bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 Elo | ujja minden emberéletet mint egy tanúságokkal teljes
2 Elo | ember sír a csapások alatt, mint megfenyített gyermek, s
3 Elo | a távol ködeibe, honnét mint bús felleg, mely a napot
4 Elo | derült lett a környék, mint szokott tavasz elején lenni;
5 Elo | közmulatóhelyek üresebbek nem voltak, mint akkor.~Március elején virradóra,
6 I | tetszik, lát-e, tud-e többet, mint maga a mindent fürkésző
7 I | szedve s a falnak támogatva, mint szinte egy vörös márvány
8 I | egész teteje szép zöld, mint a bársony, a buján tenyésző
9 I | összevonítottak az egész faluban, mint szokták, ha a gyepmestert
10 I | hogy az egészen más volt, mint akinek nevét viselék. Ezért
11 I | mankójára támaszkodva, mint egyébkor.~Midőn az 1831-
12 I | a faluba megszelídülve, mint az ebek, s agyon hagyták
13 I | kibékülni; csodálatos volt, mint szűnt meg üldözni egyik
14 II | sárgaság fogta be az egészet, mint egy világító köd, mintha
15 II | hagynád, sem tévedne be más, mint édes körösztapád az ördög,
16 II | minden kiejtett szóra fülel, mint az a kígyó, mely ha megfogatik,
17 II | hogy énekel? Úgy énekel, mint akármelyik tót diák Luca
18 II | énekelni, bűbájosan, csengve, mint az üvegharmonika hangja:~
19 II | szebben a mennyországban, mint minő e szózat zenéje volt!
20 II | talált, kidobta az ajtón, mint egy kölyökkutyát; képzelheted,
21 II | egészségére kívánom” hol maradt?~Mint lecsapó villám visszhangzó
22 II | haja csaknem ezüstszőke, mint az árvalányhaj, mint a holdvilágsugár –
23 II | ezüstszőke, mint az árvalányhaj, mint a holdvilágsugár – arca
24 II | mennyeien fehér, mosolygása, mint angyalé – a fehér arc mosolygása
25 II | hogy várták a kegyelmet, mint nézték, hogy nem jön-e az
26 II | jön-e az a fehér zászló! Óh, mint kértek, mint csókolták kezeimet,
27 II | zászló! Óh, mint kértek, mint csókolták kezeimet, hogy
28 II | halvány, hideg alakok lesznek, mint azon eszköz, ki kezökben
29 II | pedig oly irtóztató volt. – Mint egy elkárhozott – a síron
30 II | kezemre feccsent vér égetett, mint a tűz… Óh, gyermekem, e
31 II | körül van véve ellenséggel, mint egy kert, s most az urak
32 II | úgy hitte a nép szavaimat, mint a próféciát, s várja, hogy
33 II | környék népe szereti a fiút mint tulajdon fiát, de apját
34 II | fiát, de apját gyűlöli, mint a sátánt. Nem lesz nagy
35 II | nem ütött ki a nép között, mint ez leend. Mint szálland
36 II | nép között, mint ez leend. Mint szálland a hír faluról falura,
37 II | eszméletével kezde körültekinteni, mint a verembe hullott vad, mely
38 II | alig másfél ölnyi magasról.~Mint a kalitkájából menekülő
39 III | megmereszté arcát és szemeit, mint egy őrült.~Az orvosok azt
40 III | ágya mellett.~Éppen úgy, mint azon este, mikor künn úgy
41 III | küzdött és vergődött magában, mint kit kígyó bánt belül.~–
42 III | fölugrott térdéről, dühösen, mint kin az őrültség üti ki magát,
43 III | Halál, halál!”. Éppen úgy, mint azt a kuvik szokta mondani.~
44 III | nézett, fehér volt arca, mint a halotté, fehér haja lobogott
45 III | fiatalt; a szép, ifjú nőket, mint a te leányod, az erős, derék
46 III | az erős, derék férfiakat, mint vőd; a gyenge piros gyermekeket,
