Fezejet
1 Elo | friss e sír, a koporsó, mely benne rejtve van, még el
2 Elo | Tán nem egy szív leend, mely fájni fog, ha a hangját
3 Elo | honnét mint bús felleg, mely a napot lenyugtában a láthatárra
4 Elo | emlékezem a sújtó aggodalomra, mely az arcokról leolvasható
5 Elo | köd ereszkedett a földre, mely csak délutánra szakadozott
6 I | emberben is egy alvó ösztön, mely, ha lelke kifordult helyéből,
7 I | egy magas, zöld dombon, mely körül nyugodtan legelész
8 I | hever előtte; a hátulja, mely a kertre néz, be van meszelve;
9 I | azon nagyszerű csapásról, mely az emberiséget meglátogatandó
10 II | az élő halált? Azon arc, mely annyiszor nézett szembe
11 II | kezet meg tudja csókolni, mely mindig halált adott, kegyelmet
12 II | halált adott, kegyelmet soha, mely mindig átkozva, soha áldva
13 II | meg tudja vele osztani, mely az emberek lakaitól messze
14 II | Egy-egy fekete holló az, mely a háztetőre szállott. Semmi
15 II | hang, csitítva a nagy ebet, mely szaglászva dugta ki orrát
16 II | hallgatózó, kémkedő természet, mely kívül dőreséget, szórakozottságot
17 II | fülel, mint az a kígyó, mely ha megfogatik, holtnak tetteti,
18 II | tekintete azon kietlen eszmével, mely egy bakó nevével van összekötve.
19 II | emlékezteté.~Az a bárd, mely a tűzhely előtt egy tőkébe
20 II | éppen e bárd…~Az a kötél, mely a vederre van kötve… az
21 II | van kötve… az a görbe vas, mely a tűzben izzóvá vörösült…
22 II | vörösült… az a nehéz lánc, mely a kéményből alálóg… Ki tudja,
23 II | a gerendázat hasadékán, mely a bakó szobájából jött.~
24 II | tanúbizonyságul – meg kelle halnia. – Mely nap lefejezték, a kocsi
25 II | lefejezték, a kocsi mellett, mely őt a vesztőhelyre vitte,
26 II | erőteljes, dörmögő hangját, mely úgy tetszék, mintha a ház
27 II | kimaradnak a lázadásból, mely ha el fog fojtatni, főnökül
28 II | mint a verembe hullott vad, mely keresi a menekülést, megfeszíti
29 III | Gyermekgonosztévő~Azon ház, mely most Hétfalu közepén oly
30 III | Benjámin.~Azon két ablak előtt, mely a kertre nézett, s mely
31 III | mely a kertre nézett, s mely most be van falazva, egyetlen
32 III | fojtani. Félt attól az arctól, mely a víz színéről felnézett
33 IV | a csengettyűzsinór felé, mely a kandalló felett csüggött
34 IV | Egyetlen fájdalmas jajszót, mely az egekbe hasson. És néma
35 V | habos, fehér selyemben, mely drága balzsamtól illatoz.~
36 V | tiporva, mint letört ág, mely száradni indul, és nem panaszkodik.~
37 V | tervet akarok felfedezni, mely ősz fejedet, családodat
38 VI | kereszt- és vezetéknevével, mely után a később érkeztek nem
39 VI | előre akarja bocsátani, mely ajánlatot ő érzékenyen elfogadva,
40 VI | nem foghatva föl, hogy mely jognál fogva bitorolja ez
41 VII | félelem, mint a szerelem, mely őt oltárhoz vezette. Hanem
42 VIII | termetet láttatott az idegen, mely férfinak nagyon is gyöngédnek
43 VIII | egy ájtatos társulatnak, mely nevezi magát az „égi vigasztalásról”.
44 VIII | cselédnek, hogy lovamat, mely a kapun kívül maradt, vezesse
45 VIII | zúgás lepte meg füleimet, mely örökös kábultságban tartott.
46 VIII | gyöngyös főkötő takarta, mely alól oly szépen pöndörültek
47 VIII | hátrafésült, hosszú haja, mely kétfelül fülei mögé volt
48 VIII | hordozá ujjait a pohár szélén, mely kísértetes nyögéssel hangzott
49 VIII | azon emlékből származik, mely neki azon éveit juttatja
50 VIII | fogalma azon szükségről, mely a katonaéletben a fegyelem
51 VIII | utat és módot megmentésére, mely a katonai becsülettel összefér,
52 IX | hamuval megdörzsöltessék, mely életveszélyes foglalatosságra
53 X | fajból veszik eredetöket, mely fő-fő törzsei közé oly derék
54 X | leleményességgel volt kimutatva, s mely a **-i képzőtársulatban
55 X | megpróbálta azon bátor eszmét, mely szerint a Hernád és Poprád
56 X | összefogó láncot hozzon létre, mely a Fehér- és Feketetenger
57 X | igen ártatlan rajongás – mely különben minden népfajjal
