Fezejet
1 Elo | epizódok végigolvastánál: „Ez velem, ez az enyéimmel történt!
2 Elo | végigolvastánál: „Ez velem, ez az enyéimmel történt! Én
3 Elo | új ködöt hagy előtte, míg ez is a többivel a feledség
4 Elo | nincsen mit örülni, hogy ez csak egy közelgő rendkívüli
5 Elo | rendes folyását.~Én emlékezem ez időkre, emlékezem a sújtó
6 Elo | köhögésről kezdtek panaszkodni, s ez időtől kezdve vetve volt
7 I | emlékeztek időkre, midőn ez asszony igen gazdag, igen
8 I | koldussá lett, s azóta féleszű.~Ez asszony sajátszerű befolyást
9 I | tegyen, legkevésbé az ember.~Ez időben, midőn egy igaz szó,
10 I | egy keresztet magadnak!~Ez volt legsűrűbben intő szava.~
11 I | árkoltattak ki azok számára, kik ez év folytán rakásra fognak
12 II | az ördög, meg magam, la.~Ez ismerős hangra megszűnt
13 II | felén idétlen szöszös barkó.~Ez az emberi állat női ruhát
14 II | röhögött minden ok nélkül.~Nő-e ez, kit a természet így tett
15 II | megragadó ellentét volt ez udvar tekintete azon kietlen
16 II | színt adva piros arcának.~Ez volt a hóhér felesége.~A
17 II | visszhangzó dörgése, szólalt meg ez embertelen gúnykacaj közepett
18 II | Nem hallád – rebegé ez – a halálmadárt?…~– Mit
19 II | szavaidra?~– Gondoskodtam róla. Ez a nép urait nem szereti,
20 II | várják a döghalált, s miután ez volt az első magyarázat,
21 II | kezünkre dolgoznék.~– Nem sejt ez a fiú odafenn valamit?~–
22 II | ütött ki a nép között, mint ez leend. Mint szálland a hír
23 II | hogy megölte volna. De ez nem eshetett volna meg zaj
24 III | szíve tövissel volt tele.~Ez volt Hétfalusy Benjámin.~
25 III | Most elvadulva fekszik ez a földön, s éretlen egreseivel
26 III | közel bokrokra tekergőzik.~Ez ablakok sűrűen le voltak
27 III | civakodtak egymással; de hisz ez oly mindennapi dolog testvérek
28 III | minden, ami a tied volt. Ez a szép ház mint marad üresen –
29 III | Magdolna viskójához sietett.~Ez az úri asszonyság mívelt
30 III | lett.~– Bárcsak meghalna ez a fiú! – kiálta kétségbeestében
31 III | fogja apja siratni! Neki ez volt kedvenc gyermeke, nem
32 IV | házőrző ebig. A földesúr háza ez, ablakai mind ki vannak
33 IV | velője összeég. Óh, de mi ez azon halálhoz, mi a megmérgezett
34 V | Komor ünnepi készület volt ez, minő minden családnak kijut.~
35 V | éjt, azt a fergetegest, ez is aligha tölté födél alatt.
36 V | esztendőben; szomorú tanya ez a mi házunk, két halott
37 V | kínjait elbeszélje; tőle ez is meg volt tagadva. Ott
38 V | hogy nem ismert reá. Tán ez elkényszerült arc, e rongyos
39 VI | komondora utána vonított.~Ez éneklés arra szolgált, hogy
40 VI | kántor elhagyatva érzé magát ez idegen országban.~Előtte
41 VI | fogta a komondor farkát.~Ez pedig annyira meg volt lepetve,
42 VI | mely jognál fogva bitorolja ez idegen vadállat az ő ősi
43 VI | nagyon jól tudja kegyelmed: ez országot haddal elfoglalni,
