Fezejet

 1 V   |        vele.~– Senki sem ismert rám – zokogá az ifjú, kinek
 2 VI  | felrúgta a megkötözöttet –, még rám akarja kenni a vétket. Kötelet
 3 VII |       nem nagyobb gyalázat-e az rám, egy katonára, hogy egy
 4 VII |     életet kellemetlenné tegyék rám nézve. Egy unokaöccse Benőnek
 5 VIII|     helyen. De biz az várhatott rám sokáig. Szeretek vért bocsátani,
 6 VIII|      nagyapám is az. Úgy maradt rám a „mesterség” örökségül.
 7 VIII|    mindig kínzóbb kezdett lenni rám nézve, ahogy az évek szomorú
 8 VIII|     hogy meghallanám, ha valaki rám töri az ajtóm; és azután
 9 VIII|       ifjasszony dühösen támadt rám: „Süket disznó, hová tetted
10 XIII|       mind valamennyi egyszerre rám támad: „Úgy-é? Ugye kend