58 X | népfajjal többé-kevésbé közös, s mely különösen erős ott, hol
59 X | azzal a hangyaszorgalommal, mely nem restelli a bölcsességet
60 X | az átvonuló katonaságot, mely a határszélek felé sietett;
61 X | gyászfátyolon keresztül, mely magára veszi a bűnsúlyt
62 XI | ismeré meg, s a viszony, mely közöttük keletkezett, a
63 XI | nevezhető.~Azon balesemény, mely az ifjút futni kényszeríté,
64 XI | férfias elhatározottsággal, mely a lengyel nőket annyira
65 XI | szembántó verőfény az égen, mely minden tárgyat sárga világba
66 XI | vonal volt az ég alján, mely csendesen egy sötét fátyollá
67 XI | megpillantá az útfélen, mely számítása szerint éppen
68 XI | borzadva látta a jelenetet, mely figyelmét régóta magára
69 XI | töprenkedék magában Mária, mely polgárisult országban, rendes
70 XI | messze világló fény felé, mely valami útféli ház ablakából
71 XI | valami veszélyes kíváncsiság, mely úgy ösztönöz felkeresni
72 XI | falait volt felépítendő, mely majdan ura legyen az egész
73 XI | felelt a mester –, az ég, mely elküldé a népekre a halált,
74 XI | népekre a halált, és a föld, mely megnyílt a haldoklók előtt.
75 XI | induljon azonnal Hétfaluba, mely középpont leend, további
76 XI | vizsgálá a távoli égést, mely a szobába világított.~Egy
77 XI | félretekintve az égő ház felé, mely messze bevilágítá az elborult
78 XII | kezei alatt, s az a fél, mely a kilincset tartá, ott maradt
79 XII | barlangját meglopták, s mely érzi a vadász szagát.~Ez
80 XII | háború, a pusztítás nemtője, mely vágtat szilaj lovakon, kígyós
81 XII | terjesztének a szobában, mely veresre festett minden tárgyat,
82 XII | szoba alatti boltozatot, mely úgy visszhangzik a léptek
83 XII | fényes, kétélű fegyver, mely a büntető törvény szavára
84 XIII | mint olyan szerszámét, mely a harang szolgálatait végzi,
85 XIV | Vértessy elhagyja azt a helyet, mely a katonát illeti, egy ily
86 XV | szolgáltak a többi népnek, mely hasonló esetekben azt képzeli,
87 XV | keresztültörtetni a sűrű néptömegen, mely csak azért nyitott előtte
88 XV | az. A természeti csapás, mely ránk közelg, alkalmat adott
89 XV | rajongóknak. Ím, itt a kiáltvány, mely egy nap múlva az egész országot
90 XV | szövetségesei ez őrült merényletnek, mely ha erőre kap, néhány hét
91 XV | most egy merész tenyér, mely nem félti magát a megégetéstől,
92 XVI | sejtve azt a sötét rémet, mely ellensége mindennek, ami
93 XVI | ellensége mindennek, ami él, mely kényszeríti a ház őrebét,
94 XVI | kaparjon a fal mellett sírokat, mely felhíja a kuvikot, hogy
95 XVI | nyikorgó szélvitorla mellé; mely beküldözi az előtornácokba
96 XVI | érccsatorna futott végig, mely a szegleteken ódivatú delfinek
97 XVI | hörgé a bőszült szörnyeteg, mely mint valami nehéz bűnsúly,
98 XVI | horogvasban öltönye megakadt, mely miatt egyszerre zuhantak
99 XVI | felbontá szekerén a gyékényt, mely eddig le volt erősen kötözve,
100 XVI | viaszfáklyát vett kezébe, mely valami gyászmenetből maradt
101 XVI | hosszú köpeny volt borítva, mely mint denevérszárny repkedett
102 XVI | szomorú hangszer húrját, mely csak egy hangot tud adni –
103 XVI | künn parázzsá vált a tűz, mely a ház körül halmozott rőzsekötegekből
104 XVI | egy kiszáradt fát kínozni, mely a bántalomra fel nem jajdul?
105 XVI | érzéketlen csontot kínzának, mely újra azt felelte:~– Nem
106 XVI | visszafordult feje mellé, mely arccal az ég felé esett
107 XVII | az ész az igazi hatalom, mely uralkodásra van hivatva,
108 XVII | kitörölhetlen jelenet által, mely az ünnepélyes magasság színét
109 XVII | odaállíták a zöld asztal végére, mely mellett fényes, kardos urak
110 XVII | egy rettenetes ragálytól, mely benne van a levegőben, a
111 XVII | személyválogatás nélkül, mely meg fog benneteket is látogatni,
112 XVIII| visszatérő bőszült nép ellen, mely ha az ajtón be nem mehetett,
113 XVIII| lehetett a riadó dobpörgést, mely a kastély felé közeledett.~
|