44 VI | megvizsgálni a jövő-menőket; ez azért lesz, hogy egyik faluból
45 VI | külön temetőt, nehogy később ez a mirigy az úri rendre is
46 VI | Hogy bolondítja a népet ez a népnevelő.)~– Láttátok,
47 VI | vasvilláját rázogatva kezében.~(Ez az én tanítványom, mert
48 VI | javatokat akartam, de lássátok, ez a halálveszedelem más környékeket
49 VI | a nép között letette.~– Ez az a drága madár, aki a
50 VI | hogy a fiú eszéhez térjen.~Ez pedig ordított addig, míg
51 VI | hallgatsz, nyomorú!… Nézzétek… ez a parasztkölyök! Csak olyan
52 VI | lélegzetfúvása.~A csoda ez idő alatt folyvást röhögött,
53 VII | meg az embereket, hogy „ez a komámuram fia, az meg
54 VII | könnyezve mondák el neki, hogy ez meg emez úrficska halálos
55 VII | egyrangú hibának tartotta. Ez a szigorúsága aztán azt
56 VII | komolyabb férfiak, és hogy ez eredmény mind annak a „vas
57 VII | szemek; és azután minden, ami ez arcon van: orr, száj, szemek,
58 VII | árt az annak.~– Nem sül ez el?~– Ha csak a te szikrázó
59 VII | Nem én.~– No, azt megnézd! Ez leányoknak való. Annyi úri
60 VII | hogy az a fülébe súghatott, ez egyszerre kegyetlen mérges
61 VII | feje, az megbukik vele. Ez tudomány. Aztán én meg is
62 VII | tartotta a fonalat karjain.~– Ez volt legnagyobb hőstette.
63 VII | elszakítani nem szabad: ez kegyetlenség. Miért is nem
64 VII | S úgy látszik, hogy már ez több volt a tréfánál, mert
65 VII | gombolyítandó selyme is van. Ez magasabb jele a gyöngédségnek.
66 VII | mindig halni készült.~– Aha! Ez aligha az óperencián túl
67 VII | nagyon súlyos csapások érték ez időkben.~Vértessy arca nagyon
68 VII | tartok, hogy elszakad karomon ez a fonál, ha ilyen meséket
69 VII | ahogy érdemelte.~– És még ez nem volt elég; te ismerted
70 VII | jó katona lett volna.~– Ez Lengyelországban összeveszett
71 VII | s pisztollyal rálőtt.~– Ez nagy baj, igen nagy baj –
72 VII | azonban a fiú megszökött.~– Ez még gonoszabb – mormogá
73 VII | vasöklöket.~– S ha jól tudom, ez már harmadik szökése.~A
74 VII | tud valamit arról, hogy ez a fiú hol van, arról nekem
75 VII | van, ahogy mondom? – szólt ez indulatosan, felállva helyéről. –
76 VII | fejecskéjét ölébe véve. – Ez nagyon szomorú mese volt.~–
77 VII | bántalmaztak téged; maga ez a szeles fiú nyílt mulatságban
78 VII | vérét! S te azt mondod, hogy ez jól történt így.~– Azt mondom.
79 VIII | Ki van idehaza? – kérdé ez újra, közelebb lépve a tűzhöz,
80 VIII | nyújtott poharat elvette.~– Ez valami asszony – suttogá
81 VIII | Maga tán azt gondolja, hogy ez a ház vendégfogadó, hogy
82 VIII | uram felesége, nemde, s ez a fiatal ember itt a legénye.
83 VIII | göndörült alá vállaira.~– Ez nő! Ez nő! – suttogá egymásnak
84 VIII | göndörült alá vállaira.~– Ez nő! Ez nő! – suttogá egymásnak
85 VIII | csontjai is ropogtak bele.~– Ez férfi, hogy a sátán vigye
86 VIII | nincs Zudár gazdának, csak ez az egy?~– Nincs. Minek volna?~–
