ki lelkének őrült, kínos ihlettségében
21 I | mondta: „Miért nem füstölitek ki a szobát, nagy benne a halottszag?”
22 I | Külön temetőt árkoltattak ki azok számára, kik ez év
23 II | látna maga előtt?~Van-e, ki őt, a bűnök büntetését örömest
24 II | lássa maga mellett ülni; ki eléje menjen, ha jő, utána
25 II | nézzen, ha távozik? Van-e, ki azon kezet meg tudja csókolni,
26 II | soha áldva nem volt?~Van-e, ki azon szomorú házat meg tudja
27 II | ordít az idegen szagra.~– Ki az? – kérdi belülről egy
28 II | ebet, mely szaglászva dugta ki orrát az ajtó és az eresz
29 II | lyukat harapdált.~– Nyisd ki, Mekipiros, ne kiabálj! –
30 II | visszafordulva társához, ki mélán elbámulva állt ott
31 II | oldalba rúgta a monstrumot, ki egy ideig vigyorogva nézett
32 II | egyszersmind Mekipiros lódult ki az ajtón, nagy, bozontos
33 II | mely a kéményből alálóg… Ki tudja, minő átkos, iszonyatos
34 II | minden szavát érteni lehete, ki a legnagyobb erőtetéssel
35 II | hangja:~De tudjuk, hogy ki megvallja ~ És átallja~
36 II | minő e szózat zenéje volt! Ki lehet ő? Bűnbocsánatot hirdető
37 II | milyen szép lehet egy hóhér, ki a másvilágról prédikál,
38 II | dicséret verse.~A villámos ében ki mennydörög ott fent? ~A
39 II | apád kezei oly véresek! Ki mossa le azokat? Annyi embert
40 II | azokat? Annyi embert megölni, ki engem sohasem bántott, ki
41 II | ki engem sohasem bántott, ki nekem semmit nem vétett.
42 II | hörgésbe fojtá el sóhaját.~– Ki fog felelni majd helyettem,
43 II | fogja mennydörgő szavával: „Ki merte az én műveimet elrontani?
44 II | az én műveimet elrontani? Ki merte a halált osztani énkívülem?”
45 II | halált osztani énkívülem?” Ki fog felelni, ki fog kimenteni
46 II | énkívülem?” Ki fog felelni, ki fog kimenteni engem, midőn
47 II | lesznek, mint azon eszköz, ki kezökben halál és ember
48 II | voltak. Alakjából egészen ki volt véve, minden izma vonaglott,
49 II | országos zsiványt végeztem ki; mikor a hágcsóra léptem
50 II | nem fordul el senkitől, ki szemeit hozzá felemeli.
51 II | urak azt az okosat találták ki, hogy eleve külön temetőt
52 II | nekirontson apja kastélyának, ki a fiút teljes életében üldözte,
53 II | meglepőbb lázadás nem ütött ki a nép között, mint ez leend.
54 II | menekülő párduc, mászott ki a padlás szűk ablakán az
55 II | dühösen rángatta lefelé.~– Ki az? – dörgött közbe egy
56 II | ott a kerítésen mászni, ki előtte egészen ismeretlen
57 II | tekintetét. Átölelte a gyermeket, ki fegyverét lenyomta. Azután
58 III | fél a sötétben. – Menjenek ki, nézzék meg!…~– Nincs senki
59 III | eltemetve a föld alatt, ki akar jőni. Csitt, csitt,
60 III | mint kin az őrültség üti ki magát, átkozódva kapta le
61 III | kereste, hogy kit lőjön agyon, ki kiáltott.~Tán ha az égből
62 III | Benjámin kábultan ejté ki kezéből a fegyvert, nem
63 III | ő saját kezeivel szedte ki abból, nehogy egy kárhozatos
64 III | ezek a fák hogy száradnak ki egyenként – földeiden hogy
65 III | Mindenemet odaadom annak, ki őt meggyógyítja. Óh, ha
66 III | Te őrjöngsz! Egy gyermek, ki négy év előtt még angyal
