Fezejet
1 Elo | vannak beírva. De e tudományt még senkinek sem jutott eszébe
2 Elo | sírhalmok közül fölbontani. Még friss e sír, a koporsó,
3 Elo | mely benne rejtve van, még el sem porhadt. Ne féljetek
4 II | elcsenevészett ákászfák.~Még az élőfa sem szereti közellétét.~
5 II | piszkos medvefókát, Mekipiros! Még lecsókolja az orrom.~A megszólított
6 II | mintha azt várná, hogy még egyszer hátba üsse, azután
7 II | házában?~– Hát ezt a leányt még mindig üveg alatt tartja
8 II | Mégis vigyorogsz? Nesze, még egy. Sírsz mindjárt! Csinálj
9 II | büszkén nézett le rá.~– Hát még te is?!~– Nem hallád – rebegé
10 II | érzemény, melyet ismerni még nem eléggé tiszta az emberi
11 II | csókolták kezeimet, hogy még csak egy pillanatig ne, …
12 II | halálra ítéltek. – Én istenem, még szakáll sem volt arcán –
13 II | székre, letevé ruháját, még akkor is felém fordult,
14 II | sütött át az ablakon, s arcát még fehérebbé, haját még ezüstösebbé
15 II | arcát még fehérebbé, haját még ezüstösebbé varázsolta.
16 III | fölegyenesedék e szavaknál, még egyszer nagyobbnak látszék
17 III | szenvedett soha.~– Tudom; még fog többet is szenvedni.~–
18 III | Jó volna lelkének, ha még csak meghalna.~– Hát mi
19 III | csak meghalna.~– Hát mi van még a halálnál több?~– Elkárhozik!~–
20 III | gyermek, ki négy év előtt még angyal volt az égben, egy
21 III | Úgy annak a véteknek még nincs neve az emberek előtt.~–
22 III | azt ágakkal és falevéllel. Még ekkor volt élet a lánykában;
23 III | orvosság.~– Sokáig fog-e még kínlódni?~– Ha nem akarod
24 IV | fiatal virág gyökerei félig még az ő szíve földébe vannak
25 V | mint iparkodnak a gazdagok még halálok után is ragyogni,
26 V | Nem szólhatott, nyelvén még éltében úr lett a halál;
27 V | mégsem élő. Édesapja, ki még mindig úgy állt ott: felemelt
28 VI | háza körül, de az utcaajtó még mindig ott állt a kapubálványokkal
29 VI | afelől, hogy az iskolaház még mindig nem szökött meg előle,
30 VI | vízben áztatott virgáccsal még egyszer megverte.~Vasárnap
31 VI | rajtuk a fölséges nevelés még felnőtt kamasz korukban
32 VI | nem láttalak, ismersz-e még édes, hajdani iskolatársam?”
33 VI | véletlenül feltalált barátját még egyszer összeszorongatta,
34 VI | mentek; volt ember, akinek még ma kilenc fia volt, holnap
35 VI | felrúgta a megkötözöttet –, még rám akarja kenni a vétket.
36 VI | port hint, a kútban a víz még lángol, még bugyog a méreg
37 VI | kútban a víz még lángol, még bugyog a méreg erejétől,
38 VI | szabad vagy. Eleresztünk.~– Még fölkacag rá.~Azután ismét
39 VII | ablakát labdával, bigefával, még csak meg sem szidja őket,
40 VII | is visszaadja. Gyermekek még, hadd játsszanak.~Társaságokban
41 VII | tartózkodóvá teszi is e még akkoriban a katonai rangnál
42 VII | hajdan Drezda alatt, mikor még alig huszonöt éves alezredes
43 VII | sem hajolni?” Innen hozta még a vas prédikátumot.~Később
44 VII | hízelkedéssel pedig, ha lehetséges, még rosszabbul.~A vas ember
45 VII | ember, ordinánc bácsi. Aztán még csak azt sem mondta meg,
46 VII | kegyetlen ember áll, aki még az eleven embert is meglövi,
47 VII | esztendős fiúcska, akiben még olyan elevenen pezsg a vér,
