Fezejet

1 VIII|      enni, inni adok neki.~– Köszönöm, leánykám.~A kis Erzsi valamit
2 VIII| szemeiben egypár könny is.~– Köszönöm – rebegé az ismeretlen,
3 XIII|     a torkomra szállott… Óh, köszönöm alássan, ne tessék fárasztani
4 XIII|    én csak azt mondtam, hogy köszönöm, nem iszom. Hát erre mind
5 XIV |       Nem nyomja oly nagyon. Köszönöm. A halál órái rövidebbek
6 XIV |   büntetésemet, tábornok úr; köszönöm, hogy tudatta velem. Sajnálom,
7 XV  |      inte neki hallgatást.~– Köszönöm, tábornok úr – felelt azután