67 IV | ködös csillagot itt alant. – Ki bírt volna alunni ilyenkor?~
68 IV | földesúr háza ez, ablakai mind ki vannak világítva, ajtajai
69 IV | szakadni.~Mit kelle szenvednie!~Ki mérget vesz be, iszonyúan
70 IV | tébolyodottul!~Jót tenne vele, ki meg tudná ölni…~Fogja-e
71 IV | hosszúk leendnek a büntetésé?~Ki lesz, aki szenvedéseinek
72 IV | hallatára a halál megjelen.~De ki merné őt ilyenkor hívni,
73 IV | lepedőkbe, ágyruhákba burkolva, ki mit kaphatott magára hirtelen,
74 V | ragyogni, mint fényesítik ki koporsójukat, mint verik
75 V | koporsójukat, mint verik ki aranyszegekkel, mint hímezik
76 V | aranyszegekkel, mint hímezik ki szemfedőjüket rózsákkal
77 V | két halott van benne.~– Ki holt meg?~– Ágnes asszony
78 V | nem messze van, kerülje ki.~– Szemközt menne neki,
79 V | s lassan hörgött, mint ki mélyen álmodik.~Oly szívszorító
80 V | elkergettél, s nemsokára halottad, ki itt marad – szólt, s érzékenyülten
81 V | hebegett, de szó nem jött ki rajta.~A fiú nem tudta,
82 V | csúszott lábaihoz az öregnek, ki reszketve támaszkodott a
83 V | és mégsem élő. Édesapja, ki még mindig úgy állt ott:
84 V | a halál embere, a bakó, ki egy kezében a zsoltárt,
85 V | taszítá el magától a káplárt, ki nekiesett a kandallónak,
86 V | zökkenésével.~– Ide jöjjön, ki halni akar! – rikoltott
87 V | hátrálni kezdtek a dühödt elől, ki vérben forgó szemekkel,
88 V | egyetlen könny sem jött ki szeméből.~
89 VI | huszonöt bot alatt. Annyira ki voltak készítve.~Az iskolaház
90 VI | hazamehetnek.~Azok aztán rontottak ki az ajtón, mint mikor a csürhét
91 VI | felnőtt kamasz korukban is.~Ki a faluban a legügyesebb
92 VI | legügyesebb csirkelopó volt, ki legjobban értett a veremfeltöréshez,
93 VI | fejét legtöbbször beverték, ki legtöbbet ült a vármegye
94 VI | tudománya első alapjait.~Ki hazudni, tagadni legjobban
95 VI | tagadni legjobban tudott, ki legtöbb pálinkát meg tudott
96 VI | vedelni egy hajtókában, ki a feleségét legtöbbször
97 VI | feleségét legtöbbször megverte, ki apját, anyját ki tudta verni
98 VI | megverte, ki apját, anyját ki tudta verni a házból, ki
99 VI | ki tudta verni a házból, ki legrestebb volt a dologban,
100 VI | legrondább volt a háza, ki legjobban ütötte, verte
101 VI | legjobban ütötte, verte a lovát, ki legtöbbet ült a kalodában:
102 VI | tanulta az életbölcsességet.~Ki is harminc év óta terjeszté
103 VI | sok tudomány. Olyan ember, ki azt, amit hallott, mind
104 VI | komondor cammogott elibe, ki is midőn látta, hogy négykézláb
105 VI | sovány, kaputos ember körül, ki egy levelet olvasott fel
106 VI | főre bort, gabonát osztanak ki alattvalóik közt, kórházakat
107 VI | harangok nyelveit szedesse ki, hogy felötlő ne legyen
108 VI | honnét minden házból halt ki két-három ember, másutt
109 VI | feszülten a vallatottra.~– Ki adta teneked ezen levelet? –
110 VI | megmaradsz hallgatásod mellett; ki adta neked ezt a levelet?~–
111 VI | kutya, mire tanítottalak? Ki adta neked azt a levelet? –
112 VI | mert sokat tud.~– De hát ki vele, amit tud.~– Ki fogja
113 VI | hát ki vele, amit tud.~– Ki fogja mondani… – szólt a