47 III | olyan kövér, érett gabonát, mint te magad, kinek több már
48 III | kinek több már a bűne, mint a hajaszála. – Hétfalusy
49 III | tied volt. Ez a szép ház mint marad üresen – ezek a fák
50 III | nagyobbnak látszék így, mint szokott összegörnyedve lenni;
51 III | kútba dobnák.~– Szólj; hol, mint eshetett az?~– Künn játszott
52 III | ijedten, elmerülve nézte, mint folyik testvére halántékából
53 III | Azután elkezdett sírni, mint a kétségbeesés, nekifutott
54 III | nekifutott a tónak. Én láttam, mint tekinte le a vízbe, és sokáig
55 III | visszalopózék ismét; fehér volt, mint a halál, és ajka kékült.
56 III | és ő meg fog halni.~– Mint fogja apja siratni! Neki
57 III | gyermeke, nem a kisleány.~– Mint fogja öregapja siratni mind
58 IV | olyan már három nap óta, mint a halál. Nem olyan, mint
59 IV | mint a halál. Nem olyan, mint a halál! Mint valami a halál
60 IV | Nem olyan, mint a halál! Mint valami a halál után.~Az
61 IV | Már sírni sem tud; keble mint piheg; nem volna jó embernek
62 IV | Ödönke, kis Emma nem sír…~Mint a szíven talált vadmadár
63 IV | aranyzsineget, a csengettyű szólt, mint a lélekharang, midőn hirtelen
64 IV | a szobába, végigfutott, mint fényes tűzkígyó a csengettyű
65 IV | kaphatott magára hirtelen, mint kísértetek, fehér gyászruhában.~
66 IV | nagyapa.~Vijjongva, sikolta, mint valami soha nem látott vad,
67 IV | szorongatá, és üvöltött, mint kit az isten irgalma elhagyott.~
68 IV | ruhában, dúlt fehér hajakkal, mint kísértetkirály.~Nem tudott
69 IV | előtt. Arcát fölemelte. Mint erőködött csak egyetlen
70 V | borongós lett a reggel, mint szokott viharos éjszaka
71 V | uraknak is bírája; hadd lássa, mint iparkodnak a gazdagok még
72 V | halálok után is ragyogni, mint fényesítik ki koporsójukat,
73 V | fényesítik ki koporsójukat, mint verik ki aranyszegekkel,
74 V | verik ki aranyszegekkel, mint hímezik ki szemfedőjüket
75 V | kendőt tartanak szájuk elé, mint a szegény ember halottjánál.
76 V | asszony és a kis Ödönke. Mint sírnak odabenn.~– Én leszek
77 V | benne két sápadt alak, mint fehér viaszkép.~Nem lehetett
78 V | szorítá, s lassan hörgött, mint ki mélyen álmodik.~Oly szívszorító
79 V | isten keze alatt, nyögve, mint a halálra vált vad, de szótalanul,
80 V | megostorozva, földre tiporva, mint letört ág, mely száradni
81 V | semmit, oly rövid időre, mint az én életem, nem kell útravaló.
82 VI | gyújtott és elaludt és horkolt, mint egy vadártány.~Isten őrzötte,
83 VI | aztán rontottak ki az ajtón, mint mikor a csürhét hazaeresztik,
84 VI | is vitte a dolgot; aludt, mint a káposztakő.~A kántor elhagyatva
85 VI | keresztül-kasul cserjéken, bozótokon, mint egy szakállas farkas, meg-megfogta
86 VI | hogy jobban tud harapni, mint ő.~Így szépségesen beballagtak
87 VI | hozzánk édesgetni akarni, mint ezt némely atyánkfiai akarják,
88 VI | bejőni, nehogy úgy járjon, mint Senakérib király, kinek
89 VI | így ölték el egy éjszaka, mint ezt a biblia tanúsítja.~
90 VI | Láttam, hogy nem olyan, mint a többi, s hogy próbára
91 VI | sohasem volt olyan jó termés, mint most; mint tudhatják ők,
92 VI | olyan jó termés, mint most; mint tudhatják ők, hogy halál
