Fezejet

 1 II  |   inogva állt térdre. Keblére szorítá a fehér gyermeket, s felemelé
 2 V   | összekulcsolt kezeit szájához szorítá, s lassan hörgött, mint
 3 VII |     tábornok, s még erősebben szorítá össze azokat a vasöklöket.~–
 4 VIII|     felnő?~Az ifjú érzékenyen szorítá meg az öreg kezét, s indulatáruló
 5 VIII|   felejtenie.~A férfi ajkához szorítá a könyvecskét ájtatosan,
 6 VIII|      dolgomba!~Fogcsikorgatva szorítá öklébe a pisztolyt, olyan
 7 VIII|      kezét megragadva hevesen szorítá kebléhez, és reszketve,
 8 XI  |        A mester még forróbban szorítá meg Mária kezét.~– Mi a
 9 XI  |    Egy vigyorgó kaszás meg is szorítá Mária kezét kérges tenyerével,
10 XV  |  tábornok elé, és annak kezét szorítá ajkaihoz, és könnyeit hagyta