Fezejet

 1 II  |          padlatgerendának, merően bámulva lábai elé, melyek alatt
 2 VII |     szolgáltatta kézhez!~Kornélia bámulva nézett férjére.~– Nemde
 3 VII |         Én? – kérdé a tábornok, s bámulva nyitá fel nagy, kerek szemeit. –
 4 VIII|        szép asszony.~A hóhér neje bámulva és kétkedve nézett a beszélőre,
 5 VIII|          Adj tollat és papírt.~Az bámulva néze rá, mintha nem értené.~
 6 VIII|           ne hagyjon el!~Kornélia bámulva, meglepetve néze rá; okos
 7 X   |         hosszú, fekete felhőre, s bámulva pillantva maga körül, hogy
 8 XI  |           akarják mérgezni. Mária bámulva nézett a mesterre.~– De
 9 XIV | bizonyosan fog emlékezni.~Az ifjú bámulva tekinte fel.~– Nem emlékezem
10 XV  |        fogja repkedni.~A tábornok bámulva olvasá az átnyújtott iratot.~–
11 XV  |      kösse fel!~Az ifjú Hétfalusy bámulva mereszté szemeit maga elé,