Fezejet
1 Elo | aszerint a jelenben, s hogy el ne felejtsék, vérökkel írja
2 Elo | mely benne rejtve van, még el sem porhadt. Ne féljetek
3 Elo | lezárva, miket ismerni és el nem feledni üdvös. Tán nem
4 Elo | téveszmék magvait hinti el közötte, azokat tettei evangéliomaul
5 Elo | tettei evangéliomaul fogadja el, s irtózatos leend, ha a
6 Elo | vándormadarak nem jöttek el, s mintha titkos ösztön
7 I | Ledúlt kőkerítés falazá el egykor az utcától. Most
8 I | szembejövők félve suhantak el oldala mellett, mert nemegyszer
9 I | köznép, hogy valahol a jégeső el fogja verni a határt. S
10 I | emberektől. Kérte őket, hogy el ne felejtsék izenetét.~–
11 II | utánavonítanak, a tulkok bőgve futnak el előle, csak a hollók ismerik
12 II | hozzád megtér, ~Azt nem űzöd el előled, ~ Sőt tetőled~
13 II | messze távolban vesztek el. A láncos eb rémülten vonított
14 II | csodálatos félelemmel tölti el az álmatlanul virrasztót.
15 II | mély, keserű hörgésbe fojtá el sóhaját.~– Ki fog felelni
16 II | s a kést ágyába rejtém el. Kössen fel hamar”… Óh,
17 II | közel van, s nem fordul el senkitől, ki szemeit hozzá
18 II | kezekkel, imádkozó ajkkal aludt el; az őriző angyal hófehér
19 II | szeretője.~Undorodva fordult el onnan az ifjú. Azonban úgy
20 II | közül mindig azt hiszik el, amelyik legképtelenebb;
21 II | járványról hallott, ezt hitte el. Gyanúja megvolt. S midőn
22 II | külön temetőt árkoltassanak el a kolerai halottak számára,
23 II | azért, hogy a többi holtakra el ne ragadjon a betegség,
24 II | önteti, szérűkön szóratja el. Mintha minden ember a mi
25 II | ígértem neki, hogy majd itt el fogom rejteni. Azt hiszi,
26 II | kimaradnak a lázadásból, mely ha el fog fojtatni, főnökül őt
27 II | padlásnyíláson. A hágcsó el volt onnan véve, s alant
28 III | beteges fényt árasztottak el a szobán, hol minden oly
29 III | után senkit, te temeted el mind, akiket szerettél.
30 III | meglássam, hogy pusztul el minden, ami a tied volt.
31 III | senkitől nem kísérve távozott el a háztól Zihanyiné, s a
32 III | és azt mondta: „Ne temess el, Ödönke, Emma nem sír, Emma
33 III | lélek férgeit nem hajtja el semmi orvosság.~– Sokáig
34 III | testvére mondott: – „Ne temess el, Ödönke, kis Emma nem sír!” –
35 IV | az egész vidék, fele múlt el az éjnek, az élet nem volt
36 IV | meg, egyenként szakadnak el erei; inai, ízei ropognak,
37 IV | nézve a halál. S tán jobban el lehetne őt feledni, ha már
38 IV | leverte azt onnét, úgy oltá el.~Azután a sötétben az ablakhoz
39 IV | szóval mondá:~– Ne temess el, Ödönke, kis Emma nem sír…~
40 V | kutyáddal sem tettél soha, el hagytál pusztulni nyomorúságomban,
41 V | úgy szerettél, isten vette el; kit nem szerettél, magad
42 V | szerettél, magad taszítád el, most egyedül vagy a világban.~
43 V | halálom óráján ne taszíts el magadtól.~Az öreg lassan
44 V | katona szökött, a katonát el kellett vinnie.~Erre kétségbeesetten
45 V | őrültség vas erejével taszítá el magától a káplárt, ki nekiesett
46 VI | később érkeztek nem mulaszták el szorgalmatosan asinust,
47 VI | Kordé uram tökéletesen el volt érzékenyülve, s miután
48 VI | iskátula port; hintesse el ezt kegyelmed a szérűkön,
49 VI | nekik, úgyis tőlük foglalta el. A harangok nyelveit szedesse
50 VI | seregeit éppen így ölték el egy éjszaka, mint ezt a