93 VI | felebarátim, két hét előtt mint vándoroltak végig a patkányok
94 VI | fényes nappal az utcákon, mint szöktek meg a földesúr gabonatárából,
95 VI | isten engem! Megkékült, mint a bolondgomba, mikor leszakasztják.~(
96 VI | gyötörve. Nincs iszonyúbb, mint egy megkínzott állat, aki
97 VI | a feje szélesebb lett, mint hosszú; amint a haját elereszték,
98 VI | Az ember arca fehér volt, mint a fal, tán féltében, tán
99 VI | parasztkölyök! Csak olyan rongyos, mint akármelyikünk, s rá hagyja
100 VI | ismét sokáig lehete hallani, mint dolgoznak odabenn. Hidegvérrel,
101 VI | perc múlva látta a kántor, mint szaladtak vissza a félszerbe,
102 VI | akkor elkezde futni; rohant, mint ki hegyről fut alá, futott
103 VII | városban úgy kezdik emlegetni, mint aki a többi úri rendhez
104 VII | s ilyenformán a tábornok mint polgár és táblabíró, mint
105 VII | mint polgár és táblabíró, mint férj és földesúr a legerősebb
106 VII | földhöz, melynek oltalma rá mint katonára van bízva.~Ismerői
107 VII | lehet nagyobb fenyegetés, mint az, hogy „ha nem akarsz
108 VII | egyformán járt ki nála, mint az egyenruha, s a hadsorban
109 VII | hétfontos puskával a vállukon, mint akárki más, ha a szíve szakadt
110 VII | kaszárnyában, kap illendő ápolást, mint őfelségének mindenik katonája,
111 VII | melyek úgy állnak előre, mint két veszedelmes szurony,
112 VII | viharcsatlóval. Kabátja fehér, mint a kréta, s gombjai úgy fénylenek
113 VII | más kézbe adni a levelet, mint akinek írva van.~– Tud kend
114 VII | neki a tepertős pogácsákat, mint valami harapós ugatárnak,
115 VII | asszonyság van ott olyankor, mint valami komédián.~– Jaj,
116 VII | asszonyka, olyan arccal, mint az alabástrom, s kezecskékkel,
117 VII | Vértessy tábornok olyan félénk, mint egy gyermek; van egy dolog,
118 VII | egy dolog, amitől úgy fél, mint akármelyik iskolás gyerek –
119 VII | pamuttal és jártatni a kezeit, mint valami igen együgyű gépnek,
120 VII | mondták, hogy olyan fehér, mint a halál.~– Sok nyers kávét
121 VII | tanulmányoztam ezt a pert.~– Mint alperes?~– Hol felperes,
122 VII | volt; ilyen pici kis leány, mint az ujjam, akkor tanult táncolni;
123 VII | felderült, s megadta magát, mint a jó gyermek, hogy nem bánja
124 VII | látszik, mesémből többet tud, mint magam.~– Én csak a boldogságig
125 VII | egy ifjúval, aki nem más, mint Széphalmi, mostani férje.
126 VII | egy nő után leskelődtem, mint azon nőre, hogy engemet
127 VII | úgy táncol a dalidókban, mint aki el akarja magát ölni,
128 VII | erősebb ok volt a félelem, mint a szerelem, mely őt oltárhoz
129 VII | A sors szigorúbb hozzá, mint ahogy érdemelte.~– És még
130 VII | hogy tudhatod te ezt elébb, mint nekem jelentve lenne?~–
131 VII | nyílt mulatságban megsérte mint nőmet, és most őt, a család
132 VII | ivadékát, a sors úgy veti elém, mint bírája elé, akinek halált
133 VIII | is mindig mást kérdezget, mint amit kellene. Ahelyett,
134 VIII | Ivánnak. – Olyan a keze, mint a vasfogó.~Az ismeretlennek
135 VIII | Miért ne? Üzlet az is, mint a többi. Csakolyan tisztességes,
136 VIII | Csakolyan tisztességes, mint akármi más. Sőt, annál jövedelmesebb,
137 VIII | utálja az a mesterségét, mint ahogy csak valaki méltán
