Fezejet

1 II  | ígértem neki, hogy majd itt el fogom rejteni. Azt hiszi, hogy
2 VIII|    magamhoz vettem, és gondját fogom viselni, s aki be mer érte
3 VIII|     majd egyszer – talán – meg fogom mondani.~Az öreg megfogta
4 VIII|        összefér, és én követni fogom azt.~Az ifjú meglepetve,
5 XIV |        három napig élek.~– Fel fogom küldeni az ítéletet a felséghez.~–
6 XIV |      első kiáltása után némává fogom őt tenni! És büszke önérzettel
7 XIV |  férfiszóval monda neki:~– Meg fogom őt menteni.~A hölgy ég felé