51 VI | hogy életünkre törnek, hogy el akarnak bennünket emészteni.~–
52 VI | most? Mert félnek.~– Mert el akarnak bennünket veszteni.
53 VI | elpróbálom rajtad, ha mindent el nem mondasz úgy, amint akarom.~–
54 VI | a gerenda alá. A lámpást el kell oltani, mert akadna
55 VI | Egy dézsa vizet, majd ha el talál ájulni…~E perctől
56 VII | katona, a szigorú, hibát el nem néző, meg nem bocsátó,
57 VII | tábornokhoz, s könnyezve mondák el neki, hogy ez meg emez úrficska
58 VII | engedékenységével. Irtóztató volt, ahogy el tudta őket foglalni egész
59 VII | hogy legkisebb gyávaságot el nem tűr; amelyik tiszten
60 VII | csaknem lehetetlen dolog.~El is volt ismerve országszerte,
61 VII | Hát jól van.~– Vegye el hát, no – szólt messziről
62 VII | árt az annak.~– Nem sül ez el?~– Ha csak a te szikrázó
63 VII | azt a generális úr rendeli el? Ha én generális volnék,
64 VII | katona bácsi.~A tömpe leányzó el is pusztult abból a szobából,
65 VII | hajnalban történik meg; bárcsak el ne aludnák az időt, bárcsak
66 VII | tud vigyázni, hogy a szál el ne akadjon, s nagyokat kacag
67 VII | Nem használ semmit. Önnek el kell várni, míg a fonal
68 VII | voltam, kétszer szöktem el hazulról emiatt. És lám,
69 VII | valami kedves eszme foglalta el, s most mulat legjobban,
70 VII | koporsójából való.~– Nem követek el gyöngédtelenséget, ha mosolyogni
71 VII | Pedig vágyai célját érte el benne.~– Nem értem. Ön,
72 VII | megfeleltem, tűrtem, és el nem árultam azon hölgy titkát.
73 VII | táncol a dalidókban, mint aki el akarja magát ölni, s mikor
74 VII | apai háznál.~– Akkor már el van fogva – kiálta sebesen
75 VII | nem tanúsított, mindent el fog követni, hogy egyszer
76 VII | nyugtalan kedéllyel hagyta el neje szobáját; de amint
77 VIII | szavakat kimondta, egyszerre el is sikoltotta magát a némber,
78 VIII | férfi, hogy a sátán vigye el, férfi – suttogó a nő sziszegve
79 VIII | Hát azt mért eresztették el? – kérdé az ismeretlen,
80 VIII | vagyok. Hahaha! Mint sápadtak el az emberek, hogy álltak
81 VIII | szemeken áhítatos ihlet vonult el; egész termete keskenyebbnek
82 VIII | elvetemült? Nem veszett volna-e el nyomorban, elkárhozottan?
83 VIII | öreg homlokáról, s íme azon el volt simulva a gonosz ránc,
84 VIII | nagy mellén, halkan kezdé el rebegni:~– „Mi atyánk isten,
85 VIII | Soha egy órára sem hagytam el magamtól e gyermeket. Én
86 VIII | útra megyek, velem jön, el nem marad tőlem soha. Csak
87 VIII | az idegent, hogy fogadja el azt, bizony felmelegszik
88 VIII | azon hölgy neve írva, akit el nem kell önnek felejtenie.~
89 VIII | megválni tőle, nem viszem el.~– Jó helyen lesz – susogá
90 VIII | nyugtalan morgással húzódtak el előle, s a ház háta mögé
91 VIII | mögé futva, ott kezdtek el vonítani. Bűbája volt csodás
92 VIII | festett képet.~A legény el volt rémülve a váratlanul
93 VIII | üldözök, akit te rejtettél el; mondjad, hova tetted?~Iván
94 VIII | megmondom, kérem; csak eresszen el; igaz, hogy én egy szökött
95 VIII | lovamhoz kösselek, úgy vigyelek el Dukláig. Hova tetted hát?~–
96 VIII | könyörgött, hogy rejtsem el, amint meglátott Duklában
97 VIII | kezd. A tilos viszonynak el nem titkolható következése
98 VIII | valami átlátszó gyöngy lepte el a hideg veríték. Széphalmi
99 VIII | gyűlölt; az isten ezért vette el tőle a másik kettőt, akiket
