Fezejet

1 I   |         volna, ha lehetett volna hova.~S mit tettek ekkor a bölcsek,
2 III |         eltűnt; senki sem tudta, hova lett. Keresték erdőkön,
3 III | siettetik a világ elmúlását.~– S hova lett kedves, ártatlan leányom
4 III | ordítanak. Azok tán tudják, hogy hova lett.~– Bárcsak meghalna
5 VI  |        kikeresték a fickók, hogy hova mennek labdázni a lutrános
6 VI  |     Egyikünk feje sem marad ott, hova azt az isten teremtette.
7 VIII|        te rejtettél el; mondjad, hova tetted?~Iván kezdett az
8 VIII|         úgy vigyelek el Dukláig. Hova tetted hát?~– Elmondok mindent,
9 XVII|       élet, másikban a halál. Ki hova jónak látja, vesse szavazócserepét.