87 VIII | magát. Látja, énnekem éppen ez a szenvedélyem. Én most
88 VIII | többet pillantani.~– Hanem ez baj, hogy nincs több most
89 VIII | önök nagyon elhanyagolták ez üzletet. Azt restellem.
90 VIII | állítani. Nem is volt több ez egynél?~– Volt. Igen – rebegé
91 VIII | legfeljebb kiugrattak az ablakon. Ez egy magyar fiú volt, akinek
92 VIII | Mind a hárman kacagtak ez ötleten.~– De hallják csak,
93 VIII | keresztül sietve a kútra.~– Ez a kegyed tulajdon gyermeke,
94 VIII | Esküdni lehet rá, hogy nő! Ez a szemérem pírja az arcon.~
95 VIII | némber. – Nem hallod, hogy ez az úr beszélni akar veled?
96 VIII | és a legmagasabb bánatot. Ez osztály szenvedése többnyire
97 VIII | rebegé utána a férfi.~– Ha ez irgalom végtelensége nem
98 VIII | látsz. Úgy van minden.~– És ez a gondolat most nem bírja
99 VIII | gonoszabbul vétkezve, mint az, ki ez óhaját teljesíté? Keleten
100 VIII | véres tetemeit lelék meg. Ez volt az isten ítélete!~De
101 VIII | ég? Hátha jutalmul volt ez ráküldve. Rég időkben egy
102 VIII | irgalmát hirdető angyal-e ez itt körüled? – szólt az
103 VIII | magamtól, ahogy tudtam. Ez a nehéz léleknyomás, ez
104 VIII | Ez a nehéz léleknyomás, ez a fárasztó homály mindig
105 VIII | talán egy asszonyt odakinn? Ez az én nőm. Megházasodtam,
106 VIII | Megházasodtam, azt gondolva, hogy ez lelkemnek nyugalmat fog
107 VIII | hirtelen megláttam. Óh, ez valami borzasztó kín, a
108 VIII | én házamnál! Azt hittem, ez is csak ábrándjaim hangja,
109 VIII | szokott aludni. Mi lehet ez? Odaléptem, s íme lépteim
110 VIII | fel szemeit.~– No! Micsoda ez? Mit bánt maga engem?~–
111 VIII | semmi gondod. Hol van most ez ember? Ne hazudj, mert megtudom,
112 VIII | az észrevételt tevé, hogy ez egy kicsinyt nagyon is jó
113 VIII | a bakó gondolá magában~– Ez egy mennyei, kegyes ifjú
114 VIII | legény dühödten dörmögé:~– Ez egy pokolbeli sátán.~És
115 VIII | okai vannak hinni, hogy ez nem lesz sikertelen.~Széphalmi
116 VIII | unokát, miként most, midőn ez a kettő meghalt, és ez fáj
117 VIII | midőn ez a kettő meghalt, és ez fáj legjobban.~A beteg Hétfalusy
118 VIII | bennünket? Szegény öreg szívének ez fáj!~– Látom. Már kezd éledezni.
119 VIII | megismerkedék.~– Mit tud ön ez évekről, uram? – kérdé meglepetve
120 VIII | hallgatásra kényszerítse.)~– Ez erősen hat, erősen – szólt
121 VIII | mondá leányának, hogy ha ez meg nem öli gyermekét, meg
122 VIII | kínjai vannak; ezt szeretem; ez arra mutat, hogy az életerő
123 VIII | gyermekét visszahozzam, és ez az, ha önök visszahozzák
124 VIII | Uram! Isten csodája által ez órában visszanyertem nyelvem
125 VIII | van engemet gyűlölni, és ez a szó „kegyelem”. Kegyelem
126 VIII | irgalommal hozzá. Ne legyen ez irgalom az ön vas jellemén
127 VIII | egész arca fel van hevülve. Ez csodálatos delejezés volt.~
128 VIII | beszélhetünk magyarul is – szólt ez mosolyogva.~– Hát ön nem
