Fezejet

 1 Elo |     hogy miért sírt. Emlékében marad ugyan a fájdalom, melynek
 2 II  | szépségén megáll a szem, fogva marad a lélek.~Egy kedves kis
 3 II  |      hajába markolva, s nedves marad a föld, hová arcát lefekteté.~
 4 II  |         Ha ezek fölkelnek, nem marad kő kövön – monda a hóhérlegény.~–
 5 III |       volt. Ez a szép ház mint marad üresen – ezek a fák hogy
 6 IV  |        örök időkre tébolyodott marad.~Minő jövendő egy négyéves
 7 V   |     nemsokára halottad, ki itt marad – szólt, s érzékenyülten
 8 VI  |       ellen! Egyikünk feje sem marad ott, hova azt az isten teremtette.
 9 VIII|      megyek, velem jön, el nem marad tőlem soha. Csak az aggaszt,
10 VIII|         Akkor a titok az enyim marad, s önök sohasem fogják megtudni,
11 XIV |       a többi az udvaron belül marad.~A kívül állók fegyverei