138 VIII | hogy ki vagyok. Hahaha! Mint sápadtak el az emberek,
139 VIII | szeretett úgy legényül fogadni, mint szökött katonát. Tudta,
140 VIII | őelőtte az alázatos erőtlen, mint az erejére büszke, kedvesebb
141 VIII | kedvesebb a megtért bűnös, mint az erkölcseivel kérkedő.
142 VIII | volt-e gonoszabb szívében, mint az, ki a vértettet végrehajtá;
143 VIII | halálát, gonoszabbul vétkezve, mint az, ki ez óhaját teljesíté?
144 VIII | iszik késő éjszakán is, mint ahogy csúfoltak később,
145 VIII | zárva az ember, jobban, mint a vak. Titkoltam eleinte
146 VIII | imádkozzam. Nem tudtam egyebet, mint: „Én istenem! Én Istenem!
147 VIII | Több óráig úgy aludtam, mint egy halott, s csak arra
148 VIII | aranyszálhoz hasonló fürtöcskék. Mint azok a kis festett angyalok,
149 VIII | nem enném a főtt ételt, mint az övéből. Míg nagyon kicsiny
150 VIII | Talán korábban is fog írni, mint ön kérdené.~Az öregember
151 VIII | rohant, de az oly ügyesen, mint a kígyó, torkon ragadta
152 VIII | ide ragasztalak a falhoz, mint egy festett képet.~A legény
153 VIII | ugyan fennjár, de olyan, mint a féregrágta virág; csak
154 VIII | lett volna. Bocsánat, uram, mint orvos beszélek.~Széphalmi
155 VIII | többet üt egy perc alatt, mint az imént. – Hétfalusy úr,
156 VIII | Csitt, uram! Az égre…~– Ah, mint ver sebesebben az ütér:
157 VIII | rángatózni kezdtek, és homlokát, mint valami átlátszó gyöngy lepte
158 VIII | sem kapcsolva egymáshoz, mint egy rettentő veszteség emlékétől.~
159 VIII | atyára talált, aki őrzi, mint szeme fényét. Szép és okos.
160 VIII | okos. Gyönyörű kék szemei, mint az ég. Ártatlanság és jóság
161 VIII | finom ajka oly parányi, mint egy eperszem; ha mosolyog,
162 VIII | soha! Kegyelem öntől, aki mint bíró nem adott kegyelmet
163 IX | aki nem oly indulatos, mint a többi elemek: tűz, víz
164 IX | megint élete jelét. Tűr, mint minden jó édesanya, rossz
165 IX | megbetegszik a föld.~Óh, mint hull az ember, mikor a föld
166 IX | ember, mikor a föld beteg!~Mint a parasyt aphis-féreg az
167 IX | bizodalmam volt ahhoz a kardhoz, mint az angoloknak minden flottájukhoz.
168 IX | értesítők sem tudtak többet, mint tíz évvel azelőtt, vagy
169 IX | azt a morbust, ami ragad, mint a kullancs, azért az a parancsolat,
170 IX | megbarátkozni a vismuthummal, mint vagy egy, vagy más úton
171 IX | ebben a veszedelmes időben, mint reggel éhomra egy pohár
172 IX | fehér kutya jött oda, s mint ez gyakran megtörténik,
173 IX | ilyen kutyák lehetnétek, mint hogy kétlábú állatok vagytok,
174 X | oly derék népeket számít, mint az oroszok, lengyelek, csehek
175 X | oly jámborok nem voltak, mint ő és barátai, mégis nagy
176 X | pedig az iskolamesterekre, mint akik, hite szerint, csak
177 X | volt a földesúr irányában, mint azelőtt, míg bizalmasabb
178 X | gyümölcsoltásra oktatgatja, mint hogy összeüle a falu torkaival
179 X | amelyek szinte nem olyan jók, mint Horácéi.~Ma is elolvasta
180 X | puskával, szétrebbennek, mint a vadludak. Haszontalan,
181 X | Ő is úgy gyűlöli őket, mint anyja, a vén kuvik?~– Ha
182 X | közt. Egyszer Hétfalusy, mint afféle hatalmas úr, saját
183 X | fekete szeme úgy szikrázik, mint a pattogó tűz, s ha kés
