Fezejet
1 Elo | tudományával vannak beírva. De e tudományt még senkinek sem
2 Elo | mennyit vétkezett, hogy e szenvedést megérdemelje,
3 Elo | többé.~Kísértsünk meg egyet e történeti sírhalmok közül
4 Elo | közül fölbontani. Még friss e sír, a koporsó, mely benne
5 Elo | volna az embereknek is, hogy e kora tavaszlásnak nincsen
6 I | buján tenyésző mohától.~E három házban huszonöt év
7 I | év óta nem lakik senki.~E három ház eseményei iszonyú
8 II | jókora sírok előre megásva.~– E kietlen magányban hirtelen
9 II | fejezett le… Talán éppen e bárd…~Az a kötél, mely a
10 II | rájok, s a lélek nem bír e gondolatra jőni, hogy az
11 II | szívfacsaró volt a bűnbánat, mit e férfias, harangszerűen zúgó
12 II | ifjú zavartan rezzent fel e hangokra. Végigfutott egypárszor
13 II | mennyországban, mint minő e szózat zenéje volt! Ki lehet
14 II | egy asztalhoz ülnek! Óh, e véres lelkek, mik fej nélkül
15 II | mint a tűz… Óh, gyermekem, e vér ártatlan volt. Egy év
16 II | könyörögj istennek, hogy e szavakat hagyja elfelednem. –
17 II | Hisz én nem vagyok oka e vérnek.~– Eredj alunni,
18 II | fejénél…~Hallgatva bámulta e jelenetet a padláson az
19 II | úgy tetszék neki, mintha e heves szóváltás tán mégsem
20 II | katonaságtól. Régóta biztattam e szökésre; nagy szükségem
21 II | De akar-e majd a fiú e kezdetnek feje lenni?~–
22 III | Ödönke és Emma voltak neveik. E gyermekek szüntelen civakodtak
23 III | leány sehol sem volt.~Ödönke e naptól elkezde betegeskedni.
24 III | irtózatos volt a kétségbeesés e halvány, izzadó kór, gyermekarcon.
25 III | megért, ránk szálljon az, ne e gyermekre.~S a három szülő
26 III | hítta, és gyógyulást kért.~E percben a kapun három erőszakos
27 III | éles sivöltő hangon hallék e szó: „Halál! halál!”.~Az
28 III | Tán ha az égből jött volna e kiáltás, az égbe lőtt volna!
29 III | halálmadár fölegyenesedék e szavaknál, még egyszer nagyobbnak
30 III | kuruzslást hitt és használt, s e gyöngesége miatt nem első
31 III | kisleányom!~– A fiú, amint e szót hallá, elkezde futni,
32 III | ember tán meg tudna élni e lelki ráksebbel, de a gyermeket
33 IV | élet nem volt sehol.~De e sötétségben nem lakott az
34 IV | szét akarta volna morzsolni e ködös csillagot itt alant. –
35 IV | Hiszen ő mégis anyja neki. E fiatal virág gyökerei félig
36 IV | kis Emma… – nyögé a fiú.~E nyögésre a nő háromszor
37 IV | sikoltása, oly hangon kiálta fel e szóra a gyermek; azután
38 IV | hallgatott…~Óh, mennyit kellett e családnak vétkeznie, hogy
39 V | álmodik.~Oly szívszorító volt e tekintet. A vén, fehér hajú
40 V | Tán ez elkényszerült arc, e rongyos mez, kuszált hajak,
41 V | akarta volna lesújtani vele.~E fájdalmas jelenet alatt
42 V | visszarántá.~Amint a fiú e hideg, reszketeg kezeket
43 VI | hogy visszamegy a pincéhez. E becsülendő szándék következtében
44 VI | Kordé uram szemeivel látta-e e dolgokat, vagy pedig részeg
45 VI | gondoskodott róla, hogy ahol e módszer nem sikerül, ott
46 VI | templomban imádkoztasson e csapás elfordulásáért, s
47 VI | kántor.)~– És én már ettem is e gabonából kenyeret; isten
48 VI | senkit; ha van valami igaz e borzasztó vádban, előbb-utóbb
49 VI | majd ha el talál ájulni…~E perctől fogva a kántor nem
50 VII | ismeretlent tartózkodóvá teszi is e még akkoriban a katonai
51 VII | arc, de amint megszólal, e jó, tiszta kiejtésű, teljes
52 VII | szinte kicsinynek tetszik e rendkívül kifejlett termethez,
53 VII | nagy, sötétkék szemei, mik e pillanatban arról beszélnek,