129 VIII | ön nem francia? – kérdé ez megdöbbenve.~– Azért, hogy
130 VIII | s azt sugdosá felőle:~– Ez egy bűvész!~ ~Vértessy
131 VIII | védelmére?~– Bizonyítja, hogy ez ifjú példánya volt a katonai
132 VIII | e pályát. Ha az, akihez ez ügyben beszélek, azt mondja
133 VIII | ön ki valamit, ami által ez embert meg lehet menteni.
134 IX | hozzá fordul…~Nem a pokol ez, hanem a föld.~A jó, az
135 IX | összekurjantatá a maga alattvalóit; ez évben utolsó iskolai napra,
136 IX | hallhatják.~– Nebulók! (Ez volt a rendes címe a jeles
137 IX | haragítsatok. Vagyon pedig ez a morbus az idei dinnyében,
138 IX | nebulók.~– Veszedelmes dolog ez időben a fördés, s mindenféle
139 IX | enni és nem járni a napon.~Ez a passzus nagyban tetszett
140 IX | s legjobb kabátban járt; ez volt a mester kegyence.
141 IX | idegenséget érez gyomrában. Ez a legjobb. Azután, Klimpa
142 IX | fehér kutya jött oda, s mint ez gyakran megtörténik, bepillantott
143 X | folyamok gyaníttaták, hogy ez még az óvilág képe. Az országok
144 X | azért Bodza Tamás úrnak ez európai vízi útról eszméje
145 X | határozzák.~Az emberi ambíciónak ez a neme valóban ritka növény.
146 X | történeteibe bepillantott, ahol ez a kettő egymást érinti.~
147 X | nyugtaták meg a suttogókat, hogy ez nem külellenség miatt történik,
148 X | korábbi szigorának, bár ez csekély, mert a nép dühe
149 X | után kinn sétált a mezőn. Ez rendes sétája volt. Néha
150 X | városban nagy már a zaj; de ez még nem sokat ér. Ismerem
151 X | vonta Dudoky nemességét, ez nem tudta azt bebizonyítani.
152 X | Nem ilyen Borcsa! Mikor ez az asszony a Hétfalusyakról
153 X | akarjuk kezeinket bekeverni. Ez nekimegy a töltött fegyvernek,
154 X | én nem szepegtem.~– De ez irtóztató. Milyen görcs.~–
155 X | tréfálj az ilyennel – lihegé ez elsápadt, eltorzult arccal.~–
156 X | lepte el.~– Milyen sárga ez az ég! – szólt feltekintve. –
157 X | mikor lemegy – dörmögé ez szédelgős fővel.~– Mi gondod
158 X | azokon túl vannak! – viszonza ez visszanyert daccal. – Jó
159 X | Nyugodalmas jó éjszakát! – szólt ez iróniás mosollyal.~– Csöndes
160 XI | szenvedélyes hölgy szavai; ez oly tetterős, oly bátor,
161 XI | kicsapongásra vetemedik? Arra, hogy ez valami elterjedt lázadás
162 XI | akkor kezet fogok veletek.~Ez utóbbi eszme csak akkor
163 XI | minden gyanúja elenyészett. Ez valóságos „ud”.~– Mi hír
164 XI | minden lángba boruljon. Ez a szikra már meg van gyújtva.~–
165 XI | írástudatlan nép előtt. Ez nagyon célszerűen volt kigondolva.
166 XI | Pompilius! – förmedt rá Mária. – Ez lett volna az első, a legmúlhatlanabb
167 XI | címerével.~– És most küldd el ez egyik kiáltványt gyors lovag
168 XI | kiálta magánkívül Mária.~– Ez volt a kezdemény. Most már
169 XI | a másikra ellenőrködjék. Ez általános szabály; csodálom,
170 XI | lőport, meg pénzt sokat! Ez a kurér!~A legrekedtebb
171 XI | ütöm hátul az ostorral.~Ez jól ment egy ideig; hanem