184 X | Ha pálinkát iszik, olyan, mint valami veszett állat, mar
185 X | körmöl, uszítani lehet, mint a kutyát.~– Az kell. Fognak
186 X | Egy kezemmel többet érek, mint te mindenestől.~– Mégis
187 X | egyengeté fejét vállai közt, mint szokták, akik húsukra és
188 X | barátsága szilárd voltát, mint inkább tenyérizmainak kifejlettségét
189 X | úszik ott az ég határán. Mint valami nagy, fekete madár.~–
190 X | az egész láttér kerekét; mint valami denevérszárnyú alvilági
191 X(1) | valódi tényt regényemhez, mint mennyi az abban célzott
192 XI | atyjától üldözött ifjút mint délceg hadapródot Galíciában
193 XI | és sötétebb fű termett.~Mint a tatárfutás után!~A ló
194 XI | lehetett a zajt hallani, mint a tárgyakat tisztán felismerni.~
195 XI | Romulus alatt. Nem mást, mint Muravjovot, ki az új Róma
196 XI | mondani Bodza Tamásnak, mint az őneki, saját gazdag fantáziája
197 XI | alkalom nem kínálkozott, mint a mostani. A rettenetes
198 XI | elfogni egy csoportban, mint egy csomó farkast a berek
199 XI | pofája volt, szélesebb, mint hosszú, felyül borzas, alul
200 XI | annyira látszott már meg, mint egy nagy vereslő csillag
201 XI | vereslő csillag a földön, mint egy messzire világító pont.
202 XI | jelölé más a vész helyét, mint egy sötétszürke füstoszlop
203 XII | Péter nyugtalanabb volt, mint egyébkor.~Ablakain a vastáblákat
204 XII | villogó szemeivel úgy állt, mint maga a lázadás fúriája.~
205 XII | szépen körül volt gyújtva, mint egy máglya.~A bennszorult
206 XII | lángok, úgy tetszék sokaknak, mint a láng és zsarátnak mélységes
207 XII | közöttük ő szertezilált hajjal; mint a háború, a pusztítás nemtője,
208 XII | futkosott körül szobájában, mint egy verembe hullt fenevad,
209 XII | zúgott, zsizsergett valami, mint a gyermekeit csitító boszorkány;
210 XII | döngött valami élesen, mint megfogott méhecske, s a
211 XII | volt bontva, a résen át, mint a rohanó szél tódult elő
212 XII | rétegenkint szállva mindig alább, mint valami lejjebb, lejjebb
213 XII | tűzfoszlányok repkedtek ideoda, mint fényes madárkák. A padlásnyílaton
214 XII | a láng között úgy állt, mint egy bosszúálló démon, kört
215 XIII | rajtahagyják a „bőrharang” nevet, mint olyan szerszámét, mely a
216 XIII | nem képzel egyebet róla, mint hogy ez most az asztal alatt
217 XIII | Kicsoda?” – „Kicsoda más, mint a nagyságos urak maguk?” – „
218 XIII | olyan részeg nem vagyok, mint aki az orrával túrja a földet. „
219 XIII | tudott már egyebet mondani, mint hogy ha még nincs benne,
220 XIII | egy lépéssel elébb járt, mint a lába.~Amint benyitott
221 XIII | keresztül.~– Olyan igaz, mint hogy élek. A doktor mindjárt
222 XIII | itten több eszük nem volna, mint neked, mi történnék akkor?
223 XIII | tehát nem vereti őt vasra mint lázítót, s nem küldi a vármegye
224 XIV | s engemet megszabadítva, mint egyszerre elhírhedett hőst,
225 XIV | Egész arca oly fehér volt, mint a márvány, és a hideg veríték,
226 XIV | márvány, és a hideg veríték, mint a gyöngycsepp rajta.~– A
227 XIV | karjára fonva karjait, mint repkény az erős fára –,
228 XIV | rontani, és szétszelelni őket, mint a polyvát!~
229 XV | lehetett egyebet látni, mint a kalapokat. Itt-amott ugyan
