Fezejet

1 VII |         az időt a sok beszéddel.~Biz a tábornok a vétkes katonákat
2 VII |          mért jött, hallja?~– De biz azt nem kötik a te orrodra,
3 VIII|        kíván nyugalomra térni.~– Biz, ifj’úr, annyira utálja
4 VIII|        ugratták meg azután?~– De biz egyszer egy fiatal kadét
5 VIII| megjelenek a kitűzött helyen. De biz az várhatott rám sokáig.
6 XI  |    Egyházfi vagyok én!~– Jó lesz biz az – hagyá helyben Mária,
7 XIII|     komámat majd ott találom, de biz az nem volt már ott, hanem
8 XIII|        kárt tevő.~– Birkáknak? E biz azt gondolja, hogy birkamétely