48 VII | sóhajtva monda:~– Aközött még az élet és halál van…~Ők
49 VII | kellett volna nőül vennem. Óh, még akkor ön kicsike volt; ilyen
50 VII | kívülem csak egy lélek tud még. Te nem fogsz szólani felőle
51 VII | mint ahogy érdemelte.~– És még ez nem volt elég; te ismerted
52 VII | azonban a fiú megszökött.~– Ez még gonoszabb – mormogá a tábornok,
53 VII | mormogá a tábornok, s még erősebben szorítá össze
54 VII | szomorú mese volt.~– De a vége még hátravan.~– És az a legszomorúbb
55 VIII | számára volt eltéve, aki még nincsen itthon.~– Óh, csak
56 VIII | valami börtönben nem ült még, aki úgy öt-hat évet két-három
57 VIII | ötleten.~– De hallják csak, még folytatása is van ennek
58 VIII | főbe lőtték azóta.~– Ha még nem tették is, de aligha
59 VIII | látunk, és tükörből csupán, s még csak azt sem tudjuk, mikor
60 VIII | keserves ivást. A gonosz emlék még jobban elkezdett gyötörni,
61 VIII | gyötörni, és a jó remény még jobban elhagyott, mert a
62 VIII | kezébe hajtá csüggedt fejét. Még most is meghajolt az e súlyos
63 VIII | és a könnyeim csorogtak.~Még most is kicsordult a könny
64 VIII | halk csoszogását is hallám. Még halkabban kellett lépnem.
65 VIII | halkabban kellett lépnem. Még halkabban; a lábam alatt
66 VIII | szólt az idegenhez – én még sohasem éreztem magamat
67 VIII | pihenjenek le, késő az éj. Nekem még reggelig nagy utat kell
68 VIII | elrejtsd? Hazug kutya! Mondj még egyet, még egy ilyen szépet,
69 VIII | kutya! Mondj még egyet, még egy ilyen szépet, ha azt
70 VIII | nagyságos rendőr uram. Innen még aznap megszökött, de én
71 VIII | szökevényre ki volt tűzve. Csak te még egyszer ártsd magadat az
72 VIII | A Hétfalusy-háznál még mindig állandó a gyász.
73 VIII | enyész. Bizony csak arról van még szó: melyik fogja a másikat
74 VIII | szamár, a francia doktor még nagyobb szamár, de legeslegnagyobb
75 VIII | igazán is tud franciául. Még Napóleon idejében tanulta.~–
76 VIII | többi földnél, hogy ennek még öntudata is van.~Az ismeretlen
77 VIII | mélyen sóhajta e szavakra, de még mindig lezárva tartá szemeit.
78 VIII | veszteség fölötti fájdalomnál még egy gonoszabb betegség is:
79 VIII | e vízből. Így. Nemsokára még erősebb lesz a visszahatás;
80 VIII | gyógyszakomnak nincs vége. Ön még sokáig fog ágyában feküdni,
81 VIII | gondol arra; önnek a szívében még kemény kövek vannak. Ezeket
82 VIII | hogy annál jobb; neje előtt még örömestebb szól vele.~A
83 VIII | katonai növeldében töltém, s még nemrég katona voltam.~–
84 VIII | a világon?~– Reménylem. Még egy levelem van önhöz. Ezt
85 VIII | érzékiségétől látszottak megtelni. Még egyszer fölemelte lelankadt
86 VIII | megfejté a talányt, de szemei még fenntarták a kétséget.~–
87 IX | mialattunk, kinek életét még nem ismerték el a bölcsek,
88 IX | fejünket rajta, hol lakik még kevés ember felszíneden,
89 IX | maga beteg.~Milyen tréfás még a rémület is!~Emlékezem
90 IX | Emlékezem azon időkre; akkor még talán gyermek voltam (azért
91 IX | sőt, a helyzet újdonsága még mulattatott is. Iskolába
92 IX | használ, egy evőkanállal, ha még az sem használ, két evőkanállal,
93 IX | Egyébiránt annyit mondok még tinéktek, és ezt odahaza
94 X | számunkra, miszerint a magyarnak még csak egy folyóvize sincsen,
