Fezejet
1 I | hogy egykor leégett az, s most fehér aszú fűszálak lengedeznek
2 I | falazá el egykor az utcától. Most ennek csak egyes palánkjai
3 I | viskóban, melynek nádpadlatán most a csuvik költi tojásait,
4 I | gazdájának: „Ezt loptad, most lopd vissza!”.~Máskor a
5 II | szürke öltönye helyett most sárgát kezdene magára venni.
6 II | ugató ebek örömcsaholása… Most néma minden, a szántóföldek
7 II | kérdé a nőtől.~– Hagyjátok most abba, az öreget megint az
8 II | ellenséggel, mint egy kert, s most az urak döghalált akarnak
9 III | Gyermekgonosztévő~Azon ház, mely most Hétfalu közepén oly elhagyottan
10 III | tekintetű.~Ablakai, mik most be vannak szegezve vagy
11 III | voltak tele; azok a fák, mik most körüle kiszáradva állnak,
12 III | a kertre nézett, s mely most be van falazva, egyetlen
13 III | kapaszkodnak fel a háztetőig. Most elvadulva fekszik ez a földön,
14 V | átugrott.~– Óh, minek jött most haza? – sopánkodék a szolga. –
15 V | szerettél, magad taszítád el, most egyedül vagy a világban.~
16 VI | fickókra dél felé, hogy már most hazamehetnek.~Azok aztán
17 VI | sem ismertek életökben, s most bizony semmi okuk sem lehet
18 VI | kétségbeesés minden fegyvereivel. Most már késő volna a pórnépet
19 VI | atyánkfiai akarják, kik most nyakra főre bort, gabonát
20 VI | becsülésére intetik a jobbágyokat. Most már késő. Ezzel csak gyanút
21 VI | Bizonyos! Miért olyan nyájasak most hozzánk? Miért osztanak
22 VI | szánkból, miért hízelkednek most? Mert félnek.~– Mert el
23 VI | volt olyan jó termés, mint most; mint tudhatják ők, hogy
24 VI | dologban. Kordé uram nem most álmodott először rézorrú
25 VII | fénylenek rajta, mintha most hozták volna a boltbul;
26 VII | újra kezdődött; a vas ember most már egészen elhallgatott,
27 VII | kedves eszme foglalta el, s most mulat legjobban, észre sem
28 VII | találhatja benne.~Az asszonykának most már gombolyítandó selyme
29 VII | megsérte mint nőmet, és most őt, a család utolsó ivadékát,
30 VIII | hanem azért jól ismerem. Most nem lehet vele beszélni,
31 VIII | a háziasszony.~Az utóbbi most már merészebben közelíte
32 VIII | éppen ez a szenvedélyem. Én most csak azért jöttem, hogy
33 VIII | ez baj, hogy nincs több most egy legényüknél. Úgy látszik,
34 VIII | Hát azután jobb dolga van most?~– Azt nem tudom – felelt
35 VIII | mielőtt lefekszik.~– No, most beszélhet vele, ha akar –
36 VIII | minden.~– És ez a gondolat most nem bírja elhagyni lelkedet,
37 VIII | jól tudsz, uram.~Az idegen most a lyánkához fordulva, őt
38 VIII | hajtá csüggedt fejét. Még most is meghajolt az e súlyos
39 VIII | könnyeim csorogtak.~Még most is kicsordult a könny e
40 VIII | s az üldöző rém helyett most a csalogató rém hangzik
41 VIII | a vén dög?” – „Részeg az most, s olyan süket, hogy a trombitaszót
42 VIII | virrasztottam ágyánál, ha aludt; most ő vigyáz, míg én elalszom.
43 VIII | éreztem magamat úgy, miként most; olyan könnyű a lelkem,
44 VIII | ereklyét mellénye alá.~– És most isten önökkel, pihenjenek
45 VIII | Arra semmi gondod. Hol van most ez ember? Ne hazudj, mert
46 VIII | De hát, uram. Miért üt ön most? Hiszen jól cselekedtem;
47 VIII | Bolond! Azt vétetted, hogy én most hiába fáradtam, s elvesztem
48 VIII | egy hírhedett orvos, ki most jön Franciaországból, és
