Fezejet

 1 II  |      körösztapád az ördög, meg magam, la.~Ez ismerős hangra megszűnt
 2 VII |      mesémből többet tud, mint magam.~– Én csak a boldogságig
 3 VIII|      Ejh, hagyja azt. Hátha én magam is az vagyok.~– Ah, persze.
 4 VIII|    tartani fogok több segédet, magam benn a városban lakom, ott
 5 VIII|      kinn a zivatarban.~– Majd magam bevezetem – szólt a gyermek –,
 6 VIII|  azokat a csöndes sóhajtásokat magam körül, amik olyan rémségesen
 7 VIII|        mélységébül jövő zúgást magam felett többé, nem suttognak,
 8 VIII|        és szépen megetettem őt magam, azután csináltam neki bölcsőt
 9 VIII|       én fiamnak, aki iránt én magam nem ismerék kegyelmet soha!
10 VIII| kézbesítendi azt.~– Nem, uram. Magam viszem el azt.~– Ön maga?
11 XIV |     tőle, hogy folytassa.~– Én magam tudok hasonló esetet a komáromi
12 XVI |  Tiszát, a Farkast én neveltem magam. Mindennap adtam nekik kenyeret.
13 XVI |      én anyám boszorkány volt, magam is az vagyok. Majd kinyitok