114 VI | elkezde futni; rohant, mint ki hegyről fut alá, futott
115 VII | fűszerezett beszédei által tünteti ki magát, a polgári osztály
116 VII | egypár év múlva úgy kerültek ki onnan, mintha kicserélték
117 VII | skatulyából vették volna ki. Hogy micsoda kikészítések
118 VII | kérdezgette tőlük, hogy ki fiai. A büntetés egyformán
119 VII | büntetés egyformán járt ki nála, mint az egyenruha,
120 VII | legény”, aki ha valamiképp ki találja magát tüntetni azáltal,
121 VII | kellett verekednie, vagy ki nem állta az ott maradást.
122 VII | alezredes volt, érdemelte azt ki, amidőn csatatéri helyét
123 VII | ellenfél vezére mondá rá: „Ki az a vas ember ott, aki
124 VII | aludnák az időt, bárcsak ki volna már téve a főbelövendő
125 VII | azt nem minden ember állja ki; akinek szédelgős a feje,
126 VII | szépen nem viseli magát. Ki látta azt: ennyit lamentálni
127 VII | asszonyka türelmesen bontogatá ki a zavarba jött fonáltekercs
128 VII | jutott eszébe, hogy azokat ki is lehetne nyitni.~– Kérem
129 VII | Szolgabíró nagybátyám mondá, ki kocsin jött onnan, míg a
130 VII | megmentésére valami módot ki nem gondolsz.~És amidőn
131 VIII | VIII. A lengyel nő~– Ki van itthon? – kérdé egy
132 VIII | idegenre, és nem felelt neki.~– Ki van idehaza? – kérdé ez
133 VIII | zörgettem, nem nyitotta ki senki; kénytelen voltam
134 VIII | Önök is azért húzódtak ki ide a konyhába. Ön, szép
135 VIII | ájtatoskodását. Mielőtt lefekünnék, ki szokta sütni puskáit; akkor
136 VIII | vendéglőkben, kávéházakban; ki mondja rólam, hogy mi vagyok?
137 VIII | tűzből egy parazsat rántott ki finom mutatóujjával; azt
138 VIII | öt-hat évet két-három ízben ki nem töltött a hűvösben;
139 VIII | mulatság, mikor megtudták, hogy ki vagyok. Hahaha! Mint sápadtak
140 VIII | kívánkozik a világba. Hát egyszer ki toppan be hozzá, este későn,
141 VIII | lövések. Éjszakára mindig ki szokta lőni fegyvereit,
142 VIII | s vagy a golyókat szedte ki, vagy a lőport nedvesítette
143 VIII | nézte a szende gyermeket, ki őt nem látszott észrevenni
144 VIII | A gyermek félve csúszott ki az idegen kezéből, ki alig
145 VIII | csúszott ki az idegen kezéből, ki alig akarta elereszteni
146 VIII | bukott kereskedőket választák ki lelki betegeikül, mások
147 VIII | szavaknál a férfi arcára, ki lesütött szemekkel, rebegő
148 VIII | végtelensége nem fedné be a földet, ki mentené meg az ítélettől
149 VIII | fölemeli a tört szívű bűnöst, ki elbukott a kísértés alatt.~
150 VIII | homlokára a férfinak.~– Pedig ki tudja, miért rendelte ezt
151 VIII | rendelte ezt így az Úr? Ki tudja azt, hogy a vaktában
152 VIII | gonoszabb szívében, mint az, ki a vértettet végrehajtá;
153 VIII | gonoszabbul vétkezve, mint az, ki ez óhaját teljesíté? Keleten
154 VIII | igaztalanul öletett meg? Ah, ki mondja akkor azt, hogy a
155 VIII | halva voltak mind a ketten. Ki tudja, minő sorstól őrizte
156 VIII | Erre csak az felelhet, ki a meg nem történt jövendőket
157 VIII | rebegni:~– „Mi atyánk isten, ki vagy a mennyekben.”~Az ismeretlen