49 VIII | gyermeket, az unokát, miként most, midőn ez a kettő meghalt,
50 VIII | betegét kigyógyíthassa. Most már engedte volna az apa,
51 VIII | csodákat mívelnek. A beteg most lelke egész erejével azon
52 VIII | ők maguktól önkényt; és most oly egyedül, oly vigasztalanul
53 VIII | látszott keblében viselni:~– Ha most valaki idejönne önökhöz,
54 VIII | arcát eltakarva kezeivel.~– Most is olyan szép. Jó helyen
55 VIII | imént oly bágyadt beteget most oly izgatott, átváltozott
56 VIII | ismeretlen.~Mondják, hogy most éppen nincs hivatalos órája;
57 VIII | testvére vagyok azon nőnek; s most azzal teszi jóvá hibáját,
58 VIII | tábornok hirtelen odafordult most az idegenhez.~– Tudja ön,
59 VIII | reszketett, amely azokat most leírta, látszott a kuszált
60 IX | kinek szelíd, komoly arcára most is oly édesen emlékezem
61 IX | egyenes, délceg termete (most is éppen olyan), mindig
62 IX | igaz-e, miszerint a lég most tele van apró, alig látható
63 IX | évvel azelőtt, vagy pedig most.~A helység bölcsei, bírák,
64 IX | Turtyik Miska. Miről beszéltem most?~A gyerek nagy szemeket
65 IX | aminek a nevét pedig maga is most ismerte meg először a pátens
66 IX | morbustól, és a kulacsom most is ott van nálatok.~Klimpa
67 X | olyankor mindig felfrissíté.~Most itt jött az alkalom e nagy
68 X | amit nem akart elhinni, most már hiszi, és tudósítva
69 X | igyál egy kis szíverősítőt. Most pedig eredj, és láss a rád
70 X | fekete madár.~– Ne bámuld most az eget, Iván, hanem siess,
71 XI | üldözői utána nem mentek, most alig bírt volna előlük megszabadulni.~
72 XI | szóváltások zaja hallatszanék.~Most tisztult fel előtte, miért
73 XI | keresztülhaladhatott.~De most már többet akart. Átérté
74 XI | Romulus nem halt meg, Romulus most is él – szólt suttogva a
75 XI | embert érezve maga mellett.~– Most ülj le, és írj!~Bodza gépileg
76 XI | Mária nemesi címerével.~– És most küldd el ez egyik kiáltványt
77 XI | az ilyen ügyekben”.~– És most az egyik iratot küldd el
78 XI | fogja azt másoltatni.~– Most pedig, derék Numa, ne felejtsd
79 XI | Ez volt a kezdemény. Most már nem lehet halogatni
80 XI | Bodza Tamás bizonyíta, hogy most egy hatalmas pártfőnöküket
81 XII | tartá, ott maradt öklében.~Most ordítá el magát először,
82 XII | egészen betemette vele.~– Most kanócot bele! Hadd égjen
83 XII | dühtől torzított arcára. – Most következik a kastély.~–
84 XII | igazi apádra majd még csak most kerül a sor. Előre, legények!~
85 XII | párnával betömte a nyílást.~Most már setét volt a pincében,
86 XIII | egyebet róla, mint hogy ez most az asztal alatt akar keresztülbújni.
87 XIII | megittam azt is. Csoda, hogy most olyan részeg nem vagyok,
88 XIII | ez a kendtek fejének. No, most el kell a kiszórtat seperni
89 XIII | helyen vannak. Kár, hogy most nem lehetnek itten.~– No,
90 XIII | itten.~– No, komámuram, most már én is azt mondom, hogy
91 XIII | kóstoltam, hoztam is belőle. Most érkezett meg a doktor; a
92 XIII | vezényelt diktátori hangon.~– Most én parancsolok.~A megkötözött
93 XIV | pálcát, meg-megnézi; még most egész; semmi törés nincsen
94 XIV | a megrázott kézen.~– És most engedje meg, tábornok úr,
95 XIV | azután éppen ő jelentett fel. Most az a pokoli terve van, hogy
96 XIV | vagy gyilkost kergetnek?~Most az egyszer tűz is volt,
