Fezejet

 1 II   |       kietlen magányban hirtelen vad, ijedős kutyaordítás hangzik
 2 II   |          arcának s égő szemeinek vad, boszorkányi tekintetet
 3 II   |           mint a verembe hullott vad, mely keresi a menekülést,
 4 IV   |      mint valami soha nem látott vad, rohant halottaira az édesapa,
 5 V    |      nyögve, mint a halálra vált vad, de szótalanul, könnytelenül.~
 6 VI   |    rémesen felordított, s azután vad hörgése hallatszék… Az emberek
 7 XI   |        ki s be a csárda ajtaján, vad rikoltozás és szilaj dana
 8 XI   |          kezeiket Mária ellen.~A vad fenyegetések egyszerre visszaadák
 9 XII  |  hangokat, sziszegést, ordítást, vad táncdanát, vérszomjú szónoklatokat…~
10 XVI  |   bosszúsága jutott eszébe.~– Te vad marha, minek ordítottál
11 XVI  |         kiálta a némber elcsukló vad sikoltással. – A Hétfalusy
12 XVIII| csattogtak az ajtón; káromkodás, vad fenyegetőzés rivallt a tornácon.