Fezejet

 1 VIII|    engemet gyűlölni, és ez a szó „kegyelem”. Kegyelem annak az én fiamnak,
 2 VIII|           és ez a szó „kegyelem”. Kegyelem annak az én fiamnak, aki
 3 VIII|           ismerék kegyelmet soha! Kegyelem öntől, aki mint bíró nem
 4 XIV |          kezébe:~– Istennél van a kegyelem.~Kezében tart egy kis pálcát,
 5 XIV |      elítéltnek.~– Istennél van a kegyelem.~Másodszor is megemeli az
 6 XIV |      elítéltnek.~– Istennél van a kegyelem.~Harmadszor is könyörög.~–
 7 XIV |        könyörög.~– Istennél van a kegyelem.~A fehér pálca kettétörve
 8 XIV |          szenvednie.~– Istennél a kegyelem… – susogó azután halkan
 9 XIV |         is azt mondá: „Istennél a kegyelem!”, egy olyan embernek, ki
10 XV  |        vissza…~… „Istennél volt a kegyelem!”~ ~
11 XVI |           martalékja combjaiba.~– Kegyelem! Kegyelem! Segítsetek! Nem
12 XVI | martalékja combjaiba.~– Kegyelem! Kegyelem! Segítsetek! Nem bírom tovább! –