Fezejet

 1 II  |    olykor a lapokat fordítja, s szelíd szemeivel áhítattal tekint
 2 II  |        hófehér ágyára. Rásütött szelíd szempilláira, mosolygó arcára,
 3 VI  |     Hallod-e, édes fiam – kezdé szelíd hangon a rektor –, ne gondold,
 4 VII |    visszatérve nejéhez, s annak szelíd fejecskéjét ölébe véve. –
 5 VIII|      halántékaira, miáltal arca szelíd, nyájas küllemet vőn fel,
 6 VIII|     házra – szólt az ismeretlen szelíd, malasztteljes hangon.~–
 7 VIII|      megveregeté nyájasan szép, szelíd orcáját, megcsókolá szőke
 8 IX  | megvizsgálására; jó apám, kinek szelíd, komoly arcára most is oly
 9 XI  |         kész, magával ragadta a szelíd kedélyű, nyugodt nőt, hogy
10 XVI |  szerettél? Ugye, ezt a karcsú, szelíd teremtést kár volna céltáblának
11 XVII|        nehéz láncai közt, látta szelíd gyermekét összeroskadni