158 VIII | azt kötényébe rejtve, ment ki.~Az idegen utánanézett,
159 VIII | uram, élet és halál van, ki az egyiket, ki a másikat
160 VIII | halál van, ki az egyiket, ki a másikat leli meg benne.
161 VIII | a siketség! A világbul ki van zárva az ember, jobban,
162 VIII | papírba tekert csomagot vett ki e szavak után, s azt sokszoros
163 VIII | földön. Sohasem kutattam, ki gyermeke lehetett, sőt rettegtem
164 VIII | odanyomta azt az ifjú kezébe, ki eldugá a kis ereklyét mellénye
165 VIII | Kicsoda ön? És mit akar?~– Ki vagyok? Rendőr vagyok; gazember!
166 VIII | Hazudsz. Tudod. Mondd ki!~– Mondom már. Jaj, a torkom! –
167 VIII | elfogattam, s bezárták, ki is van téve a siralomházba
168 VIII | jutalmat, ami a szökevényre ki volt tűzve. Csak te még
169 VIII | mi ismeretlenünk szállt ki, ezúttal divatos fekete
170 VIII | átadója egy hírhedett orvos, ki most jön Franciaországból,
171 VIII | állhatá meg, hogy mégis ki ne menjen, megnézni ezt
172 VIII | kell egy orvosnak megtudni, ki betegei szívét gyógyítja.
173 VIII | a szobában alá s fel.~– Ki mondta ezt önnek? – kérdé,
174 VIII | lelkesült hangon szóla hozzá, ki a pokol minden kínjait látszott
175 VIII | pedig felült ágyában, és ki akart lépni onnan.~– Megyek.
176 VIII | gyűlölet. E rossz betegségből ki kell önnek gyógyulnia elébb.~–
177 VIII | van egy eltaszított fia, ki e percben talán a vesztőhely
178 VIII | tette oly elkeserültté őt, ki oly jó volt, hogy a haragos
179 VIII | ön, uram, azt az embert, ki önt egyedül merte büntetlen
180 VIII | előjönni, bámulá e csodaorvost, ki ujja hegyével, leheletével
181 VIII | ifjú Hétfalusy ügyében, ki megszökött a hadseregtől,
182 VIII | szavakkal:~– Uram, gondoljon ön ki valamit, ami által ez embert
183 VIII | szövetségese van önnek, ki ugyanazt az erősséget ostromolja,
184 VIII | Tanácskozzanak, gondoljanak ki valamit. Egyedül hagyom
185 IX | zárt ajtókon, s keresi azt, ki tőle fél. Nem kell hozzá
186 IX | kihalt, átellenben az ablakok ki vannak nyitva, s senki sem
187 IX | nyitva, s senki sem néz ki rajtok, olyankor oly jólesett
188 IX | parancsolat, hogy senki a faluból ki ne menjen, se gyalog, se
189 IX | harangod szavai kísérik ki a halottakat, hanem a kutyák
190 X | Themistocles történetét, ki egy maroknyi görög haddal
191 X | történetekből VII. Ferdinándot, ki a mórokat annyi százéves
192 X | olvasott a szkíta Bertezénáról, ki egyszerű kovácslegény létére
193 X | s vaskövetkezetességgel ki van mutatva, hogy görögök,
194 X | kopott kabátú alumnistát, ki sovány jusculumát vitte
195 X | alumnista diák történetét, ki éppen így hordta egykor
196 X | leveskéjét mázatlan szilkében, s ki azután Magyarország egyik
197 X | deputatum-gabonát a rostaaljából mérette ki a mesternek, az iskola udvarát
198 X | épületet sohasem javíttatá ki; hanem elnézte, hogy a mester
199 X | számára sincsen jó föld.~Ki értse meg e határozatlan
200 X | emelkedni, helyet vívni ki a történetben: a magyarhoni
201 X | nem lehet hinni senkinek!~Ki terjesztette ezt a borzasztó
202 X | minthogy az igen okosan ki van mondva, miszerint Horácnál
