Fezejet

1 V   |      sopánkodék a szolga. – Csak ma ne, akármikor az esztendőben;
2 VI  |           volt ember, akinek még ma kilenc fia volt, holnap
3 VIII|   zivatar; úgysem bocsátanám önt ma tovább.~– Üljön mellém!~
4 X   |         olyan jók, mint Horácéi.~Ma is elolvasta azon sorokat,
5 X   |     amiket olyan jól ismert már. Ma is leült megpihenni a nagy
6 XIII|          vitte, hogy ki halt meg ma, mikor temetik, kin van
7 XIII| kastélyba menni hetesnek, ki főz ma a rektor számára. Így tisztelték
8 XIV |        mondta, hogy az; itt volt ma nálam.~Az ifjú katona valami
9 XVII|      benneteket is látogatni, ha ma nem, holnap, és kiveszi