Fezejet

1 VII| meggyilkolni mind a kettőt; hanem lassankint eszemre tértem, elgondolva,
2 XI |        címet a „kurér”-nál.~Amint lassankint megvirradt az idő, a hűs
3 XII|            A két ablak vastáblája lassankint izzóvá kezde lenni, s mintha
4 XII|      utána ugrott.~A hűs pincelég lassankint magához téríté, a forróság
5 XV |           körutat a sokaság közt, lassankint eltűnve a hátul álló csőcselékben.~
6 XVI|        számára?~A kifeszített cső lassankint aláhanyatlott.~– Mit gondolsz,
7 XVI|       alatt a néptömeg bátrabbjai lassankint beszállingóztak az udvarra,
8 XVI|           A két főnöknek sikerült lassankint elterelni a dühöngő csapatokat
9 XVI|       körül.~Most kezde eszmélete lassankint visszatérni: a hűs éjjeli