Fezejet
1 Elo | tudományával vannak beírva. De e tudományt még senkinek
2 Elo | éhhalál kétségbeesésitől, de azt nem tanulja meg, hogy
3 Elo | lett volna itt az ideje.~De a vándormadarak nem jöttek
4 I | volna az élet kínjaitól, de senki sem mert hozzá közelíteni,
5 II | céljuk volt eleitől fogva.~De itt a hóhér lakik.~A falon
6 II | suttogását nem lehete hallani, de az asszonynak csaknem minden
7 II | hallaték ugyanazon ének, de nem az elébbi harangzúgású
8 II | az üvegharmonika hangja:~De tudjuk, hogy ki megvallja ~
9 II | úgy tett, mintha alunnék, de mihelyt elvette róla tekintetét,
10 II | vagyok”. Bekötém szemeit. De kezem reszketett, mikor
11 II | valamit?~– Nem gondolnám, de beszéljünk lassabban. Azt
12 II | rálőtt, az ember elesett, de nem halt meg. A fiú pedig
13 II | hallaná!~És hallotta.~– De más célom van vele. Üldözőit
14 II | fiút mint tulajdon fiát, de apját gyűlöli, mint a sátánt.
15 II | van kezdve a lázadás.~– De akar-e majd a fiú e kezdetnek
16 II | lehet, hogy megölte volna. De ez nem eshetett volna meg
17 III | szüntelen civakodtak egymással; de hisz ez oly mindennapi dolog
18 III | is. Ugyan meghíztál tőle! De panaszos volt az árva könnyel
19 III | mind, akiket szerettél. De én élve maradok, hogy sírodat
20 III | holtteste?~– Másnap kerestem, de nem találtam; aznap nem
21 III | élni e lelki ráksebbel, de a gyermeket meg fogja az
22 IV | az élet nem volt sehol.~De e sötétségben nem lakott
23 IV | ropognak, velője összeég. Óh, de mi ez azon halálhoz, mi
24 IV | mondák: lehet, hogy megél, de örök időkre tébolyodott
25 IV | már a föld alatt volna. De az életet nem adja ember,
26 IV | hallatára a halál megjelen.~De ki merné őt ilyenkor hívni,
27 IV | mozgott, mintha beszélne, de nyelve hallgatott…~Óh, mennyit
28 V | öreg, nem hogy futna előle; de az úrfit meglátják itt,
29 V | mint a halálra vált vad, de szótalanul, könnytelenül.~
30 V | Korán megőszültél miattam. De mindez egy halállal le lesz
31 V | volna, mozgott, hebegett, de szó nem jött ki rajta.~A
32 VI | maga tartozott beszerezni, de volt is láttatja. Kik az
33 VI | soha meszelve nem volt, de annál inkább teleirkálva
34 VI | maradt a kántor háza körül, de az utcaajtó még mindig ott
35 VI | aludtak keresztyéni módon.~De meg is látszott rajtuk a
36 VI | hallott, mind megtanulta, de meg nem értette; féltudós,
37 VI | alacsonyra a feje alját, de többre nem is vitte a dolgot;
38 VI | vagy háromszáz lépésnyire, de a bor rossz kompasz az ember
39 VI | idegenre, s morgott magában, de bántani nem merte. Alkalmasint
40 VI | közel, mintha nemcsak látni, de egyszersmind meg is akarná
41 VI | rossz következhetik belőle. De mi többiek sem vagyunk különben.
42 VI | mi az uraktól alamizsnát, de amink volt is, kivették
43 VI | mindig javatokat akartam, de lássátok, ez a halálveszedelem
44 VI | én nem mentem az urakat, de igazságtalanul vádolni sem
45 VI | A monstrum felordított, de csak egy percre, azután
46 VI | éljen, mert sokat tud.~– De hát ki vele, amit tud.~–
47 VI | látott a sötétben semmit, de képzelete annál irtóztatóbb
48 VII | szokásos simára borotvált arc, de amint megszólal, e jó, tiszta
49 VII | megveregeti a válladat”, de a rossz gyermekre nézve
50 VII | járnak néha lopva félre, de a nyaka akkor sem mozdul
