Fezejet
1 I | hítták.~Rég ideje lehetett már, hogy eszével nem bírt;
2 II | az isten igéit.~– Talán már Mekipiros is tanult tőle
3 II | halál!~Az utolsó hangok már a messze távolban vesztek
4 II | szükségem volt rá, mert már harmadszor szökik, s ezért
5 III | rút, a halálnak sem kellek már; az is jobb szereti a szépet,
6 III | mint te magad, kinek több már a bűne, mint a hajaszála. –
7 III | érdemelt meg; testvérgyilkos már négyesztendős korában. A
8 IV | gyöngyözött az izzadság; olyan már három nap óta, mint a halál.
9 IV | el lehetne őt feledni, ha már a föld alatt volna. De az
10 IV | ő is meg nem tébolyodik. Már sírni sem tud; keble mint
11 IV | ablakon. …Elhatározta-e már magát?~– Szegény kis Emma… –
12 VI | fickókra dél felé, hogy már most hazamehetnek.~Azok
13 VI | értem, hogy szokása ellenére már éjfélkor azt sem tudta magáról,
14 VI | melynek nyitva volt a kapuja.~Már ekkor nem ismert sem embert,
15 VI | hogy az ellenséges seregek már az ország határain vannak.
16 VI | minden fegyvereivel. Most már késő volna a pórnépet hozzánk
17 VI | intetik a jobbágyokat. Most már késő. Ezzel csak gyanút
18 VI | gondolá a kántor.)~– És én már ettem is e gabonából kenyeret;
19 VI | Köszönjük szépen, ha már egyszer a föld alá dugtak
20 VI | amint akarom.~– Én nem tudok már semmit.~– Semmit?~– Elfelejtettem,
21 VII | tanúbizonyságaul, hogy a vitéz már nem mai gyerek. Álla meg
22 VII | veteránt bosszantani kezdé már a sok együgyű indítvány.~
23 VII | mulatság is az. Hát te láttad-e már?~– Nem én.~– No, azt megnézd!
24 VII | valami komédián.~– Jaj, csak már lenne mentül hamarébb. Nem
25 VII | az időt, bárcsak ki volna már téve a főbelövendő a siralomházba,
26 VII | soha…~S úgy látszik, hogy már ez több volt a tréfánál,
27 VII | kezdődött; a vas ember most már egészen elhallgatott, csak
28 VII | benne.~Az asszonykának most már gombolyítandó selyme is
29 VII | hétfalvi kastélyban voltam már a menyegzőre készen, elárulá
30 VII | Széphalmi elvette nejét, már akkor csak a nő kétségbeesése
31 VII | jéghideg vizet iszik. Az akkor már nem volt színlés többé.
32 VII | vasöklöket.~– S ha jól tudom, ez már harmadik szökése.~A tábornok
33 VII | az apai háznál.~– Akkor már el van fogva – kiálta sebesen
34 VII | de amint kilépett abból, már akkor arca e nyugtalanságról
35 VIII | beszélni, ugyebár, mert már imádkozni ment, s rendesen
36 VIII | háziasszony.~Az utóbbi most már merészebben közelíte a rejtélyes
37 VIII | vagyok-e éhes, vacsoráltam-e már. Pedig erre igen hamar tudnék
38 VIII | itthon.~– Óh, csak tessék! Mi már mind vacsoráltunk.~– Tehát
39 VIII | erre a mesterségre. Kell már arra valami hajlamnak lenni
40 VIII | erre a mesterségre való, az már korán kimutatja a foga fehérit;
41 VIII | hogy a hétfalusi gyepmester már megunta a hivatalát; öreg
42 VIII | szép szőke fürtei le voltak már bontva éjszakára, s szabadon
43 VIII | is, nem eleget bolondítja már az apja? Parasztember leányát
44 VIII | a konyhában sötét volt már.~– Alszanak már – suttogá
45 VIII | sötét volt már.~– Alszanak már – suttogá félig az idegenhez,
46 VIII | konyhában, valami dolga lesz; már tudom. Van időnk beszélni,
47 VIII | nevét is?~– Hallottam, de már elfelejtettem.~– Hazudsz.
48 VIII | Tudod. Mondd ki!~– Mondom már. Jaj, a torkom! – Kamienszka
49 VIII | akkor véged.~– Jó helyen van már, nagyságos rendőr uram.
50 VIII | van téve a siralomházba már. Mit vétettem én ezzel önnek?~
51 VIII | eltemetni.~Egy reggelen, midőn már dr. Sarkantyús megfőzeté
52 VIII | szívének ez fáj!~– Látom. Már kezd éledezni. Az orvosság
53 VIII | betegét kigyógyíthassa. Most már engedte volna az apa, hogy
54 VIII | kedveséhez menjen nőül, de ekkor már ön nem volt hajlandó e házasságra,
