Fezejet

 1 II  |       mely mindig halált adott, kegyelmet soha, mely mindig átkozva,
 2 II  | szomorúak voltak, hogy várták a kegyelmet, mint nézték, hogy nem jön-e
 3 VII |  megtörténni, a tábornok nem ad kegyelmet senkinek; ha tulajdon fia
 4 VIII|      iránt én magam nem ismerék kegyelmet soha! Kegyelem öntől, aki
 5 VIII|         aki mint bíró nem adott kegyelmet soha senkinek! Ön jól tudja,
 6 VIII|         S mit akar e főtiszt?~– Kegyelmet a szökevény számára. Elismeri,
 7 VIII|     jóvá hibáját, hogy maga kér kegyelmet azon férfinak, aki e sérelmet
 8 XIV |          Uram, tábornok úr, adj kegyelmet szegény elítéltnek.~– Istennél
 9 XIV |          Uram, tábornok úr, adj kegyelmet szegény elítéltnek.~– Istennél
10 XIV |          a jó őrmesternek, hogy kegyelmet kért neki, és a szigorú
11 XIV |      hasonló szenvedők kérésére kegyelmet adtak.~Vértessy érdekelten
12 XIV |  szökött ifjú hasonló kérelemre kegyelmet nyert.~– S hiszi ön, hogy