230 XV | Fegyvert tölts!~A katonaság, mint egyetlen sok kezű gép, egyszerre
231 XV | húzódoztak a fal mellé, mint akik nem akarnak idetartozni.~
232 XV | oroszlánpék maradt legutoljára, mint akinek legjobban megfeküdte
233 XV | vissza gyorsan a hős delnő, mint akinek perceivel gazdálkodni
234 XVI | koponyák vannak festve, mint a ravatalokon; melynek léptei
235 XVI | nyílt, hősi támadást kíván, mint illik a derék szarmaták
236 XVI | szemben az ellenséggel.~Iván mint gyakorlatibb ész sokkal
237 XVI | bizonyságául, hogy ez neki annyi, mint egy zsák pehely; míg Iván
238 XVI | felmászik a falra. Olyan ez, mint a béka.~Ezalatt visszatért
239 XVI | aludni; nem volt ott más, mint ő maga, az öreg Hétfalusy
240 XVI | percben már a kötélen lógott, mint valami nagy csodapók, kézzel-lábbal
241 XVI | onnan kiáltott le egyet, mint a bagoly:~– Huhu!~– Hallgatsz! –
242 XVI | bőszült szörnyeteg, mely mint valami nehéz bűnsúly, csüggött
243 XVI | tud meghalni szótlanul, mint egy Julius Caesar, midőn
244 XVI | meg sem mozdultak utána, mint a jó alvók, akik ott alusznak
245 XVI | olyan halott mind a kettő, mint az a föld, amit most hánytak
246 XVI | vetve, s karjait összefonva, mint valami türelmetlen hangversenyi
247 XVI | aki úgy hasonlít hozzá, mint az angyal az ördöghöz?~–
248 XVI | nyújtva a versek véghangjait, mint a templomban szokták.~Ki
249 XVI | sértetlenül elő az emberek, mint Nabukodnázár zsidó férfiai.
250 XVI | kisasszony, aki nem más, mint Hétfalusy Benjámin leánya,
251 XVI | Zudárné figyelmesen hallgatá, mint fordul másodszor is a kulcs
252 XVI | köpeny volt borítva, mely mint denevérszárny repkedett
253 XVI | iszonyodott senkitől annyira, mint őtőle.~A némber mosolyogva
254 XVI | ujjaiddal a pallos élét, mint valami szomorú hangszer
255 XVI | elkezdett valami úgy szólni, mint a szélkelep, elébb sebesen
256 XVI | vasajtó még forróbb volt, mint hogy kézzel hozzá lehetett
257 XVI | závárából kifeszegetni. Elébb, mint várta, kilódult az sarkaiból,
258 XVI | előtte füstölgő zsarátnakon, mint valami biztos híd egyik
259 XVI | kiugrott az ajtón, s azzal, mint az eszeveszett, futott el
260 XVI | hogy merre keresse, és mint szabadítsa meg. A legutolsó
261 XVI | legutolsó az volt, hogy mint álljon érte bosszút.~Még
262 XVI | mintha több lelke volna, mint annak. Itt, e helyen veretted
263 XVI | termete, szemei: ártatlan még, mint az angyal. Ah, ugye, sírsz
264 XVII | a borzasztó pillanatban, mint az égből jövő villámot,
265 XVII | megkövülve álltak ott körüle, mint akiket elhagyott a lélek.~
266 XVII | ezalatt nyugodtan hallgatá, mint futnak el feje fölött a
267 XVII | és megöli az urat úgy, mint a szegényt, személyválogatás
268 XVII | ingerelve a nép képzelődését. – Mint merednek ki szemei! Hogyan
269 XVII | halálsápadt alakká lesz, mint aki azon ellenségét érzi
270 XVIII| annak más alakja volt most, mint akkor. Most harcolni jött
271 XVIII| öreg tovább. – Tegyünk úgy, mint akik örülnek, hogy egymást
272 XVIII| feltalálták. Tegyünk úgy, mint mikor az apa megáldja fiát,
273 XVIII| bírta védeni az ablakot, mint Imre az ajtót; egyszerre
274 XVIII| félt belemenni új család, mint amely házban kísértetek
|