Fezejet
1 Elo | Előszó~Az ember jót, rosszat elfelejt.~A
2 Elo | jutott eszébe tanulni. Az ember meghal, sírján összenő a
3 Elo | végigtanulna – bölcs lenne az ember.~Néha a természet, az isten
4 Elo | betű egy-egy sírhalom. Az ember sír a csapások alatt, mint
5 I | mit tegyen, legkevésbé az ember.~Ez időben, midőn egy igaz
6 I | jóslatokat, miket ahány ember, annyifelé magyarázhatott,
7 II | visszaverődő visszfény kínzá az ember szemeit; nem látszott felhő,
8 II | Semmivel sem különbözött az más ember tűzhelyétől; az edények
9 II | hizlalt állat vére, mit az ember megöl, hogy megegye…~Hisz
10 II | mondani az imádságot. Az ember azt várta volna, hogy érthetlenül
11 II | mintha az ágy alatt elrejtett ember fészkelődnék – vagy mintha
12 II | kopognak, suttognak az ember körül – éjjeli bogarak valahol
13 II | előtte, oly alakban, minőnek ember nem képzelé, és lemosolyog
14 II | eszköz, ki kezökben halál és ember félelme volt? – S ha van
15 II | a siralomházban; minden ember siratta, aki látta – ezen
16 II | Hiszen te nem vagy rossz ember, mert ha az volnál, engemet
17 II | eredj alunni!~A nagy, izmos ember lassan, inogva állt térdre.
18 II | világosan hallá, hogy két ember halkan beszél egymással. –
19 II | aluszik ilyenkor isten és ember!~Mit beszélhetnek ezek?
20 II | szóratja el. Mintha minden ember a mi kezünkre dolgoznék.~–
21 II | Szeretőjénél kapta, s rálőtt, az ember elesett, de nem halt meg.
22 II | melyre rá ne lépjen az ember, hogy azt kikerülje. Különben
23 II | Különben is, olyankor az ember nem bír az eszével, hagy
24 II | gyilkolni akarsz, apám!?~Az ember keze aláhanyatlott. Percig
25 III | látná, mennyit szenved, ember annyit nem szenvedett soha.~–
26 III | kihallik nyögése. Szegény ember gyermeke, ha úgy jajgatna,
27 III | kívánnád is, meglenne. Vén ember tán meg tudna élni e lelki
28 IV | volna. De az életet nem adja ember, a halált sem szabad neki
29 V | szájuk elé, mint a szegény ember halottjánál. Mert a halál
30 V | igazságos bíró.~Egy rongyos ember jött be az ajtón. Sáros
31 V | tekinte arcára.~A rongyos ember szemeiből sűrűn hullott
32 V | halott lábainál egy ősz ember térdelt, hol egyikre, hol
33 V | tekintet. A vén, fehér hajú ember összeroskadva az isten keze
34 V | érzékenyülten nyúlt az ősz ember keze után, hogy megcsókolja.~
35 V | neki.~Ekkor a fehér, ősz ember hátulról megkapta fiának
36 V | lábára, és elvitték.~Az öreg ember hidegen nézett utánuk. Mikor
37 VI | Mihály uram talpig nevelt ember volt, leszámítva azon virtusát,
38 VI | mellé sok tudomány. Olyan ember, ki azt, amit hallott, mind
39 VI | de a bor rossz kompasz az ember fejében, hol ide, hol amoda
40 VI | kitéve, körülötte tömérdek ember állt, sápadt, mogorva férfialakok,
41 VI | hosszú, sovány, kaputos ember körül, ki egy levelet olvasott
42 VI | üttette, verette; ha a szegény ember épített, nem adott neki
43 VI | ordítá vagy három-négy ember, míg a többi félelmetes
44 VI | magukat, miket ha leszakít az ember, rögtön kékre, zöldre változnak.
45 VI | házból halt ki két-három ember, másutt egész családok az
46 VI | egymás után mentek; volt ember, akinek még ma kilenc fia
47 VI | vétket. Kötelet ide! Az ember arca fehér volt, mint a