97 XV | generálistól sem, ahogy azt most is megmutatja.~Odaáll bátran
98 XV | adhat Európa térképének. Még most csekély a láng. Csupán néhány
99 XV | folytassa.~– Tábornok úr! Még most egy csapással elfojtható
100 XV | csapással elfojtható a tűz. Még most egy merész tenyér, mely
101 XV | merészelt. Az ifjú csak most tekintett Kamienszkára,
102 XV | nyargalt.~Vértessy előtt most világosult fel minden!~–
103 XV | szülni, szállt szívére.~Most volt idő visszasietni a
104 XVI | Ugyan, ne háborogjatok most.~Iván nagy nehezen le hagyta
105 XVI | szegény bőrharang kotródott.~– Most hozzátok be a Mekipirost!~
106 XVI | eltakarta a szemeit. Vigyorgott most is, és jókedve akart lenni.
107 XVI | hajdan imádkozni is tudott, most pedig csak egy szótagot
108 XVI | árulta el a merényletet.~Most Iván egy hosszú, erős kötelet
109 XVI | kettő, mint az a föld, amit most hánytak ki a sírból.~– Most
110 XVI | most hánytak ki a sírból.~– Most lássuk, mit tud a másik? –
111 XVI | megtámadottak készen voltak.~Most Numa Pompilius, most van
112 XVI | voltak.~Most Numa Pompilius, most van jó mezejök a dicsőség
113 XVI | fogtok megvesztegethetni. Most én vagyok a hatalmasabb.~–
114 XVI | Takarodjál! – hangzott most egyszerre egy rekedt szózat
115 XVI | fogtok énhozzám nyúlni. Most én vagyok a vesztegető.~
116 XVI | tenyerét.~– Ez a gyermek most nyolcesztendős. Mikor ez
117 XVI | idő gondolkozni – szólt most fennhangon:~– Ha ti azt
118 XVI | mért irgalmaznánk nekik? Most nem mi vagyunk az ő hatalmukban,
119 XVI | gyermeke gyanánt. És íme, most a hatalmas urak mérget hintenek
120 XVI | halkan elfordíták abban.~Most még hangosabban beszélt.~–
121 XVI | köszönet érte? Az, hogy most meg akarnak ölni mindnyájunkat
122 XVI | kiolvadt az odafoglaló ón, s most csak egy hirtelen taszítás
123 XVI | a legszélső házak körül.~Most kezde eszmélete lassankint
124 XVI | legjobban.~Érezte, hogy itt most nincs idő panaszra menni
125 XVI | megtámadóinak.~Zudár Péter most már nem gondolkozott többé.
126 XVI | Dudokyra? Itt feküdt, ahol te most; te úgy álltál mellette,
127 XVI | álltál mellette, ahogy én most temelletted, és gyönyörködtél
128 XVII | harangozónak más dolga volt most. Bodza Tamás parancsára
129 XVII | igazság bajnokai győztek. És most ítéletet fognak tartani,
130 XVII | kutyabőrös könyvekből; most pedig, íme, egy főúr áll
131 XVII | akart panaszkodni róla.~Most újra meglepte az a névvel
132 XVIII| De az is meglakolt már. Most ezt halálra üldözik. Én
133 XVIII| bár annak más alakja volt most, mint akkor. Most harcolni
134 XVIII| alakja volt most, mint akkor. Most harcolni jött ő. Lehajolt
135 XVIII| kezét. Mondá neki, hogy most már az ő kezei is tiszták,
136 XVIII| lováról, s felrántá Imrét:~– Most vívni kell életre-halálra,
137 XVIII| Imre ölében vitte atyját – most már édesatyját a pitvarba,
138 XVIII| névvel nem nevezhetni.~És most a védelemre!~Ők hárman az
139 XVIII| Kamienszka Mária, aki nem most van először a csatában.
140 XVIII| őt elvetette magától, az most irtóztatón eléktelenítve
141 XVIII| egykor halálos ellenségét.~Most már megbocsáthattak egymásnak.~
142 XVIII| Milyen kevés hellyel beéred most; milyen csöndes ember vagy
143 XVIII| milyen csöndes ember vagy most. Jóllaktál valahára földdel,
|