54 VII | gyakorolnak a férfinemen, mikor e rettenetes rabszolgaságra
55 VII | ártatlan gyermekeket, akik e természet elleni járom alatt
56 VII | hagyta oda ezt a leányt.~– E tettem okait, úgy hiszem,
57 VII | készen, elárulá előttem e titkot. Úgy volt, ahogy
58 VII | együtt.~A tábornok megrendült e szóra. A vas ember szíve
59 VII | csakugyan összetörött volna.~– E tény után azonban a fiú
60 VII | kilépett abból, már akkor arca e nyugtalanságról nem tanúskodott.~
61 VIII | kezei volnának.~De amint e szavakat kimondta, egyszerre
62 VIII | látszott ezt észrevenni.~E percben hangzottak a bakó
63 VIII | mondta.~– Áldás, békesség e házra – szólt az ismeretlen
64 VIII | Leánykám, vezesd kézen fogva e jó urat a karszékhez, ültesd
65 VIII | földről jövök, nem is vagyok e nemzetből való, bár nyelvét
66 VIII | szilárd tekintettel nézett e szavaknál a férfi arcára,
67 VIII | előtte.~– Nyolc év óta járok e saját világban – folytatá
68 VIII | keresztülszeli a másikat. E baljóslatú kereszt a homlokon
69 VIII | homlokán mélyen látszott e percben az egymást keresztté
70 VIII | sorstól őrizte őt meg az ég e csapással? Nem lett volna-e
71 VIII | Lelkem egészen felderült e reményektől. Azután – újra
72 VIII | Még most is meghajolt az e súlyos emlék alatt, ha visszagondolt
73 VIII | a vak. Titkoltam eleinte e bajomat, nehogy csúfot űzzenek
74 VIII | most is kicsordult a könny e szavaknál a bakó szeméből.~–
75 VIII | mosolygott a vén bakónak e gyermeteg szavára.~Zudár
76 VIII | tudom, de annyit tudok, hogy e gyermek, akárhol vettétek,
77 VIII | tekert csomagot vett ki e szavak után, s azt sokszoros
78 VIII | mindenik darab egy piros E betűvel jegyezve.~– Emlékül
79 VIII | tartogatom ezeket magamnál. E kis, fodros ingecske, e
80 VIII | E kis, fodros ingecske, e nefelejcsekkel és rózsabimbókkal
81 VIII | lelkem nyugodtabb órái. E gyermek mellett megtanultam
82 VIII | azt súgta lelkemnek, hogy e gyermeket az ég küldte nekem.
83 VIII | sem hagytam el magamtól e gyermeket. Én tanítottam
84 VIII | nyugodt. Ön jó atyja volt e leánynak; ha ön meghal,
85 VIII | adni. Írja ön fel magának e nevet: „Kamienszka Mária,
86 VIII | Lembergben.” Bármikor fog ön e cím alatt e tárgyról írni,
87 VIII | Bármikor fog ön e cím alatt e tárgyról írni, az válaszolni
88 VIII | érthetlen áldása hangjait hozzá.~E percben nyílt az ajtó, s
89 VIII | Zudár Péter arca elsötétült e szóra.~– Csak egy van. Arra
90 VIII | ilyen.~– Úgy küldetésemet e háznál bevégeztem – szólt
91 VIII | felsóhajtva. – Fogadja ön tőlem e kis imakönyvet emlékül,
92 VIII | hosszan, mélyen sóhajta e szavakra, de még mindig
93 VIII | legjobban.~A beteg Hétfalusy e szókra felnyitá szemeit
94 VIII | Óh, uram, miért kínoz ön e szavakkal bennünket? Szegény
95 VIII | Fájdalmai támadnak, éppen e fájdalmakban van a betegség
96 VIII | krízise. Csak nehány cseppet e vízből. Így. Nemsokára még
97 VIII | Hétfalusy úr, amidőn e rossz hírt megtudta, iszonyú
98 VIII | szélhűdött ujjaival kezemet! E gyógyszer csodákat okoz.~
99 VIII | már ön nem volt hajlandó e házasságra, s feléje sem
100 VIII | szeretett. Látja ön, uram, e lihegő mell, e tűzben forgó
101 VIII | ön, uram, e lihegő mell, e tűzben forgó szemek, e kiduzzadó
102 VIII | e tűzben forgó szemek, e kiduzzadó ajk, mind ezt
103 VIII | azt a két férfi előtt:~– E főkötőcske kedves viselőjét,
104 VIII | földre leszállnak.~Az apa e szavaknál az idegen lábai
105 VIII | ön pedig csupa gyűlölet. E rossz betegségből ki kell
106 VIII | egy eltaszított fia, ki e percben talán a vesztőhely
