Fezejet
1 I | kibújtak elé a kapuk alatt, s ő melléjük ült, átölelte fejüket,
2 II | benne gazdájukat. Ezek az ő madarai.~Késő este volt,
3 II | tett csúffá, vagy nem az, s ő akarja csúffá tenni a természetet?~–
4 II | bajusz volt neki mázolva, mit ő szörnyű öntetszéssel iparkodott
5 II | szózat zenéje volt! Ki lehet ő? Bűnbocsánatot hirdető angyal
6 II | aludt a szobában, s a kés az ő véres ágyába volt elrejtve. –
7 II | sikolták, hogy ártatlan ő, hogy nem szabad meghalnia,
8 II | ezek is ártatlanok voltak. Ő tudja, hogy miért ad életet
9 II | ha szemeimet behunyom. Ő nem kerül senkit. – Csókolj
10 II | reccsenve tört le az alatta, s ő félesésben, kezeivel kapaszkodva
11 III | eszébe, hogy a golyókat ő saját kezeivel szedte ki
12 III | javasasszonynál megfordult.~Ott ő magának kártyát vettetett,
13 III | kis Emma nem sír!” – és ő meg fog halni.~– Mint fogja
14 IV | fejénél az édesanya…~Nem, ő nem teheti azt.~Hiszen ő
15 IV | ő nem teheti azt.~Hiszen ő mégis anyja neki. E fiatal
16 IV | virág gyökerei félig még az ő szíve földébe vannak nőve.
17 IV | Szegény asszony!~Csoda, hogy ő is meg nem tébolyodik. Már
18 IV | jó embernek tudni, miről ő gondolkozik.~– Hívnak! hívnak! –
19 V | legtöbb sírás hallik, ott van ő. Az ifjú ment, s hol a sírást
20 VI | volt is láttatja. Kik az ő keze alól kikerültek, nem
21 VI | készítve.~Az iskolaház éppen az ő házával nézett farkasszemet.
22 VI | akadémiai magazinuma, hol ő harminc év óta osztogatá
23 VI | tisztes Kordé Mihály uram az ő díszes lakásába a kocsmából,
24 VI | tudományt Hétfalunak az ő helységében.~A másik népnevelő,
25 VI | jobban tud harapni, mint ő.~Így szépségesen beballagtak
26 VI | bocsátani, mely ajánlatot ő érzékenyen elfogadva, bepréselé
27 VI | bitorolja ez idegen vadállat az ő ősi telkét.~Kordé uram pedig
28 VI | keze mindnyájunkkal szabad, ő tehet nagy csudákat, minek
29 VI | Szegény Mekipiros volt. Az ő sörtés ábrázatja, az ő félállati
30 VI | Az ő sörtés ábrázatja, az ő félállati arca, összekínozva,
31 VI | elhitte volna az ember, amit ő beszélt!~
32 VIII | sóhajtozik, hogy őérte kár, hogy ő nagyon jó ehhez az állapothoz.
33 VIII | Megosztoztunk a bátyámmal; ő a rochowi mesterséget kapta,
34 VIII | a szívekbe néz, elítéli ő a templomajtóban alamizsnát
35 VIII | amit bírtunk, és minden az ő urához tér vissza. Porrá
36 VIII | az ég alatt, csupáncsak ő. És én sem szeretek senkit,
37 VIII | megnyugodott benne. Sőt talán ő akarta, hogy megöljék. Óh,
38 VIII | neki ételt, később pedig ő énnekem. Senki kezéből meg
39 VIII | ágyánál, ha aludt; most ő vigyáz, míg én elalszom.
40 VIII | betegei szívét gyógyítja. Ő nagyon ellenzette leánya
41 VIII | iszonyú indulatba jött; ő erős szenvedélyű ember;
42 VIII | öli gyermekét, meg fogja ő ölni mind a kettőt! Máshoz
43 VIII | Olyan szép volt…~– Hol van ő? – nyögé Széphalmi, arcát
44 VIII | Igen! igen! Ilyen volt ő! – lihegé Széphalmi, az
45 VIII | számára. Elismeri, hogy ő hibázott; megsértett egy
46 IX | ezüstös kardját oldalára, s ő is ment a zárvonalt őrzeni.
47 IX | lám, őneki nem árt, mert ő nem fél a vésztül. Csak
48 IX | pátenst, tudtukra adá, hogy ő ezt azért fogja nekik megmagyarázni,
49 IX | ruhái megfüstöltessenek, ő maga pedig lúgos vízben
50 IX | Mind elmentek már, csak ő maradt ott, meg a borzas
51 X | jámborok nem voltak, mint ő és barátai, mégis nagy kitüntetésben
52 X | a pattogó szavakból; míg ő hatástalan adta elő a szláv
53 X | juttatá, és akinek sorsából az ő számára csak az eleje kínálkozik,
54 X | nagy munkát megkezdeni.~Ő maga írástudó ember lévén,
55 X | Zudárné?~– Hamarább azt, hogy ő gyújtja fel Hétfalusy kastélyát
56 X | Hétfalusy kastélyát legelébb.~– Ő is úgy gyűlöli őket, mint
57 X | kastély egyik szárnya is az ő földére van építve.~– Úgy
58 X | szerelmes vagy bele.~– Inkább ő énbelém. Jól élek mellette.
59 X | sikerülni, azt mondhatjuk, ő volt a hibás.~A mester komoly
60 XI | nem akarja inni, tudja ő is, hogy méreg van benne.~–
