Fezejet

 1 II   |            tót diák Luca napján.~És valóban a legtávolabb szobából mély,
 2 VII  |                Ügyeljen a cérnámra!~Valóban a veszélyes bilincsek nagy
 3 VII  |        Kornélia csüggedten mondá:~– Valóban úgy történt.~– S hogy tudhatod
 4 VIII |             jellegét viselte magán.~Valóban egy kegyes misszionárius
 5 VIII |      Lelkipásztor? – rebegé a bakó. Valóban egész külseje azt bizonyítá.~
 6 VIII |             isten ítélete!~De hátha valóban ártatlan volt az ifjú, aki
 7 X    |         emberi ambíciónak ez a neme valóban ritka növény. Hasonlít azon
 8 XIV  |      meghalásomat.~A tábornok pedig valóban azt hitte, hogy az ifjú
 9 XVI  | Hallgatózott. Ez nem volt csalódás. Valóban a zsoltár szavai voltak,
10 XVI  |           zsoltár szavai voltak, és valóban a gyermek szava volt az.~
11 XVIII|            azt ezentúl is, mert aki valóban az volt, aki őt elvetette