107 VIII | vele. Szabja ön bármi díját e szolgálatának, nekem nem
108 VIII | tudja, hogy ami bűne van e gyermeknek, az mind az én
109 VIII | Hétfalusy Benjámin.”~– Látja ön e levelet, uram? – kérdezé
110 VIII | arccal előjönni, bámulá e csodaorvost, ki ujja hegyével,
111 VIII | kinn szokott lenni.~– Kitől e kérelem?~– Ugyanazon főtiszttől,
112 VIII | szív közepébe.~– S mit akar e főtiszt?~– Kegyelmet a szökevény
113 VIII | kegyelmet azon férfinak, aki e sérelmet megtorolni előállt.~–
114 VIII | nem is az elől hagytam el e pályát. Ha az, akihez ez
115 VIII | visszafordult ismét az ifjúhoz e szavakkal:~– Uram, gondoljon
116 IX | idézi elő a betegséget? „Aki e bogarakban hisz, addig is
117 IX | és megnyugtató.~Egyedül e benyomásra emlékezem amaz
118 IX | Guszti áhítatos képet csinált e megbízásra, eldugva a zsoltára
119 IX | fiatalság öröme nagy lett e szóra; Klimpa Guszti a tollpuskával
120 X | hajítva, háromszor kiáltá e szót: „Marha, marha, marha!”,
121 X | Marha, marha, marha!”, és e jelszóra leseprék a római
122 X | várak jelvényeit viselte.~E térkép előtt órákig el tudott
123 X | hegyláncot keresztülvágva, e két ellenkező irányban futó
124 X | nevezhető nagyszerűnek.~E magában igen ártatlan rajongás –
125 X | Pozsonyban járt iskolába, e sajátságos városban, hol
126 X | cselédjével.~Bodza Tamás mind e bántalmakat felrótta mappája
127 X | hátára, s mikor elmélázott e furcsa térképen, szemei
128 X | vasgyűrűt, melynek pecsétlapjára e három betű volt vésve: U.
129 X | emberek, akiknek életirányát e központtalan eszmék határozzák.~
130 X | sincsen jó föld.~Ki értse meg e határozatlan ábrándokat?
131 X | egyetemességet biztosítanak e nagyszerű, ábrándos eszmének,
132 X | Most itt jött az alkalom e nagy munkát megkezdeni.~
133 X | ott járt, ahol a jó Horác e szép szavakkal kezdi versét:~„
134 X | helyeslőleg inte fejével e bölcs mondatokra. Bodza
135 X | hogy téged választottalak e nagy munkára.~Iván megharagudott.~–
136 X | téged. Nem én vagyok a feje e szövetségnek?~– De én vagyok
137 XI | egészen felvillanyozták e szenvedélyes hölgy szavai;
138 XI | messze járt attól, hogy e választ megérthesse.~– Kicsoda? –
139 XI | Könnyű lett volna ugyan e sötétség közepette egy kis
140 XI | már többet akart. Átérté e nehány sötét jelenetből,
141 XI | itt? – ismétlé a kérdést.~E pillanatban kinyílt az útféli
142 XI | Bodza szemei felvillantak e szóra.~– Mi nem vagyunk
143 XI | tőle:~– Tudod, mit jelent e három betű? (U. S. S.)~Mária
144 XI | Mária nem volt prozelitája e rajongó egyleteknek, de
145 XI | azon gondolkozott, hogy e lelkesült, higgadt, kérlelhetlen
146 XI | keresztül.~– Vannak-e tudósítva e mozgalomról többi testvéreink,
147 XI | Tamás fogvacogva helyeslé e tervet; csak azt szerette
148 XI | kinek lesz elég bátorsága e feladathoz hozzányúlni.~
149 XI | mutatnia kellett, hogy őt mind e jelenetek egészen más oldalról
150 XI | farkast a berek közepén?~E kérdésre kissé alábbhagyott
151 XI | legrekedtebb éljenkiáltás üdvözlé e nagylelkű szándékot. Egy
152 XII | utána, sokszor ismételve e szót; de valami úgy borzongatta
153 XII | vánkoson.~Nem volt ott!~E pillanatban azt hallá, hogy
154 XII | kezdett bele.~Hallá, hogy e pillanatban futó lépések
155 XII | Vigyázzatok magatokra! – hangzik e zaj közepett künn az udvaron
156 XII | kiemelni.~Meg-megállt néha e munkában, és hallgatózott.~
157 XII | éntőlem! Én vagyok a bakó!”~E percben csattanó dördülés
158 XII | golyók belefúródtak a falba.~E csattanás eszére téríté
