Fezejet

1 III |    percben önagyát szakítsa szét velök.~– Mit akartál, Benjámin? –
2 VI  |       ránk, mert rosszul bántunk velök, kegyelmed főképpen nem
3 VII | emlegetik, mert irgalmasan bánik velök; a polgárok bámulják, mikor
4 VII |   micsoda kikészítések történtek velök ott a skatulyában azalatt,
5 VII |       nekik érte.~– Nem törődtem velök.~– Mondja, hogy megbocsátott.~–
6 VIII|       rétegeiben, és igyekezzünk velök a mennyei vigasztalást közölni,
7 VIII|     merően, s a beszélőre bámult velök.~Széphalmi szomorúan rebegé:~–
8 XII |       németül, gyere ki, beszélj velök.~A gyermek hirtelen felvevé
9 XVI |         valami kárt tehessen még velök valaki.~Abban a pillanatban