95 X | folyamok gyaníttaták, hogy ez még az óvilág képe. Az országok
96 X | népeket mind egybekapcsolja.~Még akkor a vasutaknak csak
97 X | hogy a hallgatóság közül még az is tapsolt, aki egy szót
98 X | modoros leppegő szózatával. Még az anyagi erő durva küzdterén
99 X | gúnyképpen hányták szemére…~Hát még midőn országgyűlések alatt
100 X | egy barátjától kapta azt, még tanulókorában; nem tudja,
101 X | gyógyszerei, védeszközei még akkor ismeretlenek voltak.~
102 X | meggátlása végett.~Ekkor egy még ennél is borzasztóbb hír
103 X | a jelszót. Amiről a nép még kétségben volt, amit nem
104 X | városban nagy már a zaj; de ez még nem sokat ér. Ismerem a
105 X | azt meg potom pénzen, s még a pör folyama alatt azt
106 X | elismertetni a mesterrel.~Bodza még az arcát sem vonta el az
107 X | rád bízottak után.~Iván még mindig sápadt volt egy kicsinyt,
108 XI | marha nem legelt a mezőn, még a vidám prücskök cirpelése
109 XI | ércolvasztók kürtőiből fúna elő, s még növelte a tikkasztó nyomást.~
110 XI | iszonyattól, melynek okát még nem érte utol az öntudat.
111 XI | mindnyájunktól.~A mester még forróbban szorítá meg Mária
112 XI | hát a városokban?~– Ott még jobban félnek, s még több
113 XI | Ott még jobban félnek, s még több az ijesztő hír, csak
114 XI | ott történhetett, és ami még másutt történni fog. Maga
115 XI | Bátorság és vigyázat!~Mária még egyszer kezet szorított
116 XI | elfoglalni a kaszárnyát?~– Még többet is, hogyha benne
117 XI | a dologban.~Borzas Hanák még jobban vakarta a fejét,
118 XII | Zudár sokáig beszélgetett még a sötétben Elizkével, s
119 XII | konyhát, a tornácot, s hallá még egyszer, vagy csak képzelé
120 XII | vessetek belé kanócot, mert még kitör az ajtón!~Az udvar
121 XII | Apádra, az igazi apádra majd még csak most kerül a sor. Előre,
122 XII | keresztülcsúszhasson rajta.~Körülnézett még egyszer veszélyes kíváncsisággal
123 XIII | forspontra menni, ki nem adta még meg a papbért, ki tartozik
124 XIII | meg a Hamza esküdtek, meg még egypár paraszt, akik azonnal
125 XIII | egyebet mondani, mint hogy ha még nincs benne, hát majd benne
126 XIII | toronyban húznák a harangot. Még ez is több annál, mert ebben
127 XIII | orvosságot, ellopsz belőle, s még ráfogod, hogy az méreg.
128 XIII | akkor? Te semmirevaló! Tán még magad köszörülnéd a kést,
129 XIII | Elismeri, hogy azt megérdemli; még ha húsz-harminc botot ráolvasnak,
130 XIII | attól félve, hogy ebből még nagy baj kerekedhet, s a
131 XIV | meggyújtották az asztalon, pedig még fényes nappal volt; – a
132 XIV | is megcsendítették, pedig még beteg sem volt senki, a
133 XIV | is elkészíték már, pedig még senki sem halt meg.~A szegény
134 XIV | fehér pálcát, meg-megnézi; még most egész; semmi törés
135 XIV | őrmester; csákója fejében, még a viharszíj is állára csatolva,
136 XIV | orvos ült, és írt.~Vértessy még ott künn letette kardját,
137 XV | emberek legnagyobb része még fegyvertelen volt, nem számítva
138 XV | várostul, sem a vármegyétől, még a generálistól sem, ahogy
139 XV | hazafiúság érzelmein kívül még egy nagy oka volt a zajos
140 XV | valók tudniillik. Akiknek még hatezer pár csizma kellene!
