Fezejet

 1 Elo |   magával oda?… A sír néma, nem mondja senkinek. Az emberek elfeledték,
 2 III |          Emma nem sír, Emma nem mondja meg mamának…”~– Óh, kedves
 3 VII |        lejárt.~Akkor azután azt mondja, hogy:~– Kezdjünk másikat.~
 4 VII |           Nem törődtem velök.~– Mondja, hogy megbocsátott.~– Nem
 5 VIII|  vendéglőkben, kávéházakban; ki mondja rólam, hogy mi vagyok? Gavallér
 6 VIII| igaztalanul öletett meg? Ah, ki mondja akkor azt, hogy a halált
 7 VIII|   kinyújtja elé karjait, és azt mondja: „Én gyermekem”, akkor lesz
 8 VIII|      oda, hogy én láthassam; ne mondja meg neki, hogy én vagyok
 9 VIII|       levelet a világ előtt, és mondja azt: »Íme, halálos ellenségem
10 VIII|         ez ügyben beszélek, azt mondja előttem: „bíró vagyok”,
11 X   |          s nem hazudik, aki azt mondja, hogy ott mérget főznek.
12 XIII|     szemközt találkozónak el ne mondja, néhány neki megtetsző változtatással;