203 X | nyelvűt; tán önmagát kivéve, ki szinte szokott versek írásáig
204 X | Iván, a régen várt jelszó ki van mondva.~– Hogyan? –
205 X | kérdé a legény elbámulva.~– Ki van hirdetve minden templomban,
206 X | rajta, s kezet adott rá. Ki volt az a boldogtalan, aki
207 X | hogy semmi nyírott fejű ki ne szabaduljon a helységből,
208 X | fájdalom volt az.~– Verd ki a fejedből, és igyál egy
209 X(1) | Az olvasó ki fogja találni és helyeslendi
210 XI | rendítse a tábornok szívét, ki azon percben, midőn az apa
211 XI | olyan jól számították ezt ki, a terv oly regényes és
212 XI | sötét fátyollá bontakozott ki, s amint a csillagok nagy
213 XI | legalsóbb rétegéből, rajzott ki s be a csárda ajtaján, vad
214 XI | ha tudni akarja, úrfi!~– Ki keveri a mérget? – kérdezé
215 XI | Tamás lámpával kezében.~– Ki beszélt itt? – kérdezé széttekintve
216 XI | Nem mást, mint Muravjovot, ki az új Róma falait volt felépítendő,
217 XI | derék Numa Pompiliustól. – Ki adta nektek erre a jelt?~–
218 XI | fellobbanni annak. Bocsátottál-e ki kiáltványokat?~Bodza megszégyenülten
219 XI | felpattanva.~– A parancsok már ki vannak osztva.~– Vissza
220 XI | aggodalmasan tekingetett ki az ablakon, melyen át valami
221 XI | sikolta a delnő, s futni akart ki a szobából. Az ajtónál eszére
222 XI | előrevigyázó vagyok. Válaszd ki magadnak a legjobb lovat,
223 XI | ne imádkozzék érte, vajha ki ne törné odáig a nyakát.~
224 XII | nem tudok németül, gyere ki, beszélj velök.~A gyermek
225 XII | apám! – sóhajtá a gyermek, ki a szekéren megkötözve feküdt,
226 XII | Úr feleletet adott annak, ki végveszedelmében hozzá kiálta.
227 XII | egész nyugalommal fejté ki, s csendesen kétfelé nyitá
228 XII | csattanás eszére téríté Zudárt, ki már közel volt az őrület
229 XII | pallos mindkét élén; jól ki volt az köszörülve, sehol,
230 XIII | akiknek hírül vitte, hogy ki halt meg ma, mikor temetik,
231 XIII | kastélyba menni hetesnek, ki főz ma a rektor számára.
232 XIII | hivatalosan jelenté, hogy ki lesz a soros forspontra
233 XIII | soros forspontra menni, ki nem adta még meg a papbért,
234 XIII | adta még meg a papbért, ki tartozik a robottal. Így
235 XIII | mert hogy nem állhattam ki ezt a rettentő melegséget,
236 XIII | Sarkantyús megérkezése, ki rossz csézájában, forspontos
237 XIII | Hát a veszedelemtől.~– Hát ki mondta neked, hogy itt veszedelem
238 XIII | hogy a jámbor rektort, ki különben nem szokott szeszes
239 XIV | halassza ön három napig. Tűzzön ki arra rövidebb határidőt;
240 XIV | kegyelem!”, egy olyan embernek, ki magának hosszú életet ígért.~
241 XIV | könyörgött?~Vértessy nem állhatá ki e tekintetet; nem tudott
242 XIV | hirtelen föleszmélt, sietett ki az ajtón, felkötötte kardját,
243 XV | vasvillák is álltak ugyan ki a tömegből, de az emberek
244 XV | bőrkötényes polgártárs emeltetett ki, fején csákóval, kezében
245 XV | kezében szuronyos puskával, ki a többiek vállain át a tábornokig
246 XV | lovas látszott közelítni, ki nagy bajjal bírt keresztültörtetni
247 XV | vezérrel akar szólani.~– Ki itt ez érdemes honfiak vezére?~