51 VII | Hát mért jött, hallja?~– De biz azt nem kötik a te orrodra,
52 VII | szabad megmozdítani a kezét, de annyit mégis megtett, hogy
53 VII | leány kövér karján.~– Ejnye, de rossz ember kend, katona
54 VII | felé fordítva fél képét.~– De nem kiált a fülembe?~Mikor
55 VII | ajtóig ugrott ijedtében, de ott megállt, kék kötényével
56 VII | találnak neki kegyelmezni? De iszen az nem fog megtörténni,
57 VII | tekercs szétszakadna róla, de tud vigyázni, hogy a szál
58 VII | Láncot viselni tréfaság, de mikor megkötik az embert
59 VII | mindennemű strapáciákhoz. De különösen sajnálom a szegény
60 VII | Hétfalusy család.~– Sértettek, de nem sebesítettek.~– Ön megbocsátott
61 VII | csodálom, ha megtalálták; de nem akarok róla tudni; arra,
62 VII | végig akarta azt törülni, de nem lehetett, mert öklei
63 VII | nagyon szomorú mese volt.~– De a vége még hátravan.~– És
64 VII | balhelyzetben.~– Testvéredet nem; de ezt igen. Én meg vagyok
65 VII | hagyta el neje szobáját; de amint kilépett abból, már
66 VIII | rajzolt szemöldeivel, vékony, de erőteljes ajkaival s bátor
67 VIII | kérdezé felelet helyett:~– De hogy jöhet ide be valaki?~–
68 VIII | várhattam odakinn sokáig.~– De hallja, mit akar itt? –
69 VIII | jól ismerem önöket is.~– De hát maga kicsoda? Szóljon.
70 VIII | mintha férfi kezei volnának.~De amint e szavakat kimondta,
71 VIII | gyermekei?~– Igen – felelt a nő, de szemeit nem merte az idegenre
72 VIII | s gyanakodva hebegé:~– De ilyen fiatal ember létére?~–
73 VIII | hogy lengyel vagyok?~– De az arcán is.~– Megosztoztunk
74 VIII | Nem ugratták meg azután?~– De biz egyszer egy fiatal kadét
75 VIII | megjelenek a kitűzött helyen. De biz az várhatott rám sokáig.
76 VIII | Szeretek vért bocsátani, de csak úgy, ha engem nem bánthatnak.~
77 VIII | hárman kacagtak ez ötleten.~– De hallják csak, még folytatása
78 VIII | Ha még nem tették is, de aligha van messze tőle –
79 VIII | azzal, ami másoknak félelem, de a szív fenekén ugyanaz a
80 VIII | Ez volt az isten ítélete!~De hátha valóban ártatlan volt
81 VIII | csalogató rém hangzik fülemben. De a gyermeksírás újra áthallatszott
82 VIII | cselekszel?” – „Azt nem tudom, de annyit tudok, hogy e gyermek,
83 VIII | s visszakövetelik tőlem. De annyi év óta nem kereste
84 VIII | legényt; szóm van hozzá!~– De az ebek harapósak.~– Engem
85 VIII | fekhelyéről, s bántójának rohant, de az oly ügyesen, mint a kígyó,
86 VIII | féltében szepegve kérdezé:~– De hát uram s én istenem, mit
87 VIII | szökött katonát csaltam ide, de nem azért, hogy én elrejtsem.~–
88 VIII | gazdám küldött lovakért, de nem kaptam nekünk valót.
89 VIII | asszony nevét is?~– Hallottam, de már elfelejtettem.~– Hazudsz.
90 VIII | Innen még aznap megszökött, de én feladtam őt, s elfogták
91 VIII | Nesze, te utálatos kutya!~– De hát, uram. Miért üt ön most?
92 VIII | Széphalmi ugyan fennjár, de olyan, mint a féregrágta
93 VIII | doktor még nagyobb szamár, de legeslegnagyobb szamár lesz
94 VIII | mélyen sóhajta e szavakra, de még mindig lezárva tartá
95 VIII | akkor egyszerre hatni fog.~– De van a veszteség fölötti
96 VIII | éledezni. Az orvosság erős; de éppen így hatásos. Fájdalmai
97 VIII | veríték fogja kiütni magát; de azután le fog csillapulni,
98 VIII | kedveséhez menjen nőül, de ekkor már ön nem volt hajlandó