55 VIII | meglepetve néze rá; okos lelke már megfejté a talányt, de szemei
56 IX | támadt fajokat.~Kérdezte-e már valaki: óh, én uram, áldott
57 IX | talpra álljon; mert:~Jön, már itt benn is van az országban
58 IX | harmadik kivető.~Mind elmentek már, csak ő maradt ott, meg
59 IX | vonítottak a helységben. Tehát már ezután ezek fogják kísérni
60 IX | szíverősítésül a pálinkásboltba, ahol már akkor a falu bölcse, java
61 X | lelkesületnél néptudósunk szívében.~Már tanulókorában keserű gyűlölettel
62 X | kapával keresi a kenyerét, ha már egyszer nem született valamiféle
63 X | ábrándokat? A köznép mit sem tud már Szviatopolszk királyról
64 X | amiket olyan jól ismert már. Ma is leült megpihenni
65 X | nem akart elhinni, most már hiszi, és tudósítva van
66 X | lesz.~– A városban nagy már a zaj; de ez még nem sokat
67 X | irtóztató. Milyen görcs.~– Talán már te is meg vagy mérgezve,
68 X | sokára lélegzett fel.~– Már elmúlt. Milyen különösen
69 XI | egyenesen kellett visszatérnie.~Már késő volt az idő, midőn
70 XI | középen, azon is el volt már mosódva az utolsó kerékvágás,
71 XI | sírbolt pislogó lámpái elé.~Már éjszaka volt, midőn Kamienszka
72 XI | akik hozzáfértek, nehány már csak támaszkodva bírt lábán
73 XI | egyet rúgott is rajta. Az már nem érezte.~Mária felháborulva
74 XI | begyöpösödött utat nehéz volt már kivenni a sötétben, s Mária
75 XI | akkor vették őt észre, midőn már közöttük állt.~– Megállj! –
76 XI | keresztülhaladhatott.~De most már többet akart. Átérté e nehány
77 XI | lángba boruljon. Ez a szikra már meg van gyújtva.~– Mi módon?~–
78 XI | mester elsápadva felelt:~– Már késő.~– Hogyan késő? – kiálta
79 XI | felpattanva.~– A parancsok már ki vannak osztva.~– Vissza
80 XI | Vissza kell azokat vonni!~– Már nem lehet! Már nem lehet! –
81 XI | vonni!~– Már nem lehet! Már nem lehet! – szólt kezeit
82 XI | a szobába világítani. – Már felgyújtották a hóhér házát.~–
83 XI | Ez volt a kezdemény. Most már nem lehet halogatni többé.~–
84 XI | a láng kevésbé világítá már be az utat, az út melletti
85 XI | végre csak annyira látszott már meg, mint egy nagy vereslő
86 XI | lovaglókat; a messzeségben már látszottak előttük a székváros
87 XII | Ablakain a vastáblákat már alkonyat után bezárta, s
88 XII | közéjük; hanem a konyhaajtó már akkor zárva volt, s eltorlaszolva
89 XII | fel ostromlói:~– Ütheted már!~– Sülj meg, vén medve,
90 XII | odabenn elhallgatott; a lángok már a háztetőt is ellepték;
91 XII | Nagy sok időre ugyan, midőn már egymást ölelték a lángok,
92 XII | csalódása. Nem énekel ott már senki, hacsak a hóhér lelke
93 XII | vevé észre, hogy az ablak már ott is el van fedve nádkévékkel,
94 XII | ott. A lég oly forró volt már a szobában; az izzadság
95 XII | a vas ablaktáblák világa már fehérbe kezdett átmenni,
96 XII | itt-amott szétnyiladoztak már, véres szemű tűzi szörnyek
97 XII | szobában. A mestergerenda már meg volt hajolva középen
98 XII | füst minden nyíláson tódult már alá a szobába, s embermagasságnyira
99 XII | a nyíláson keresztülbútt már; onnan nézte, hogy hajladoznak
100 XII | egyenesen állva nem lehetett már a szobában járni, mert a
101 XII | eszére téríté Zudárt, ki már közel volt az őrület pillanatához;
102 XII | betömte a nyílást.~Most már setét volt a pincében, hanem
103 XIII | alatt. Mire a kocsmába ért, már akkor tulajdon újdonságát
104 XIII | köszöngetésben annyira meggörbült már a háta, s a sok lótás-futásban
105 XIII | a bort, azután meg hogy már voltaképpen volt is részem
106 XIII | találom, de biz az nem volt már ott, hanem ahelyett ott
107 XIII | hanem ahelyett ott ültek már a Spletykó meg a Hamza esküdtek,