248 XV | volt, hogy egyenesedett ki a bajusza ijedtében, amint
249 XV | gonosz szellemű lázadás ütött ki; melynek legelső összetartó
250 XV | Csupán néhány faluban tört ki. Ez éjjel meg fogják rohanni
251 XV | E percben lázadás tört ki az ország belsejében, ugyanazon
252 XV | magához e leveleket, válassza ki ólamból legjobb paripámat,
253 XV | és ezen derék úrnak itt, ki önért oly sokat merészelt.
254 XV(1)| lengyeleknél a vezetéknévben is ki van fejezve a férfi- és
255 XVI | cibálás és rugdalás által ki nem szabadítá magát kezei
256 XVI | végigpengeté, ha nem tört-e ki az éle, azzal eltűnt az
257 XVI | föld, amit most hánytak ki a sírból.~– Most lássuk,
258 XVI | alatt erős férfihang kiálta ki a lázadókra.~– Ez még csak
259 XVI | volt benne a halott, és ki nem fogyott belőle a siralom.
260 XVI | asszony olyan suttogva. Ki tudna abból érteni valamit?~
261 XVI | mint a templomban szokták.~Ki lehet az?~Senki sem tudta
262 XVI | vesztünkre esküdtek. Ok ki akarják irtani a mi fajunkat,
263 XVI | kiveté elsőszülött gyermekét. Ki a mezőre, ki a fenevadaknak;
264 XVI | gyermekét. Ki a mezőre, ki a fenevadaknak; kiveté,
265 XVI | Zudárné figyelmét nem kerülé ki, hogy a kastély vasajtajába
266 XVI | előttetek a hóhérasszony leánya. Ki szülte ezt, ki adta néki?
267 XVI | hóhérasszony leánya. Ki szülte ezt, ki adta néki? Nagyságos úri
268 XVI | utána. Ő egyedül lépett ki az ajtón.~A bőrharang mégis
269 XVI | pisztolyokat a bőrharangnak, ki szépen kezet csókolt neki
270 XVI | furfangos tervet gondoltak ki magukban.~A vasajtó még
271 XVI | azt nem gyanította, hogy ki ellen lázadt fel amaz őrjöngő
272 XVI | katonának vitték, én váltottam ki. Mikor vetésedet elverte
273 XVII | üldözött fejére vannak feltéve, ki ezalatt nyugodtan hallgatá,
274 XVII | élet, másikban a halál. Ki hova jónak látja, vesse
275 XVII | csak olyan formában jutott ki számára az alkalom, meglátni
276 XVII | Bodza Tamás indítványát, ki maga nagy tekintéllyel felült
277 XVII | látta, azt úgy voncolták ki lábánál fogva.~A tömeget
278 XVII | esett, ígérte, hogy mindent ki fog vallani, csak ne bántsák,
279 XVII | bebizonyítsam. Ez az én mondásom. Ki van hát itt, akivel beszélni
280 XVII | eloldjátok a kezeimet, és ki hagyjátok osztani magatok
281 XVII | képzelődését. – Mint merednek ki szemei! Hogyan sápad!~–
282 XVII | borzadva tekintének a mesterre, ki nehány percig ámolyogva
283 XVIII| gyermekhez futott, az egészen ki volt már fáradva, lábacskái
284 XVIII| tanogatták, hogyan hányja ki a földet a veremből; azután
285 XVIII| Ezek Mária lövései voltak, ki azzal hirtelen leugrott
286 XVIII| suttogva kérdezé fiától:~– Ki ezen tünemény itt, aki másodszor
287 XVIII| vissza:~– Miért ne mondanád ki? Én nőd vagyok; a hírhedett
288 XVIII| ablak keresztvasait verte ki helyükből éles csákányokkal.~
289 XVIII| homlokához pisztolya végét, ki legjobban dolgozott a keresztvas
290 XVIII| tiszteljék a törvényeket, adják ki az elfogott urakat és lázító
291 XVIII| mondtam ugyé; én böjtöllek ki téged, nem te engem. Milyen
292 XVIII| Erdők vadait, mezők madarait ki vehetné számba!~
|