172 XII | mely érzi a vadász szagát.~Ez ordításra egyszerre száz
173 XII | megdöbbenve állt meg. Mi lehet ez? Rablók, nejével szövetkezve?~–
174 XII | szónoklatokat…~Vagy tán ez mind csak a feje fölött
175 XII | nyílásra, s teleszítta mellét ez életadó, friss levegővel.
176 XII | örömükben, hogy sikerült nekik ez a munka.~– Ezzel bevégeztük
177 XIII | adakozó címek dolgában, s ez érdemben túlmegy fantáziája
178 XIII | egyebet róla, mint hogy ez most az asztal alatt akar
179 XIII | toronyban húznák a harangot. Még ez is több annál, mert ebben
180 XIII | Hát kérem alássan, nem jó ez így a birkáknak? – kérdé
181 XIII | sok.~– Így is kevés lesz ez a kendtek fejének. No, most
182 XIII | szép rend és béke uralkodik ez órában. Csicseri Márton
183 XIII | hogy talán a birkáknak lesz ez az orvosság. Arra ő kikapta
184 XIII | fájdítja ő meg azzal.~– Igaz ez? – kérdezé egy megrémült
185 XIII | a kezeit. Sohasem látta ez arcokat, nem e faluból való
186 XIII | való emberek.~– Mi dolog ez? Hej! – ordíta reájok; egyiket
187 XIV | nőm.~– Ah, tábornok úr. Ez a tudat enyhíteni fogja
188 XIV | öröm hangján az ifjú. – Ah, ez megvigasztal.~– Ez önre
189 XIV | Ah, ez megvigasztal.~– Ez önre nézve mindegy. Vétsége
190 XIV | ifjú meg van zavarodva.~Ez vette észre a tábornok arcán
191 XIV | Hanem hiszen elég volt ez neki.~Ő félt volna tán,
192 XIV | úr, én úgy hiszem, hogy ez nem példátlan eset, miszerint
193 XIV | nyert.~– S hiszi ön, hogy ez segíteni fog?~– Uram, midőn
194 XV | causára vetemedett, hogy ez így semmiképpen sem jól
195 XV | tartatódjanak. Immár pedig ez így levén, és ezt a nép
196 XV | vagyunk bolond emberek.~Ez ékes és különösen értelmes
197 XV | annak bizonyos halála lenne.~Ez aggasztó helyzetben az utca
198 XV | szüntelen azt kiáltozva, hogy ez felszólítás a néphez, ő
199 XV | vezérrel akar szólani.~– Ki itt ez érdemes honfiak vezére?~
200 XV | első moccanásra szétveretem ez embereket.~– Olajat töltök
201 XV | mondottam, hogy így vagy amúgy, ez vagy amaz; azt pedig éppen
202 XV | butasága erős szövetségesei ez őrült merényletnek, mely
203 XV | néhány faluban tört ki. Ez éjjel meg fogják rohanni
204 XV | rohanni a hétfalusi kastélyt. Ez lesz a kezdet.~A tábornok
205 XV | visszatérésre való gondolatot. Ez a kezdete a kétségbeesési
206 XV | ítélte a haditörvényszék. Én ez ítéletet vissza nem vonhatom,
207 XV | egymást? – szólt Vértessy. – Ez ifjú bizonyosan meg volt
208 XV | azután vissza bátran. – Ez ajánlatot vártam, és elfogadom.
209 XVI | Tamás el nem kapja a kezét. Ez ingerkedés nehezen esett
210 XVI | kiáltotta rá vissza:~„Hamamama!”~Ez volt nála öröm és helybenhagyás
211 XVI | dörzsölte a tenyereit örömében ez indítványra.~– Azután azon
212 XVI | annak bizonyságául, hogy ez neki annyi, mint egy zsák
213 XVI | a kabátja szárnyaihoz.~– Ez lesz az ágyútöltelék – súgá
214 XVI | őt lelőhetik. Különben ez a fickó, meglássátok, még
