Fezejet

 1 II   |         Hunyd be a szemedet.~– Mármost kezdd rá.~A monstrum elkezdte
 2 V    |      azzal útba igazítá.~– Na, mármost isten hírével mehet kend,
 3 VII  |   csákót? Nehéz lehet a.~– No, mármost, húgám, elég volt a szép
 4 VII  |      fonal megint bogra akadt. Mármost, ha ezt a szobalyány tartaná,
 5 VII  |  hízelegni. Elfeledtem őket.~– Mármost folytassuk a mesét. Ezt
 6 IX   | mindent megmond odahaza.~– No, mármost énekeljünk és imádkozzunk.
 7 XI   |      mosolyogni örömében, hogy mármost neki lova van.~Mária könnyeden
 8 XII  |      az a nyílás is fölösleges mármost.~A pince ászokain kisebb-nagyobb
 9 XIII |       suttyomban elszelelni.~– Mármost te, népháborító, ha ezeknek
10 XIV  |   szegény öregembernek, akinek mármost senkije nem lesz, és védeni
11 XVIII|    sors láthatlan urához.~– És mármost eredj arra a hosszú útra!~