Fezejet

 1 VI  |            édes fiam, ezt a levelet neked egy úr adta? – kérdé ismét
 2 VI  |          Fiam, gondold meg, hogy mi neked bántásodra lenni nem akarunk,
 3 VI  |        hallgatásod mellett; ki adta neked ezt a levelet?~– Na, nyomorú
 4 VI  |          mire tanítottalak? Ki adta neked azt a levelet? – súgá fülébe
 5 VII |             ön elhagyta.~– Megsúgok neked valamit, édes kedves, amit
 6 IX  |        áldott jó föld, tetszik-e az neked, amit mi idefenn cselekszünk;
 7 IX  |      elássuk kebledbe? Tetszik-e az neked, hogy mi itt élünk rajtad,
 8 IX  |             mondom, hogy jobb volna neked is, másoknak is, ha ilyen
 9 X   |        szédelgős fővel.~– Mi gondod neked égre, napra és felhőkre? –
10 XI  | veszedelmünk támadjon. Én tanácslom neked, hogy a kirontással holnap
11 XIII|      veszedelemtől.~– Hát ki mondta neked, hogy itt veszedelem van?
12 XIII|          több eszük nem volna, mint neked, mi történnék akkor? Ha
13 XIV |            isten?~– Igen; óh, igen, neked, angyalának – rebegé a tábornok.~–