100 VIII | hogy az én üldözésem vadítá el őt az életben, s tette oly
101 VIII | Nem, uram. Magam viszem el azt.~– Ön maga? De hát kicsoda
102 VIII | legkellemesebb perceit rablom el; de az ügyben, amelyért
103 VIII | nem is az elől hagytam el e pályát. Ha az, akihez
104 VIII | előtt. Vegye át, és olvassa el.~A tábornok megdöbbenve
105 VIII | de mégis rájok ismert.~El is halaványult bele.~Felnyitá
106 VIII | kérem, segítsen, ne hagyjon el!~Kornélia bámulva, meglepetve
107 IX | életét még nem ismerték el a bölcsek, pedig hatalmáról
108 IX | legpompásabb gyümölcs özöne lepte el kertjeinket. Ott hagytuk
109 IX | együtt vagyunk, nem vittek el közülünk senkit, isten megőrzött
110 IX | mindaddig, amíg csak a morbus el nem hagyja a beteget. Kapni
111 IX | Azután, Klimpa Guszti, el ne felejtsd megmondani édesatyádnak,
112 IX | lesz iskola, amíg a morbus el nem múlik.~A fiatalság öröme
113 X | elszámlált népek nyelvei annyira el vannak halmozva szláv eredetű
114 X | viselte.~E térkép előtt órákig el tudott üldögélni a jámbor
115 X | benyomások sohasem múltak el lelkéből. A sors mostohaságát,
116 X | anélkül, hogy a paraszt el tudja a betűket olvasni.
117 X | beteljesülésnek elébb vagy utóbb el kell következni, arra erős
118 X | célzó mondatokat hullatott el a világ rendének megváltozása,
119 X | elpusztítani a köznépet!~El akarják őket pusztítani
120 X | mellé.~– Te az éjjel járd el sorba a pásztorokat, s az
121 X | a hóhér laka.~– Nem árul el bennünket Zudárné?~– Hamarább
122 X | alatt azt a bosszút követte el, hogy a házának egy szárnyát
123 X | helység minden kijárását el kell foglalni és egy csoport
124 X | Bodza még az arcát sem vonta el az erőművészi törekvésre,
125 X | különös sárga szín lepte el.~– Milyen sárga ez az ég! –
126 XI | ösvényt középen, azon is el volt már mosódva az utolsó
127 XI | levezető dűlőutak éppen egészen el voltak hagyva, csak arról
128 XI | szőtték, fonták. Kitudtuk. El van árulva minden. Valld
129 XI | tessék.~Mária undorodva tolta el magától a piszkos kalapban
130 XI | utána hajított bot zúgott el feje fölött, s egypár egyenesre
131 XI | csillag a másik után borult el; a ló horkolt, és fejét
132 XI | látták menekülni. Itt is el volt állva az út.~Egy percre
133 XI | állt olyan dolgokat mondani el, amik nem voltak odaírva.~
134 XI | tűzzel és vassal pusztítjuk el őket. A bátrak megélnek,
135 XI | vonagló mosollyal fogadta el a megtisztelő címet, s alákanyarítá
136 XI | címerével.~– És most küldd el ez egyik kiáltványt gyors
137 XI | most az egyik iratot küldd el gyors futár által Rozsnyóra,
138 XI | kézbesítendem. Ne mulaszd el ugyanezen kiáltványokat
139 XI | derék Numa, ne felejtsd el, hogy kiáltványunk jelszava:
140 XI | legnagyobb erőszakot követé el lelkén, midőn az ablakon
141 XI | Miért ne?~– Hibát követsz el. A népvezérnek gyanakodónak
142 XI | batyus zsidótól foglaltak el; hogy osszák azt fel ötfelé?~–
143 XI | rá.~– Bratyi. Ne maradj el!~– Fárad a lovam – lihegé
144 XII | hiába emelgette, nem sült az el.~Egyszerre éles sikoltás
145 XII | pillanatban futó lépések hagyják el a konyhát, a tornácot, s
146 XII | maradt öklében.~Most ordítá el magát először, amint a konyhába
147 XII | hogy az ablak már ott is el van fedve nádkévékkel, miken
148 XIII | minden szemközt találkozónak el ne mondja, néhány neki megtetsző