108 XIII | Úgy-é? Ugye kend is meg van már tanítva, hogy miből igyék,
109 XIII | Ugye kendnek is megmondták már, hogy a pálinkába mérget
110 XIII | ha méreg van benne?” – már ekkor én kiáltottam jobban.
111 XIII | A sunyi Hamza nem tudott már egyebet mondani, mint hogy
112 XIII | itten.~– No, komámuram, most már én is azt mondom, hogy végünk
113 XIII | súgta oda:~– Megérkezett már a méreg…~– Bolond kend –
114 XIII | anélkül is annyi háborúság van már a nép között? Te semmirevaló
115 XIV | a koporsót is elkészíték már, pedig még senki sem halt
116 XIV | nyugodt arccal. – Ennek már vége van, tábornok úr; katonadolog
117 XIV | van végezve a számadás. Én már nem létezek.~– Tehát miért?~–
118 XIV | beszédekkel. A megyeház kapuit már kénytelenek voltak előlük
119 XIV | tábornok a folyosóra kilépett, már jól hallatszott a közeli
120 XIV | katonaság fegyverben állt már.~Alig volt pár száz embere.
121 XIV | lárma közelről hallatszott már, és ő arról volt kénytelen
122 XV | vagyon, mert a céhbeliek már nagyon nagy qualicitással
123 XV | bizonyosan mondhatok, hogy már egy vásárra járó legényemnek
124 XV | akkor tért magához, midőn már a többiek mind eltávoztak;
125 XV | Az utcák csendesek voltak már, senki sem zajgott a téren,
126 XVI | ördög gyújtson beléd! Eredj már, mert kiütöm a fogadat!~
127 XVI | De beszélni nem tudott már, hiszen nyelve nem volt
128 XVI | Hamamama.~A másik percben már a kötélen lógott, mint valami
129 XVI | zuhanjon le a földre. Óh, már egy óra óta örült ő ennek
130 XVI | erőtlenülő kezei közül; már az egyik keze levált róla;
131 XVI | egyik keze levált róla; már csak fél kezével tartá fenn
132 XVI | beszéljek? Megtehetem. Látjátok, már egészen közel állok, a puskacsővel
133 XVI | árnyékot.~Egész odalépett már az ablakhoz, úgy, hogy besugdoshatott
134 XVI | reszkettek, és szemei alig látták már, ami előttük van.~Senki
135 XVI | levő pincét is átfűtötte már, a bennszorult fogolynak
136 XVI | eddigi lángpattogás helyett már csak a parázs egyhangú zsizsergése
137 XVI | túlvilágról, a mennyországból szól már hozzá, s ő is felemelé szózatát,
138 XVI | megtámadóinak.~Zudár Péter most már nem gondolkozott többé.
139 XVI | angyal. Ah, ugye, sírsz már! De vért kell sírnod, ősz
140 XVI | akart kérni az égtől; de már késő volt; hangja nem volt
141 XVII | siettek akkor oda, mikor már ő nyomában volt. Ő már kezében
142 XVII | mikor már ő nyomában volt. Ő már kezében tartotta a kabátja
143 XVII | ég is szürkülni kezdett már; hajnalodott, de harangozni
144 XVII | mellette álló Hanák karjába. Már korán reggel óta érzett
145 XVIII| értek, az is csendes volt már, ajtók, ablakok kitépve
146 XVIII| elárulta. De az is meglakolt már. Most ezt halálra üldözik.
147 XVIII| futott, az egészen ki volt már fáradva, lábacskái összekarcolva,
148 XVIII| kezét. Mondá neki, hogy most már az ő kezei is tiszták, mert
149 XVIII| haldoklók, senki sem nyúlt már hozzájuk. Apa nem ismerte
150 XVIII| lázadók közül; nem volt már ott keresni többé. Minden
151 XVIII| ölében vitte atyját – most már édesatyját a pitvarba, egy
152 XVIII| széjjel kötölékül.~A lázadók már elfoglalták a tornácot,
153 XVIII| amire legfőbb idő volt már.~Az ostromlók beszaladgálva
154 XVIII| ujjaival. A seb sem fáj már többé.~Az az időszak állt
155 XVIII| iszonyú mértékben dühöngött már a helységben, a haldoklók
156 XVIII| ölében tartotta fejét. Óh, ő már nagyon megszokta azt: öreg
157 XVIII| halálos ellenségét.~Most már megbocsáthattak egymásnak.~
158 XVIII| A vén kuvik alig bírta már tagjait, mégis elvánszorgott
159 XVIII| életedben mindig. Pihennél már, ugye, hogyha én nem volnék.
160 XVIII| Ami por, az elnyugodott már, ami szellem, az megtért
|