Fezejet

 1 VII  |         sötétkék szemei, mik e pillanatban arról beszélnek, hogy aki
 2 XI   |           ismétlé a kérdést.~E pillanatban kinyílt az útféli ház ajtaja,
 3 XII  |      vánkoson.~Nem volt ott!~E pillanatban azt hallá, hogy szobája
 4 XII  |    kezdett bele.~Hallá, hogy e pillanatban futó lépések hagyják el
 5 XIV  | önérzettel csapott kardjára.~E pillanatban sietve lépett be az ajtón
 6 XIV  |        katonát illeti, egy ily pillanatban!~Sietve futott át a szobákon,
 7 XVI  |     nagy mesterség. De abban a pillanatban, ahogy én elestem, ott áll
 8 XVI  |        esengő hangon Elizke.~E pillanatban feltárult a vasajtó, s két
 9 XVI  |      még velök valaki.~Abban a pillanatban szitkozódva rohant a lázadó
10 XVII |       emberek, kik a borzasztó pillanatban, mint az égből jövő villámot,
11 XVIII|     nem lövik őket.~Ezt minden pillanatban kellett várniok.~Mária rebegve
12 XVIII|           kiálta Mária, s azon pillanatban hallani lehetett a riadó
13 XVIII|     felfogta a csapást, s azon pillanatban egy fiatal újonc úgy szúrta