61 XI | megpillantá. Hasonló rajongókkal ő is találkozott elégszer,
62 XI | rejtélyesen mosolygott, mintha ő többet is tudna arról, hogy
63 XI | elkezdett panaszkodni, hogy az ő nyerge le akar esni.~– Szállj
64 XII | farkas kergette a gyermeket; ő futni akart utána puskával,
65 XII | kézzel is kirohant volna ő közéjük; hanem a konyhaajtó
66 XII | fáklyával, kaszával; közöttük ő szertezilált hajjal; mint
67 XIII | kalandokat, amik rendesen az ő rovására történtek meg.~–
68 XIII | lesz ez az orvosság. Arra ő kikapta kezemből a ládát,
69 XIII | majd a mi fejünket fájdítja ő meg azzal.~– Igaz ez? –
70 XIII | sopánkodva rebegé, hogy ő nem gondolta, miszerint
71 XIII | következhetnek abból, amit ő mondott; nem gondolta meg,
72 XIII | ne vallassák többet, mert ő nem akart semmi rosszat
73 XIII | tanúságot kell vallani. Ő nem akart sem látni, sem
74 XIV | atyám?~– Tulajdon édesatyja. Ő írt azokkal a reszkető kezekkel
75 XIV | jelent az? Énhozzám írt ő!~– Énértem írt? – susogá
76 XIV | Vértessy vállat vonított.~– Ő maga mondta, hogy az; itt
77 XIV | összehozott vele Galíciában, hol ő titkos céljai után járt.
78 XIV | rejteni. És azután éppen ő jelentett fel. Most az a
79 XIV | hiszen elég volt ez neki.~Ő félt volna tán, hogy ezek
80 XIV | e szónál. Egy óra előtt ő is azt mondá: „Istennél
81 XIV | közelről hallatszott már, és ő arról volt kénytelen gondolkozni,
82 XV | egész városban.~Nem is fél ő sem a várostul, sem a vármegyétől,
83 XV | ez felszólítás a néphez, ő a vezérrel akar szólani.~–
84 XV | dobogó hő kebelre, hogy ő lesz az.~Kamienszka nagyszerű
85 XVI | jelentve, hogy „itt van ő!”.~Óh, e néma lények között
86 XVI | nem volt ott más, mint ő maga, az öreg Hétfalusy
87 XVI | mászni a kötélen; ért hozzá. Ő lesz az anima vilis, akin
88 XVI | kastélyban, vagy nem. Mikor ő fenn lesz, elébb felhúzgálja
89 XVI | Óh, már egy óra óta örült ő ennek a pillanatnak; azért
90 XVI | unalmas számaikat, s az ő programjára kerül a sor.~
91 XVI | hogy ha senki nem megy, ő egyedül fogja a kastély
92 XVI | látszott, mintha köröskörül ő vetné az árnyékot az éjszakára –
93 XVI | Most nem mi vagyunk az ő hatalmukban, hanem ők vannak
94 XVI | ők vannak a mienkben! Az ő tulajdon bűnök az én kezeimbe
95 XVI | van.~Senki sem jött utána. Ő egyedül lépett ki az ajtón.~
96 XVI | ütötték, hiába rugdalták, az ő önfeláldozó háta elviselt
97 XVI | verést.~Hiszen jó ember volt ő szegény, csak oly bárgyú
98 XVI | mennyországból szól már hozzá, s ő is felemelé szózatát, és
99 XVI | inkább őt, ha tetszik; úgyis ő az oka mindennek, mert ő
100 XVI | ő az oka mindennek, mert ő beszélt a méregről. Bár
101 XVII | siettek akkor oda, mikor már ő nyomában volt. Ő már kezében
102 XVII | mikor már ő nyomában volt. Ő már kezében tartotta a kabátja
103 XVII | vágytársai így elvesztek mellőle. Ő maradt egyedül a téren,
104 XVII | hivatva, és ez az ész – ő!~A tömegre hatni kellett.
105 XVII | ne bántsák, ne öljék meg. Ő nem bűnös. Szidta az orvost,
106 XVII | országszerte halnak?~– Halnak az ő bűneik miatt. Halnak egy
107 XVIII| tábornok segéde, Kamienszka és ő, a többi gyalog volt. A
108 XVIII| akkor. Most harcolni jött ő. Lehajolt hozzá, és megcsókolta
109 XVIII| Mondá neki, hogy most már az ő kezei is tiszták, mert olyan
110 XVIII| történtek a kastély körül. Ő akkor hagyta el a helyet,
111 XVIII| cselekedni, megölheti, de hogy ő tegye azt a bolondot, hogy
112 XVIII| Széphalmi fogadott szót. Ő térden állva fogadta, hogy
113 XVIII| előtt, úgy könyörgött, hogy ő nem bánt senkit, tehát őt
114 XVIII| künn fetrengtek az utcákon. Ő maga ott kívánt maradni,
115 XVIII| ezentúl is a jó öreg Zudár az ő édesapja, aki őt oly nagyon
116 XVIII| bizonyára édesapjának hívhatja ő azt ezentúl is, mert aki
117 XVIII| ölében tartotta fejét. Óh, ő már nagyon megszokta azt:
118 XVIII| megérkezik, egyenesen az ő házához szállítsák. Határtalan
119 XVIII| szélhűdés küldé őt haza az ő halottaihoz a hétfalvi családi
|