Fezejet

1 VI  |     szíves jóakaratába ajánlom magamat, kedves sógoromnak szerető
2 VII |       fent és alant. Én védtem magamat, és hallgattam. Megvívtam,
3 VIII|        asszonyt, bevezettettem magamat a legfényesebb társaságokba;
4 VIII|   lélek, kétségbeesve vetettem magamat ágyamra, és először életemben
5 VIII|         én még sohasem éreztem magamat úgy, miként most; olyan
6 VIII| fekünnék rajta. Embernek érzem magamat. Meddig fog ön nálam maradni?
7 X   |       Milyen különösen éreztem magamat. Igaz, hogy csak mese. De
8 XI  |       Ha rablók vagytok, védem magamat ellenetek, ahogy tudom;
9 XV  |     nem mondhatom, nem akarván magamat apprehendálni, de annyit