149 XIII | összenyalábolni, azt érte el e nagyravágyás által, hogy
150 XIII | kendtek fejének. No, most el kell a kiszórtat seperni
151 XIV | után járt. Azt ígérte, hogy el fog rejteni. És azután éppen
152 XIV | a legnagyobb irtózat fog el, amidőn e tárgyról beszélek,
153 XIV | kívüli őrhelyet foglalja el, s elzárja az utcát; a többi
154 XV | Ha kezei nem árulnák is el, miknek bötykei lemoshatatlanul
155 XV | állhatá meg, hogy csendesen el ne mosolyodjék e szerény
156 XV | melynek acél izmai nem árulák el a nőt.~– Önöknek sietniök
157 XV | mindaddig, míg a házak el nem takarták szemei elől.~
158 XVI | az égen, mik úgy siettek el innen erről a tájról, úgy
159 XVI | asszonyba, ha Bodza Tamás el nem kapja a kezét. Ez ingerkedés
160 XVI | halálmadár ajtaja előtt vitt el. A vén boszorka kinn gubbasztott
161 XVI | csapatot a kazalok mögé rejte el, másikkal a méhest foglalta
162 XVI | másikkal a méhest foglalta el, harmadikkal a pálinkaházat,
163 XVI | megdermedve, semmi sem árulta el a merényletet.~Most Iván
164 XVI | fogcsikorgatva Zudárné. – Maga árul el a gyáva. Vessz meg, ha élni
165 XVI | Irgalom! Irgalom! Bocsáss el, Mekipiros. Az isten irgalmára
166 XVI | Mekipiros, jó Mekipiros, bocsáss el, zuhanj le egyedül!”~– Hamamama!
167 XVI | alvók, akik ott alusznak el, ahova fejüket letették.
168 XVI | még csak vaklövés volt. Ha el nem hagyjátok az udvart,
169 XVI | közel állok, a puskacsővel el lehet érni testemet. De
170 XVI | szegény ember nem ölte azt el, ahogy rá volt bízva, a
171 XVI | ivókútjába, hogy vesszen el tőle minden ivadékával együtt.~
172 XVI | részegség mámorát terjeszték el a szívekben. Zudárné figyelmesen
173 XVI | másodszor is a kulcs a zárban. El volt készülve arra, ami
174 XVI | bántsa senki addig, amíg el nem lesz ítélve.~A két főnöknek
175 XVI | egy nyögéssel sem árulá el, hogy az neki fájdalmat
176 XVI | mint az eszeveszett, futott el az égő háztól.~Sötét volt,
177 XVI | hogy azt halálra keresik, el akarják ölni, s annál jobban
178 XVI | agyába, hogy tán a gyermek el van valahol zárva, s ez
179 XVI | Egy hosszú utca választá el őt az úri laktól; nem akart
180 XVI | Széphalmit és az orvost kezdte el keresni.~Azok jól el lehettek
181 XVI | kezdte el keresni.~Azok jól el lehettek rejtve, senki sem
182 XVI | amazok? Hétfalusy nem árulta el vejét és orvosát.~Hóhérai
183 XVII | azután – végezte, amire el volt hivatva.~Az emberek,
184 XVII | Amott szalad! Fogjátok el! Tartsátok fel!~És futott
185 XVII | nyugodtan hallgatá, mint futnak el feje fölött a dobogó hídon
186 XVII | Sarkantyúst.~A derék férfiú jól el volt rejtve az ifjú Széphalmival
187 XVII | csontját kétszer törtem el önkényt, mert rosszul forrt
188 XVIII| halálra üldözik. Én rejtettem el őket a híd alatt, s parasztgúnyát
189 XVIII| kastély körül. Ő akkor hagyta el a helyet, mikor a doktor
190 XVIII| férfi, és az nem maradt el tőle.~– Bátorság, bizalom! –
191 XVIII| egyszerre két lövés dördült el, s két támadó holtan rogyott
192 XVIII| atyád voltam, nem mondod el, hogy halálra üldöztelek.
193 XVIII| reszkető kezet.~– Ne váljunk el egymástól sírva – szólt
194 XVIII| azontúl békében jutottak el a székvárosba.~A tábornok
195 XVIII| Hétfalusy megtudta, miért hagyta el a tábornok oly rögtön leányát,
196 XVIII| száműzték.~Velük távozott el Zudár Péter is. Nem folytatta
|