Fezejet

 1 II   |   szemeimet behunyom. Ő nem kerül senkit. – Csókolj meg, és eredj
 2 II   |            Szeretni nem tudnak ők senkit. Jaj annak, kiről ők megemlékeznek.~
 3 III  |   Meghalsz. Nem hagysz magad után senkit, te temeted el mind, akiket
 4 VI   | igazságtalanul vádolni sem akarok senkit; ha van valami igaz e borzasztó
 5 VII  |   szolgálat alól sem igen szokott senkit felmenteni; a drága kadét
 6 VIII |           a jó szokása volt, hogy senkit sem szeretett úgy legényül
 7 VIII |  csupáncsak ő. És én sem szeretek senkit, semmit mást a földön. Sohasem
 8 IX   |            nem vittek el közülünk senkit, isten megőrzött bennünket
 9 XIII |       attól.~– Hát kit?~– Nem én, senkit sem, a világért sem. Óh,
10 XIV  |        védett valaki. Nem ismerek senkit, aki rólam megemlékezhetnék.~–
11 XVI  |           szólt, nem csillapított senkit; hanem odaveté magát legázolt
12 XVIII|       könyörgött, hogy ő nem bánt senkit, tehát őt se bántsa senki.