Fezejet

 1 VI  |        No, bámulj. Mondd, hogy tőlem kaptad, majd elhiszik; nálam
 2 VIII|    Ahelyett, hogy azt kérdezné tőlem, nem vagyok-e éhes, vacsoráltam-e
 3 VIII|  lyánka fejecskéjét.~– Ne félj tőlem, kislyánykám, semmit se
 4 VIII|    utált sorsom átkát örökölni tőlem; választanék neki pályát,
 5 VIII|      neki vagyont, neveltetném tőlem és házamtól távol, hogy
 6 VIII|     találni, s visszakövetelik tőlem. De annyi év óta nem kereste
 7 VIII|        velem jön, el nem marad tőlem soha. Csak az aggaszt, ha
 8 VIII|      felsóhajtva. – Fogadja ön tőlem e kis imakönyvet emlékül,
 9 VIII|      nagyon követelő.~– Kérjen tőlem akármit, parancsoljon vagyonommal;
10 XI  | pillanatában.~– Tíz lépésnyire tőlem! – kiálta csattanó hangon. –