Fezejet

 1 Elo |       folyamok vize, az emberi forró vér, beteg volt maga a levegő
 2 II  |              vannak… Mik azok? Talán vér? A szem nem bír letévedni
 3 II  |    hozzávágtam, s a kezemre feccsent vér égetett, mint a tűz… Óh,
 4 II  |              a tűz… Óh, gyermekem, e vér ártatlan volt. Egy év előtt
 5 III |              testvére halántékából a vér. Látta, hogy meggyilkolta
 6 VII |           még olyan elevenen pezsg a vér, aki látja az ablakon besütni
 7 VIII|              enyémben, mert ártatlan vér foltjait érzed rajta.~–
 8 VIII|              arcra voltam feküdve, a vér orromon, számon megindult,
 9 VIII|           fel az, alig vert erében a vér, alig lehetett észrevenni,
10 XVI |             ti azt mondjátok: legyen vér, lesz vér! Azzal visszafordult,
11 XVI |          mondjátok: legyen vér, lesz vér! Azzal visszafordult, s
12 XVI | rácskapujához. A durva kötél alatt a vér serkedezett a főúr tagjaiból;
13 XVI |           ellensége mellett; a meleg vér gyakran arcára feccsent