Fezejet
1 Elo | aszerint a jelenben, s hogy el ne felejtsék, vérökkel írja
2 Elo | van, még el sem porhadt. Ne féljetek azt fölnyitva látni!
3 I | emberektől. Kérte őket, hogy el ne felejtsék izenetét.~– Készíttess
4 II | Nyisd ki, Mekipiros, ne kiabálj! – válaszol az egyik
5 II | természetet?~– Na, lépj be te is, ne nézz ott a semmibe – szólt
6 II | még csak egy pillanatig ne, … hiszen az élet olyan
7 II | alá menekültek, hogy meg ne ázzanak, ott a villám mindkettőt
8 II | csinálni az országban, hogy be ne merjen jőni. A nép gyanút
9 II | hogy a többi holtakra el ne ragadjon a betegség, úgy
10 II | kezdetnek feje lenni?~– Ne aggódjál! A halál iszonyú
11 II | irtózatos út, melyre rá ne lépjen az ember, hogy azt
12 III | akar jőni. Csitt, csitt, ne menjenek oda, talán majd
13 III | kis Emmát hozzák. Istenem, ne hagyjanak! Mondják, hogy
14 III | be az ajtót! Apám, apám, ne hagyj!~Oly irtózatos volt
15 III | megért, ránk szálljon az, ne e gyermekre.~S a három szülő
16 III | Testvérgyilkolás.~– Irgalmas isten! – Ne halljam, amit mondasz.~–
17 III | felnyögött, és azt mondta: „Ne temess el, Ödönke, Emma
18 III | haldokló testvére mondott: – „Ne temess el, Ödönke, kis Emma
19 IV | elfulladt szóval mondá:~– Ne temess el, Ödönke, kis Emma
20 V | isten hírével mehet kend, ne álljon ide, ahol útjában
21 V | induljunk szaporán, édes földim, ne ugattassuk itt magunkra
22 V | sopánkodék a szolga. – Csak ma ne, akármikor az esztendőben;
23 V | visszaviszik és…~– Fölakasztanak? Ne félj. Töltve van az a pisztoly,
24 V | Megérdemlem, hogy utálj, hogy ne ismerj. Vétettem ellened
25 V | öreg némán mutatta, hogy ne szóljon tovább.~– Nem jöttem
26 V | lelkedet, halálom óráján ne taszíts el magadtól.~Az
27 VI | egyik faluból a másikhoz ne csoportosulhasson a népség;
28 VI | szedesse ki, hogy felötlő ne legyen a sok halálozás.
29 VI | szelíd hangon a rektor –, ne gondold, mintha mi teneked
30 VI | akarod, hogy semmi bántásod ne történjék, felelj igazán,
31 VI | hajlékban egypár dühödt hang.~– Ne bőgj, hanem arra felelj,
32 VII | négy végén közbeszéd tárgya ne legyen, csaknem lehetetlen
33 VII | mikor lesz hát vesszőzés?~– Ne búsulj, húgám. Lesz annál
34 VII | történik meg; bárcsak el ne aludnák az időt, bárcsak
35 VII | vigyázni, hogy a szál el ne akadjon, s nagyokat kacag
36 VII | találok?~– Nagyon kérem, hogy ne tegye azt; igen meg fogná
37 VII | nagyon kiszeretett belőle.~– Ne siessen ön ítéletével.~–
38 VII | ha ilyen meséket mond. Ne szóljon nekem Hétfalusyék
39 VII | nem vagyok elég rossz. Ne erről, kedves Kornéliám.~
40 VII | fiú hol van, arról nekem ne szóljon semmit. Tudja, hogy
41 VIII | mindenféle dolgot ád.~– Lelkem! Ne beszéljen a hóhér mesterségéről.~–
42 VIII | hóhér mesterségéről.~– Miért ne? Üzlet az is, mint a többi.
43 VIII | létére?~– Óh, galambom, ne gondolja ám, hogy én minden,
44 VIII | maga bohó menyecske, azért ne fortyanjon fel. Elég öreg
