Fezejet

1 III  |     kinn, kisfiam, édes, beteg fiam.~– Van, van, én hallom,
2 III  |     sírva nyögé:~– Egyetlenegy fiam, kedves szép reményem!~A
3 III  |     bánt belül.~– Jer leányom, fiam, jertek! – nyögé az öreg
4 VI   |   kimereszté.~– Hallod-e, édes fiam – kezdé szelíd hangon a
5 VI   | változott.~– Ugye bizony, édes fiam, ezt a levelet neked egy
6 VI   |   vigyorgott, és nem felelt.~– Fiam, gondold meg, hogy mi neked
7 VII  |     cérnát tartani. Nem, az én fiam nem fog gombolyító gép lenni
8 VIII |       szívedbe az ég kegyelme, fiam – szólt az ifjú az ősz emberhez,
9 XVIII|        a dühöngő csapatokat.~– Fiam! – kiálta, végső erővel