48 VI | kell oltani, mert akadna ember, aki ha ránézne, meg találná
49 VI | iszonyú dolog az, mikor az ember úgy szereti a bort, hogy
50 VI | mindig elhitte volna az ember, amit ő beszélt!~
51 VII | VII. A vas ember~Vértessy tábornok több év
52 VII | Társaságokban igen vidám, mulatságos ember, hölgyeknél finom és délceg
53 VII | vezére mondá rá: „Ki az a vas ember ott, aki nem akar sem törni,
54 VII | járhatott volna nála az ember, a hízelkedéssel pedig,
55 VII | lehetséges, még rosszabbul.~A vas ember előszobájában áll az ordonánc,
56 VII | karján.~– Ejnye, de rossz ember kend, katona bácsi.~– Elhiszem
57 VII | megegyem.~– Jaj, be rossz ember kend. Mindenre olyan rosszakat
58 VII | orcáját.~– Maga ugyan rossz ember, ordinánc bácsi. Aztán még
59 VII | szobából, ahol olyan kegyetlen ember áll, aki még az eleven embert
60 VII | aki vétett; mert az „vas ember”.~A vas ember pedig odabenn
61 VII | mert az „vas ember”.~A vas ember pedig odabenn ül neje szobájában,
62 VII | az nagyon boldog.~A vas ember ott ül előtte, két könyökét
63 VII | lelkierő kell, azt nem minden ember állja ki; akinek szédelgős
64 VII | tábornok ilyen meg amolyan ember, én csak hallgattam magamban;
65 VII | Vértessy tábornok bátor ember.~– Persze, Herkules is a
66 VII | ismét újra kezdődött; a vas ember most már egészen elhallgatott,
67 VII | megrendült e szóra. A vas ember szíve reszketett.~– Boldogságos
68 VIII | felesége, nemde, s ez a fiatal ember itt a legénye. Én jól ismerem
69 VIII | jövedelmesebb, minthogy olyan kevés ember adja rá magát. Látja, énnekem
70 VIII | hebegé:~– De ilyen fiatal ember létére?~– Óh, galambom,
71 VIII | mesterséget.~– Hm. Bohó ember lehetett. Hát azután jobb
72 VIII | szép asszony. Nem minden ember való erre a mesterségre.
73 VIII | megunta a hivatalát; öreg ember, ugyebár? Nono, maga bohó
74 VIII | Tudta, hogy az ilyen fajta ember nem kívánkozik a világba.
75 VIII | bakóval szemben. A herkulesi ember reszketve kelt föl előtte,
76 VIII | magához, hol a kézre, hol az ember arcára tekintve.~Egyik kezének
77 VIII | Igen, igen! – hörgé az erős ember, eltakarva arcát kezeiben.~–
78 VIII | is ismerőim, hogy olyan ember vagyok, aki egymagában danol
79 VIII | hogy derék, mívelt, okos ember legyen belőle. Pár évig
80 VIII | ittam és daloltam újra.~Az ember két kezébe hajtá csüggedt
81 VIII | világbul ki van zárva az ember, jobban, mint a vak. Titkoltam
82 VIII | Azt hittem, hogy ha két ember halkan beszél előttem, rólam
83 VIII | nagyságos rendőr úr; én igaz ember vagyok. Igaz, hogy idecsaltam
84 VIII | mondok.~– Tudtad, hogy az az ember mért szökik?~– Igenis, mert
85 VIII | gondod. Hol van most ez ember? Ne hazudj, mert megtudom,
86 VIII | jött; ő erős szenvedélyű ember; azt mondá leányának, hogy
87 VIII | összeroncsolt, roskatag, ősz ember erőszakosan ragadá meg reszkető
88 VIII | Széphalmi kikísérte. Minden ember, aki látta az imént oly
89 VIII | Tudom, uram. Az ön neve „vas ember”. Hanem hisz a vas is megolvad
90 IX | rajta, hol lakik még kevés ember felszíneden, hogyan lehetne
91 IX | a föld.~Óh, mint hull az ember, mikor a föld beteg!~Mint
92 IX | a népet, mert hiszen más ember nem vesződik a faluban gyümölcstenyésztéssel.~–