45 VIII | a lyánka fejecskéjét.~– Ne félj tőlem, kislyánykám,
46 VIII | Eliz, Lizinka. No, erre ne hallgass te! Hanem eredj
47 VIII | vele beszélni, hát addig le ne feküdjék.~A gyermek félve
48 VIII | visszavonni.~– Óh, uram, ne érintsd az én kezeimet.~
49 VIII | vezesse be valami födél alá, ne ázzék kinn a zivatarban.~–
50 VIII | trágár tivornyadalokat, hogy ne halljam azokat a csöndes
51 VIII | félrehúznom, hogy a nesz ne hallassék; halkan nyitám
52 VIII | tetted azt a gyermeket!?” – „Ne kiabálj, jó asszony, olyan
53 VIII | gyermeket?” – „Jó helyen van, ne féltsétek!” – „Őrült bolond,
54 VIII | szóra.~– Csak egy van. Arra ne vesztegesd az isten igéit,
55 VIII | szobában éneklé a bakó: „Ne jöjjön addig szememre álom”.~
56 VIII | tartott az orra elé.~– Meg ne moccanj, semmirevaló; vagy
57 VIII | Hol van most ez ember? Ne hazudj, mert megtudom, s
58 VIII | állhatá meg, hogy mégis ki ne menjen, megnézni ezt a csodabogarat,
59 VIII | hogy semmi fény, semmi hang ne zavarja a szenvedő nyugalmát.~
60 VIII | én nem vagyok beteg.~– Én ne lássam addig gyermekemet! –
61 VIII | oda, hogy én láthassam; ne mondja meg neki, hogy én
62 VIII | legyen irgalommal hozzá. Ne legyen ez irgalom az ön
63 VIII | mintha tudatni akarná, hogy ne féljen, hiszen ketten vannak.~
64 VIII | irgalmára kérem, segítsen, ne hagyjon el!~Kornélia bámulva,
65 IX | hogy dinnyét, barackot enni ne merjünk. Mi jó, szófogadó
66 IX | Következőleg engemet meg ne haragítsatok. Vagyon pedig
67 IX | hogy senki a faluból ki ne menjen, se gyalog, se szekéren,
68 IX | sem pedig idegen ember be ne bocsáttassék; aki pedig
69 IX | Azután, Klimpa Guszti, el ne felejtsd megmondani édesatyádnak,
70 IX | a kutyák üvöltése. Azért ne bántsd az ebeket, Hanák,
71 X | eszeddel. Az országúton azonban ne maradjatok mind, egy rész
72 X | hogy semmi nyírott fejű ki ne szabaduljon a helységből,
73 X | csontjaikra büszkék.~– Addig pedig ne vesszünk össze az országon –
74 X | vagy mérgezve, Iván.~– Óh, ne tréfálj az ilyennel – lihegé
75 X | valami nagy, fekete madár.~– Ne bámuld most az eget, Iván,
76 XI | ismerni, lehetetlen, hogy meg ne rendítse a tábornok szívét,
77 XI | hogy az ártatlan leányát ne bántsák. Valami fehér nőalak
78 XI | kantárszárát, hogy lova ne botorkázzon annyit.~Jó,
79 XI | figyelmeztetve rá, hogy ne menjen oda, mert puska van
80 XI | mester vállára tevé kezét. – Ne sírj, ne sirasd! Látod,
81 XI | vállára tevé kezét. – Ne sírj, ne sirasd! Látod, hogy én sem
82 XI | nekünk fogja pártunkat. Ne szabaduljon meg senki, aki
83 XI | másikat én kézbesítendem. Ne mulaszd el ugyanezen kiáltványokat
84 XI | Most pedig, derék Numa, ne felejtsd el, hogy kiáltványunk
85 XI | gondom, hogy hírnököket ne küldhessenek széjjel. Láthatod,
86 XI | bocsátasz-e engem?~– Miért ne?~– Hibát követsz el. A népvezérnek
87 XI | valami elhatározó lépésbe ne ereszkedjetek. Akiket elfogtok,
