Fezejet

 1 VII |     volt legnagyobb hőstette. Önök, delnők, nem képzelik, mekkora
 2 VIII| azalatt nem jó őt háborgatni. Önök is azért húzódtak ki ide
 3 VIII|     legényüknél. Úgy látszik, önök nagyon elhanyagolták ez
 4 VIII|    tapasztalni fogja hatását. Önök betegsége valamiben hasonlít
 5 VIII|        ami visszahozhatatlan. Önök nem szerették mindig úgy
 6 VIII|   érzelem tilos utakat keres. Önök megtalálták ezt az utat.~–
 7 VIII|      oly vigasztalanul állnak önök a világban, semmi által
 8 VIII|       tinektek; mit éreznének önök erre?~A beteg odavonta az
 9 VIII|       díját tudom annak, hogy önök elvesztett gyermekét visszahozzam,
10 VIII|    visszahozzam, és ez az, ha önök visszahozzák azt a fiút,
11 VIII|       titok az enyim marad, s önök sohasem fogják megtudni,
12 XV  |   kiálta rájok:~– Mit akarnak önök? Mi bajuk? Miért tolongnak
13 XV  | hozzám! Még lesz idő.~– Tehát önök mégis ismerik egymást? –