Fezejet

1 I    |       Senki sem tudá.~Sejtett, félt, érzé a gyászban közelgő
2 III  |     bele akarta magát fojtani. Félt attól az arctól, mely a
3 VI   | bántani nem merte. Alkalmasint félt, hogy jobban tud harapni,
4 VII  |      rá ítéletet mondanom!~Úgy félt, úgy irtózott ettől a gondolattól.~–
5 XIV  |    igyék utoljára.~A vas ember félt hazamenni szállására.~Ha
6 XIV  |    fejére?~Nem mert hazamenni: félt.~Amint sokáig ott időzött,
7 XIV  |    hiszen elég volt ez neki.~Ő félt volna tán, hogy ezek a jámbor
8 XVI  |     fenevadaknak; kiveté, mert félt a gyalázattól, hahaha! Tette
9 XVIII|     nem népesült meg lakókkal, félt belemenni új család, mint