Fezejet

 1 VI  |             okuk sem lehet rá, hogy bennünket szeressenek. Mit tehetünk
 2 VI  |             törnek, hogy el akarnak bennünket emészteni.~– Bizonyos! Miért
 3 VI  |           félnek.~– Mert el akarnak bennünket veszteni. Tegnap is a pálinkaházban
 4 VI  |           egyszer a föld alá dugtak bennünket.~– Hozzátok elő azt a suhancot,
 5 VIII|          miért kínoz ön e szavakkal bennünket? Szegény öreg szívének ez
 6 VIII| meggyógyuland, ha isten is megsegít bennünket.~Az ifjú folytatá a víz
 7 IX  |            kitől nem tanítottak meg bennünket félni, pedig reményeivel
 8 IX  |             senkit, isten megőrzött bennünket minden siralomtól. A remény
 9 X   |           hóhér laka.~– Nem árul el bennünket Zudárné?~– Hamarább azt,
10 XI  |             főurak méreggel akarnak bennünket elpusztítani, mi tűzzel
11 XI  |             A sietség buktatott meg bennünket. Nehogy ezúttal ismét hasonló
12 XVI |          hangján Iván. – Még elárul bennünket a fenevad! Húzz fel!~Iván