215 XVI | felmászik a falra. Olyan ez, mint a béka.~Ezalatt visszatért
216 XVI | Segítsetek! Megöl!~– Tudtam, hogy ez lesz belőle! – szólt fogcsikorgatva
217 XVI | kiálta ki a lázadókra.~– Ez még csak vaklövés volt.
218 XVI | földemen állok-e itt? Hát ez a házszeglet, melynek ablakán
219 XVI | van-e építve? Nem enyim-e ez a föld? Nem enyim-e ez a
220 XVI | enyim-e ez a föld? Nem enyim-e ez a kő, ez a fűszál, amire
221 XVI | föld? Nem enyim-e ez a kő, ez a fűszál, amire tapodok
222 XVI | nagy, széles tenyerét.~– Ez a gyermek most nyolcesztendős.
223 XVI | most nyolcesztendős. Mikor ez a gyermek született, apja
224 XVI | fenevadaitól. Érthető-e ez a mese?~Valami tompa nyögés
225 XVI | Látjátok ezt a kulcsot? Ez a kulcs a ti szívetekhez,
226 XVI | kulcs a ti szívetekhez, ez a kulcs a ti palotátok ajtajához.
227 XVI | ti palotátok ajtajához. Ez a kés lemetszi a ti büszkeségteket,
228 XVI | a bőszült nép közé, hogy ez a leány amott kinek a gyermeke.
229 XVI | kinek a szívében áll meg ez a kés legelőször?~Mintha
230 XVI | látták, hogy a nő nem fél, ez nekik is bátorságot adott,
231 XVI | hallgatóztak, mit beszél ez asszony olyan suttogva.
232 XVI | tudta megmondani, honnan jön ez az ének.~Zudárné testén
233 XVI | borzongás futott végig. Ez a hóhér hangja volt!~Eh,
234 XVI | némbernek fölöttük? Igazán tud-e ez rontani a bezárt ajtókon
235 XVI | tudja meg minden ember. Ez a leány Hétfalusy unokája.
236 XVI | leány Hétfalusy unokája. Ez a leány a mi hatalmunkban
237 XVI | kába zúgása hangzott fel ez ádáz szavakra, mik gonosz
238 XVI | kiáltának néhányan oda hátul.~– Ez a némber esküdjék meg arra.
239 XVI | némber esküdjék meg arra. Ez maga – szólt Hétfalusy reszkető
240 XVI | figyelmeztek, tudhatják, hogy ez a hang honnan ered.~Mikor
241 XVI | Úristent!”~Hallgatózott. Ez nem volt csalódás. Valóban
242 XVI | el van valahol zárva, s ez ének által akarja tudatni
243 XVI | rohanó házőrző ebekkel, mik ez órában utálatos kardalt
244 XVI | paraszt ordít, ha bántják, ez meg hallgat, mintha több
245 XVII | uralkodásra van hivatva, és ez az ész – ő!~A tömegre hatni
246 XVII | klasszikus idők osztrakizmusa ez.~– Ti lesztek az archonok,
247 XVII | csajhos népnek tetszett ez a mulatság.~Eddig csak olyan
248 XVII | ráterítette gubáját. Hanem azért ez is halálára fog szavazni.~
249 XVII | fejére a nehéz korbáccsal.~Ez ütés hangjára egyszerre
250 XVII | Szidta az orvost, amiért ez átkozott szerekkel ilyen
251 XVII | igazságot bebizonyítsam. Ez az én mondásom. Ki van hát
252 XVII | Ha azt állítja ön, hogy ez a por nem méreg – vegye
253 XVII | por nem méreg – vegye be!~Ez ötlet visszhangra talált.~–
254 XVIII| egy szörnyű gondolathoz.~– Ez a három nemes úr ne heverjen
255 XVIII| lehet, én istenem, hogy ez órában meghaljak.~Az ifjú
256 XVIII| tiszthez sújtott vele bolondul.~Ez kardjával felfogta a csapást,
|