88 XI | tenni, és vigyázni, hogy kár ne essék bennük. Értesz-e?
89 XI | visszakiálta rá.~– Bratyi. Ne maradj el!~– Fárad a lovam –
90 XI | állhatta meg, miszerint ne imádkozzék érte, vajha ki
91 XI | imádkozzék érte, vajha ki ne törné odáig a nyakát.~
92 XIII | szemközt találkozónak el ne mondja, néhány neki megtetsző
93 XIII | szállott… Óh, köszönöm alássan, ne tessék fárasztani magát,
94 XIII | támadt rá:~– Mondtam, hogy ne nyaláboljon kend fel annyit!
95 XIII | eltakarítsák, hogy valami állat meg ne egye, mert mindjárt elveszne
96 XIII | édes bíró uram, komámuram. Ne haragudjék, az isten áldja
97 XIII | szabódott, hogy csak oda ne küldjék, inkább csukassa
98 XIII | azt sem bánja; csak azután ne vallassák többet, mert ő
99 XIV | kérni, hogy kivégeztetésemet ne halassza ön három napig.
100 XIV | miért?~– Elmondom. Azonkívül ne vitessen ön a városon kívül,
101 XIV | künn letette kardját, hogy ne csörögjön vele. Odafutott
102 XIV | koporsó szélin fekszem. Óh, ne hagyj engem meghalni.~–
103 XV | állhatá meg, hogy csendesen el ne mosolyodjék e szerény köpönyegfordítási
104 XVI | előle, hogy őket is meg ne gyújtsa.~A sötétben rendetlen
105 XVI | nehezen esett neki.~– Ugyan, ne háborogjatok most.~Iván
106 XVI | ugyebár?~– Hamamama!~– Ne kiabálj a fülembe. Hát majd
107 XVI | kellett dugni a száját, hogy ne kiabálja az örökös „hamamamát”.~
108 XVI | betömve annak a száját, hogy ne kiálthasson.~E percben Mekipiros
109 XVI | Jézus szerelméért! Emberek, ne hagyjatok elveszni! Leesem.
110 XVI | úgy könyörgött neki, hogy ne kockáztassa ily vakmerőn
111 XVI | Hiszen azt akarja, hogy ne eresszétek. Nem látjátok,
112 XVI | lőhessenek onnan belülről.~– Ne félj, borzas! Nem fognak
113 XVI | Óh, uram, én kedves uram, ne lőjön, az isten szerelméért!
114 XVI | mifelől? Mit fogadjak, mit ne fogadjak?~– Hogy e gyermeket,
115 XVI | bántani nem fogja.~– Egyebet ne fogadjak? – kérdé a nő halkan.~–
116 XVI | szegény, csak oly bárgyú ne lett volna.~– Félre innen! –
117 XVI | Szükségünk van rá, hogy éljen. Ne bántsa senki addig, amíg
118 XVI | Akarom, hogy sírj te is, és ne mutass ilyen hideg képet;
119 XVI | mutass ilyen hideg képet; ne csúfold hóhéraidat. Sírj,
120 XVII | verembe a ház hátuljában, hogy ne lássák hulláikat mások.~
121 XVII | mindent ki fog vallani, csak ne bántsák, ne öljék meg. Ő
122 XVII | vallani, csak ne bántsák, ne öljék meg. Ő nem bűnös.
123 XVII | hogy ön hazudik. Senki ne nyúljon e fehér porokhoz,
124 XVIII| gondolathoz.~– Ez a három nemes úr ne heverjen itt hiába; menjenek
125 XVIII| állva fogadta, hogy csak ne kínozzák, inkább megássa
126 XVIII| azt a reszkető kezet.~– Ne váljunk el egymástól sírva –
127 XVIII| nézett rá vissza:~– Miért ne mondanád ki? Én nőd vagyok;
128 XVIII| gondolj az istenre, és ne csüggedj!~Hétfalusy megdicsőülten
129 XVIII| ellenségnek, a másikat nekem, élve ne jussak kezükbe.~Azonban
|