99 VIII | csodálatos kívánságaim vannak, de maradok mellettük.~– És
100 VIII | viszem el azt.~– Ön maga? De hát kicsoda ön?~– Azt majd
101 VIII | legkellemesebb perceit rablom el; de az ügyben, amelyért jöttem,
102 VIII | ügyet, és visszavonulok; de én embert keresek, uram,
103 VIII | volna legelébb mutatnom; de ezt hagytam legutoljára.
104 VIII | látszott a kuszált vonásokon; de mégis rájok ismert.~El is
105 VIII | fejét, hogy erőt mutasson, de hasztalan; nő előtt lehetetlen
106 VIII | már megfejté a talányt, de szemei még fenntarták a
107 IX | volt, mi alapja lett volna? De a hit erős és megnyugtató.~
108 IX | vagyis inkább nedvesség, de mégis inkább por, aminek
109 IX | Kordé uram szava hallott, de ahol azután felment, nekivisalkodtak
110 X | haragját, a kincsszomjat, de egy veres vonal húzódik
111 X | versek írásáig lelkesülni, de amelyek szinte nem olyan
112 X | A legény összeborzadt; de mégis azt mondá:~– Én sem.~–
113 X | Iván arca zöldre sápadt, de elfojtá belső rettegését.
114 X | városban nagy már a zaj; de ez még nem sokat ér. Ismerem
115 X | elfoglalta volna jószágaikat; de nem lehet a szavain elmenni.
116 X | tesz meg az ember maga, de amiknek mégis meg kell történniök.
117 X | a feje e szövetségnek?~– De én vagyok a lelke.~– Micsoda?
118 X | ujjaimat, én nem szepegtem.~– De ez irtóztató. Milyen görcs.~–
119 X | magamat. Igaz, hogy csak mese. De milyen különös fájdalom
120 XI | gyászosan zavarta azt meg; de meg nem szakítá, mert Mária
121 XI | kínzott martalék ordított, de nem felelt semmit, csak
122 XI | mintha semmit sem tudna. De mi tudjuk. Akárhogy szőtték,
123 XI | volna előlük megszabadulni.~De miféle rendbontó had lehet
124 XI | egészen kitérni előlük, de valami veszélyes kíváncsiság,
125 XI | akadálytalanul keresztülhaladhatott.~De most már többet akart. Átérté
126 XI | prozelitája e rajongó egyleteknek, de a forráshoz közelebb állva,
127 XI | bámulva nézett a mesterre.~– De hát akad ember, aki azt
128 XI | jobbágyaikat megmérgezzék?~– Nem; de aki a levelet felolvasta
129 XI | falusi népség könnyen hívő; de hát a városokban?~– Ott
130 XI | Bátorságban nincs fogyatkozásunk, de az egyetértés tekintetéből
131 XI | alábbhagyott a kérkedő lárma, de két-három jól felpálinkázott
132 XI | másik paripára. Jó száraz, de tartós, csontos állat volt
133 XI | szorítsd meg!~A fickó leszállt, de annyi ideig szöszmötült
134 XII | sokszor ismételve e szót; de valami úgy borzongatta mégis.~–
135 XII | le, jó apám.~– Lefekszem, de nem merek alunni. Tedd ide
136 XII | megfogja, visszatartsa; de a kéz nem ért odáig. Majd
137 XII | futni akart utána puskával, de nem volt jártányi ereje,
138 XII | nem volt az érthető szó, de egy veszett oroszlán ordítása,
139 XII | lő, ha ezeren vagytok is.~De Zudárnak nem kellett a töltött
140 XII | bejárat, s azon is vasajtó; de ha a szoba alatti boltozatot,
141 XIII | magas ember lehetett valaha, de a sok köszöngetésben annyira
142 XIII | is csókolta igazán). Jaj, de iszonyú nagy hőség van odakinn,
143 XIII | komámat majd ott találom, de biz az nem volt már ott,
144 XIII | nem jár belém a pálinka; de nagyságod iránti háladatosságból
145 XIII | mert nem élek italfélével; de a nagyságod úri famíliáját,
146 XIII | mindjárt elveszne tőle, de én mégis eltettem belőle
