Fezejet

1 II  |       mint édes körösztapád az ördög, meg magam, la.~Ez ismerős
2 V   |     legszentebb fájdalmában az ördög nyúlt volna kezéhez.~– Megérdemlem,
3 VI  |     eltakarta a papiros.~Mi az ördög? – gondolá magában Kordé
4 VIII|      Oui, monsieur collègue.~– Ördög a kollégád, nem én. Vuz –
5 VIII| bíztában azt találta mondani: „Ördög a kollégád, nem én”.)~–
6 XVI |       a kastélyban?~– Azt hát, ördög gyújtson beléd! Eredj már,
7 XVI |  istenére!~– Azt tudom. Nem az ördög nevére. De hogy mifelől?