159 XII | szemeire jótékonyan hatott e félhomály, mit csak a nyíláson
160 XIII | csakugyan bőrbe van foglalva.~E viszontagságos estén nagy
161 XIII | emlékezéshez!~Megzavarta e jeles előadást doktor Sarkantyús
162 XIII | összenyalábolni, azt érte el e nagyravágyás által, hogy
163 XIII | kárt tevő.~– Birkáknak? E biz azt gondolja, hogy birkamétely
164 XIII | Sohasem látta ez arcokat, nem e faluból való emberek.~–
165 XIV | utoljára: hirdettesse ön e végrehajtást délutánra,
166 XIV | tábornok úr. Ön tudja, hogy e rendkívüli, hírből sem ismert
167 XIV | véletlenül megismerhetni, kik e rémületes napokat valami
168 XIV | legnagyobb irtózat fog el, amidőn e tárgyról beszélek, hogy
169 XIV | önérzettel csapott kardjára.~E pillanatban sietve lépett
170 XIV | Vértessy reszketni érzé szívét e szónál. Egy óra előtt ő
171 XIV | Vértessy nem állhatá ki e tekintetet; nem tudott felelni
172 XIV | tekintetet; nem tudott felelni e szavakra.~– Vértessy! A
173 XIV | én is meghalok; ami kínt e szomszéd házban egy halálraítélt
174 XIV | kénytelen gondolkozni, hogy e zajos polgártársakat szép
175 XV | Egy percre elhallgatott e szóra a zaj. Megállt a népség.~–
176 XV | éppen a halál küszöbén van e percben. Egy sorlövés, egy
177 XV | csendesen el ne mosolyodjék e szerény köpönyegfordítási
178 XV | helyen vár isten ítélete. E percben lázadás tört ki
179 XV | amit mondok. Vegye magához e leveleket, válassza ki ólamból
180 XV | több részében is kitörne e lázadás, nem fog többé készületlen
181 XVI | hogy „itt van ő!”.~Óh, e néma lények között olyan
182 XVI | folytatá a beszédet:~– Itt van e kendőbe kötve nehány húsdarab,
183 XVI | száját, hogy ne kiálthasson.~E percben Mekipiros szikrázó
184 XVI | tömeg semmit sem hallott e klasszikus buzdításból,
185 XVI | megnémult a rút ordítozás, s e szünet alatt erős férfihang
186 XVI | Zudárné gúnyosan nevetett e tragikomikus jelenet alatt.~–
187 XVI | Ifjú Széphalmi, itt vagy-e?~E kérdésére nem válaszolt
188 XVI | Ugye, szép gyermek? Ugye, e kék szemek, e vékony ajkak
189 XVI | gyermek? Ugye, e kék szemek, e vékony ajkak hasonlítanak
190 XVI | meg az egész világ, hogy e büszke nagy úr itten, az
191 XVI | növekedő áhítattal hallgatá e vészes szavakat.~Zudárné
192 XVI | akarnak ölni mindnyájunkat e nagy urak; megmérgezik ételünket,
193 XVI | meggörbítik a nagyságos urak, én e gyermek szívébe kést ütök!~
194 XVI | kiálta esengő hangon Elizke.~E pillanatban feltárult a
195 XVI | mit ne fogadjak?~– Hogy e gyermeket, legyen az bárkié,
196 XVI | Hanák dacosan törülte meg e csöndes szemrehányásra véres
197 XVI | volna, mint annak. Itt, e helyen veretted meg az én
198 XVII | akiket elhagyott a lélek.~E rövid ideje a kábult megdöbbenésnek
199 XVII | újra vérittas mámorba hozta e váratlan öröm, hogy a két
200 XVII | mennyire tévedésben van e katulya tartalma felől.~
201 XVII | nemesembert megöltök is e helységben; ezért okosabban
202 XVII | hazudik. Senki ne nyúljon e fehér porokhoz, mert ezekben
203 XVIII| Hétfaluba bevergődhettek.~E hosszú út alatt mindent
204 XVIII| erdőn keresztül.~Kamienszka e szavakra leszökött lováról,
205 XVIII| elég mély-e?~Úgy kacagtak e tréfának!~Egyszerre pariparobogás
206 XVIII| és távulról káromkodni. E rövid időköz elég volt arra,
207 XVIII| urakat és lázító vezéreiket.~E bátor felhívásra kivált
208 XVIII| vége a földben akadt meg.~E véletlent jeladásnak vette
209 XVIII| Imre nem maradt azontúl e vidéken.~Elutazott neje
210 XVIII| együtt, s elhagyta örökre e tájat, melytől oly szomorú
|