147 XIII | diadalmas arccal a bőrharang, de győzelmi öröme egyszerre
148 XIII | gyomra felháborodik tőle, de a beteget meg kigyógyítja.
149 XIII | küldi a vármegye kezére. „De a kalodában ott fogsz ülni
150 XIII | Kísérjék kendtek odáig!”~– De nem ezt az embert! – szólt
151 XIV | Én nem mondtam semmit.~– De én azért tudok. Védték önt
152 XIV | rólam megemlékezhetnék.~– De igen. Legelső volt tulajdon
153 XIV | mindegy. Vétsége halálos.~– De lelkem megkönnyebbül. Nem
154 XIV | reméltem, miket nem érdemeltem, de fájdalmamat enyhítik azok.
155 XIV | előlük hátráljon.~Hirtelen, de a legnagyobb hidegvérrel
156 XIV | neki:~– Iszonyúan szenved, de nem akarja ön előtt mutatni.~–
157 XIV | mutatni.~– Hangjával titkolja; de én a leheletén érzem. Nagy-e
158 XV | álltak ugyan ki a tömegből, de az emberek legnagyobb része
159 XV | egyenruha nélkül jöttek, de elhozták szuronyos puskáikat,
160 XV | akarván magamat apprehendálni, de annyit bizonyosan mondhatok,
161 XV | hallotta, mit beszélnek, de füleit megütötte a kenyér
162 XV | mondani, hogy talán s a többi; de mégis haneha netalántán
163 XV | ítéletet vissza nem vonhatom, de végrehajtását bízom az igazságos
164 XV | ijedten akart közbeszólani, de a hölgy visszarántotta,
165 XVI | élőszóval nem mondta senki.~– De hallják kegyelmetek, ugye,
166 XVI | és jókedve akart lenni. De beszélni nem tudott már,
167 XVI | isten irgalmára kérlek!~De Mekipirosnak nem volt az
168 XVI | alul kellett volna esni, de valami horogvasban öltönye
169 XVI | seb nem látszik rajtuk, de azért olyan halott mind
170 XVI | el lehet érni testemet. De ti nem fogtok énhozzám nyúlni.
171 XVI | Az nem nagy mesterség. De abban a pillanatban, ahogy
172 XVI | ostromlóihoz:~– Kijöttem; de ha valamelyitek ráteszi
173 XVI | tudom. Nem az ördög nevére. De hogy mifelől? Mit fogadjak,
174 XVI | mert nem tudta, miért. De azt tudta, hogy tulajdon
175 XVI | és gyönyörködtél benne. De az én apám sírt, üvöltött
176 XVI | bántják, elbújtam a szobába, de oda is behallatszott ordítása;
177 XVI | szívébe akarta ütni a kést.~De mégsem úgy.~Arca elfehérült
178 XVI | hörgé elfullasztó dühvel. – De nem fogsz gúnyolni érte.
179 XVI | Megesküdtem, hogy meg nem ölöm; de azzá teszem, ami én voltam;
180 XVI | angyal. Ah, ugye, sírsz már! De vért kell sírnod, ősz átkozott,
181 XVI | bocsánatot akart kérni az égtől; de már késő volt; hangja nem
182 XVII | nem bírták őt utolérni, de majd előkerítik.~Gondolta
183 XVII | tartotta a kabátja szárnyát, de kénytelen volt elereszteni,
184 XVII | kezdett már; hajnalodott, de harangozni elfelejtettek
185 XVII | hallgatta az egész rémjelenetet, de mikor odajutott a dolog,
186 XVII | ezt a gonosz ajánlatot, de ezt nem volt szabad észrevetetnie.~–
187 XVII | rémület támadt lelkében; de az mégis elmúlt mindig,
188 XVIII| felnevelt, a hóhérné elárulta. De az is meglakolt már. Most
189 XVIII| veszélynek nekirohanni. De hiszen nem volt egyedül.
190 XVIII| akar cselekedni, megölheti, de hogy ő tegye azt a bolondot,
191 XVIII| a vívókhoz csatlakozva, de Széphalmi nem fogadta szavát;
192 XVIII| kiadjuk a fogoly urakat, de halva; ha pedig vezér kell
193 XVIII| elfogadta őt nagyapjának, de arra kérte, hogy legyen
194 XVIII| aki őellene sokat vétett, de mindazért megszenvedett.~
|