141 XV | laktanyába.~A lármás gyülekezet még egyszer hangos vivátot kiáltott
142 XV | perceivel gazdálkodni kell még a beszédben is. – A megye
143 XV | adhat Európa térképének. Még most csekély a láng. Csupán
144 XV | folytassa.~– Tábornok úr! Még most egy csapással elfojtható
145 XV | csapással elfojtható a tűz. Még most egy merész tenyér,
146 XV | súgni:~– Egy szót se hozzám! Még lesz idő.~– Tehát önök mégis
147 XV | megrázta a delnő kezét, kit még mindig oka volt úrnak címezni.~–
148 XV | vetette magát. Vértessy még egyszer megszorítá a delnő
149 XVI | Némelyiknek veres volt még a szegélye a távoli gyulladás
150 XVI | Mindennap adtam nekik kenyeret. Még a tarisznyámba is majd bebújtak,
151 XVI | gúnyosan szólt Ivánnak:~– Téged még jobban ismerhetnek, nyúzó!~
152 XVI | ez a fickó, meglássátok, még egypár golyóval a testében
153 XVI | kastélyban semmit sem vettek még észre. Odabenn egy cseléd
154 XVI | suttogás hangján Iván. – Még elárul bennünket a fenevad!
155 XVI | volt a másik.~És martaléka még megkapaszkodott esés közben,
156 XVI | megkapaszkodott esés közben, még hosszabbá tette a gyönyörűség
157 XVI | sem kelt fel onnan többet. Még csak meg sem mozdultak utána,
158 XVI | Csak Mekipirosnak volt még annyi ideje, hogy kínzója
159 XVI | kiálta ki a lázadókra.~– Ez még csak vaklövés volt. Ha el
160 XVI | mindegyikben három golyó. Még valamelyikünkben kár történik.
161 XVI | mindenki elhúzódott mellőle, még Bodza Tamás is.~A gyermeket
162 XVI | ráolvasással?~„Egy, kettő, három!”~Még semmi nesz.~Ekkor a némber
163 XVI | halkan elfordíták abban.~Most még hangosabban beszélt.~– Itt
164 XVI | nehogy valami kárt tehessen még velök valaki.~Abban a pillanatban
165 XVI | tűznek vermében, énekeled-e még zsoltáraidat odalenn, pengeted-e
166 XVI | zsoltáraidat odalenn, pengeted-e még ujjaiddal a pallos élét,
167 XVI | szabadulásra.~Zudár Péter még egy kupa sert bocsátott,
168 XVI | gondoltak ki magukban.~A vasajtó még forróbb volt, mint hogy
169 XVI | egyenesen keresztülcsapódott a még előtte füstölgő zsarátnakon,
170 XVI | mint álljon érte bosszút.~Még azt nem gyanította, hogy
171 XVI | az engedékenység pedig még nagyobb dühre ingerelt,
172 XVI | termete, szemei: ártatlan még, mint az angyal. Ah, ugye,
173 XVI | vállai közül. A két kéz még kapkodott a levegőben, mintha
174 XVI | felé esett le, nyílt szája még beszélni akart, a nyelv
175 XVI | beszélni akart, a nyelv még mozgott, tán irgalmat, bocsánatot
176 XVII | Gondolta magában: lesz még idő, amikor meg fogtok engem
177 XVII | azt önről, hogy ön gyáva, még akkor, midőn egy piócacsípéstől
178 XVII | forrt egybe, s kész vagyok még a nyakamat is kitörni, hogy
179 XVII | beszélni lehet?~Az orvos még megkötözve is hatni látszott
180 XVIII| Zudárba kapaszkodva bírt még előrehaladni.~A bakó megismerte
181 XVIII| bolondot, hogy saját magának még sírt is ásson, arra ugyan
182 XVIII| kiszámíthatják, meddig tart még az élet, amikor az adott
183 XVIII| megmentőiket. Csak egy óranegyed még, és azok igen szomorú emberekre
184 XVIII| és Mária a székvárosig. Még egyszer kellett azután keresztülvágniok
185 XVIII| roncsolt test életét.~Hétfalusy még azután fél évig élt, testi
|