93 IX | dolog, hogy más falubeli ember könnyen behozhatja a szűrén
94 IX | szekéren, sem pedig idegen ember be ne bocsáttassék; aki
95 IX | érezni. Ettől pedig minden ember meggyógyul, aki csak beveszi.
96 IX | szinte, és valahányszor az ember valami idegenséget érez
97 X | megkezdeni.~Ő maga írástudó ember lévén, előre jól tudhatta
98 X | juhász, pásztor, mezőn élő ember, akiket össze lehet gyűjteni
99 X | asszony ura kurta nemes ember volt a faluban; volt neki
100 X | nem örömest tesz meg az ember maga, de amiknek mégis meg
101 X | hited. Iván, te haszontalan ember vagy.~A legény zavarultan
102 X | Iván, te haszontalan ember vagy! Bánom, hogy téged
103 XI | retteg a másikától, egyik ember kerüli a másikat, s nem
104 XI | sem utána nem látszott ember vagy állat, a lovag szomorúan
105 XI | nyomasztó, nehezen ült az ember mellén, s ha néha egy-egy
106 XI | mesterre.~– De hát akad ember, aki azt elhiszi?~– Jövő-menő
107 XII | falakon szokottnál több ember jönne-menne, s a konyhában
108 XIII | Hétfaluban egy sajátságos ember címe, akinek más nevét nem
109 XIII | bámulhassa.~A bőrharang magas ember lehetett valaha, de a sok
110 XIII | mérgesen a sérült katulyát az ember kezéből, s maga vitte azt
111 XIII | hátadra találom tenni.~Az ember úgy tett, mintha csak a
112 XIII | mondtam ezt, hogy a szegény ember fia tudja magát előre őrizni.~–
113 XIII | orvosságot, ha egészséges ember beveszi, a gyomra felháborodik
114 XIII | kigyógyítja. Hisz ezt tudja minden ember. A gyógyszer nem enni való.~
115 XIII | vevé észre, hogy két idegen ember odaugrik mellé a mester
116 XIV | egyék, igyék utoljára.~A vas ember félt hazamenni szállására.~
117 XIV | hangjaitól gyönge szívű ember annyira megretten: nem tudva,
118 XV | ekképpen, hogy miután minden ember azt beszéli; nincsen is
119 XV | alatt haza fog menni minden ember.~Mátyás mester két kézre
120 XV | szörnyen, három közben álló ember háta mögül, szemeit előremeresztve,
121 XV | írva, beszélt hozzá.~– Ifjú ember, vetesse le kezeiről azokat
122 XVI | Ismernek, igenis – felelt a jó ember. – A Tiszát, a Farkast én
123 XVI | végre!~A bőrharang olyan jó ember volt, hogy semmi parancsnak
124 XVI | a világ; mentül kevesebb ember lakik benne.~A zendülők
125 XVI | hahaha! Tette ezt szegény ember valaha? A szegény ember
126 XVI | ember valaha? A szegény ember megtalálta a gyermeket,
127 XVI | megtalálta a gyermeket, a szegény ember nem ölte azt el, ahogy rá
128 XVI | rá volt bízva, a szegény ember fölnevelte azt saját gyermeke
129 XVI | mérget hintenek a szegény ember ivókútjába, hogy vesszen
130 XVI | azokat; tudja meg minden ember. Ez a leány Hétfalusy unokája.
131 XVI | s odaveté magát az ősz ember lábaihoz és átkarolva annak
132 XVI | szánt verést.~Hiszen jó ember volt ő szegény, csak oly
133 XVI | istent hiszesz – hörgé az ősz ember kínlódva békói között.~–
134 XVII | fakadni. Ön gyáva, silány ember, én pedig nem vagyok az;
135 XVII | dolog, hogy azt egészséges ember felkanalazza. Egyébiránt,
136 XVIII| pórt, nehány véres arcú ember sebeit mutogatta; egy özvegyasszony,
137 XVIII| beéred most; milyen csöndes ember vagy most. Jóllaktál valahára
|