abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 X | restelli a bölcsességet az ábécé betűin és a kincskeresést
2 I | kankalikos kútágas; két kicsiny ablakában megvakult az ónszegélyes
3 I | lengedeznek omló párkányzatán.~Ablakaiból a vasak ki vannak feszegetve,
4 IX | napról napra, reggel, este ablakaink alatt, elhagyott árvák,
5 VII | gyermekeket; sokszor behajítják az ablakát labdával, bigefával, még
6 V | börtönfal, szűk rostély őrzötte ablakával – a nehéz csörgő lánc –
7 XVI | felcsattanó hangon kiálta fel az ablakba:~– Öreg Hétfalusy, itt vagy-e?
8 I | vijjongva a holdvilág sütötte ablaknak repüljön, s szárnyaival
9 XII | pattogva kaptak lángra, az ablakokat is mind elhalmozák szalma-
10 III | a jéggel elegy záport az ablakokhoz.~A gyermek sírt, nyögött
11 III | rácskerítés előtt, szemeivel az ablakokra nézett, fehér volt arca,
12 XVIII| elfoglalták a tornácot, a hátulsó ablakokról lopózva be a kastélyba;
13 XVI | pillanat múlva kialudt. Az ablakredőnyök hallható zörejjel záródtak
14 XVIII| Benyúltak kezeikkel az ablakszárnyakat kinyitni; Mária odavágott
15 XII | és az irtózattól; a vas ablaktáblák világa már fehérbe kezdett
16 XII | a füstöt a szétpattogott ablaküregeken keresztül.~Vissza az első
17 X | és boldogtalannak utolsó ábrándja volt.~A környék minden falujában
18 X | értse meg e határozatlan ábrándokat? A köznép mit sem tud már
19 VI | Mekipiros volt. Az ő sörtés ábrázatja, az ő félállati arca, összekínozva,
20 XV | odalépett nagy, kételkedő ábrázattal a tábornok elé, elöl, hátul
21 VIII | odahelyezé az asztalra, hófehér abroszkát terítve alája, s nyájas,
22 XV | gyöngéd, hamvas kezet, melynek acél izmai nem árulák el a nőt.~–
23 XVIII| jöttek, hogy csak a kapuban ácsorgó némberek sikoltozása értesíté
24 XIII | bőrharang~Köznépünk igen adakozó címek dolgában, s ez érdemben
25 VIII | mintha összeszólalkoznának adandó feleletért, azután a nő
26 VI | megyei orvos erőhatalommal adassa be ezt a parasztoknak. Mi
27 VIII | a futás közben, énvelem adatta a postára; bizonyosan arrul
28 XV | néhány hét alatt más alakot adhat Európa térképének. Még most
29 VIII | szekrényébe.~– Hát én mit adjak, mit adhatok hálaul önnek,
30 VII | mielőtt valaki tudtomra adná.~Kornélia csüggedten mondá:~–
31 VIII | gyermek –, és enni, inni adok neki.~– Köszönöm, leánykám.~
32 VII | Benő, a lyány atyja, sokkal adós, s azért lépett vissza.~–
33 XI | köteléket, ami urak és szolgák, adósok és hitelezők, alattvalók
34 IX | minden szál haja egy terhes adósság volna. Az ebek úgy vonítottak
35 X | tántorgó sorai:~„…pallida mors ~Aequo pede pulsat. ~Pauperum tabernas, ~
36 II | eperfa, melynek terebélyes ágai ráhajlottak a háztetőre;
37 II | ráhajlottak a háztetőre; ennek ágairól könnyen a kerítésre lehete
38 XVIII| előtt.~A parancsoló tiszt ágakból hordágyat készíttetett,
39 III | bokrok, s ott betemette azt ágakkal és falevéllel. Még ekkor
40 III | nyikorogva himbálta magát az ágason, mintha kísértet énekelne
41 II | megfogta annak egyik lehajló ágát, felkapaszkodott rá, s átlépett
42 VIII | marad tőlem soha. Csak az aggaszt, ha néha rágondolok: mi
43 XV | bizonyos halála lenne.~Ez aggasztó helyzetben az utca átelleni
44 I | hogy a népet megnyugtassák aggodalmai közt, s bizalmat öntsenek
45 Elo | időkre, emlékezem a sújtó aggodalomra, mely az arcokról leolvasható
46 IX | magában, csak búsul, csak aggódik gyermekei sorsán, önző,
47 II | kezdetnek feje lenni?~– Ne aggódjál! A halál iszonyú kép. Nincs
48 V | úrfi? Istenem, istenem! – s aggódva ment hozzá, és kérlelni
49 V | benne.~– Ki holt meg?~– Ágnes asszony és a kis Ödönke.
50 VIII | Nőm nem volt a szobában. Agya üresen állt, s félig nyitva
51 XVI | Később azután az ötlött agyába, hogy tán a gyermek el van
52 XII | forróság nyomása elmúlt agyából, tűztől elvakult szemeire
53 I | alvószobában az asztalok, ágyak, bútorok elkezdenek ropogni,
54 XII | nem merek alunni. Tedd ide ágyam fejéhez a puskát!~Elizke
55 VIII | kicsiny volt, én virrasztottam ágyánál, ha aludt; most ő vigyáz,
56 II | varázsolta. Odasütött hófehér ágyára. Rásütött szelíd szempilláira,
57 VIII | kedve lett volna legalább az agyával egyet ütni a legény feje
58 III | gyermek sírt, nyögött az ágyban, künn ugattak a kutyák,
59 III | arcszínét. Étlen, álmatlan lett. Agynak feküvék, szüntelen a láz
60 VIII | megadta magát bajainak, ágynak feküdt, és gyakran a nehézkórság
61 XIII | annyi jót tett veled, s agyoncsapnák a szemed előtt, ha azt az
62 XVI | énhozzám le a porba. Engem agyonlőhettek itt. Az nem nagy mesterség.
63 XVIII| nép felemelte fejére a két agyonlőtt pórt, nehány véres arcú
64 II | Azt hiszi, hogy kapitányát agyonlőtte. Szeretőjénél kapta, s rálőtt,
65 II | ott a villám mindkettőt agyonütötte. Pedig a villám az isten
66 XIII | akarom én a földesuramat agyonveretni. Az isten őrizzen meg attól.~–
67 XIII | akarod, hogy a földesuradat agyonverjék, mi? Hogy a kastélyát felgyújtsák,
68 XIV | amiket mondok, nem fogja ön agyrémeknek tartani. Sok embernek az
69 XII | hirtelen lebukott a földre, az ágyról lerántotta a párnát, s azt
70 IV | jövének egyenként, lepedőkbe, ágyruhákba burkolva, ki mit kaphatott
71 XVI | szitokkal, ordítással pótolva az ágyúdörgést! Ébren az ellenség.~– Előre,
72 XI | a generálist, elvinni az ágyúkat, meg elfoglalni a kaszárnyát?~–
73 XVI | szárnyaihoz.~– Ez lesz az ágyútöltelék – súgá halkabban Iván. –
74 I | padlásról leesett fejtetőre, agyveleje akkor rendült meg. Némelyek
75 V | halál – a fekete hollók…~– Áh – ordíta kétségbeesetten,
76 VII | mindig halni készült.~– Aha! Ez aligha az óperencián
77 VIII | oda kellett neki bemenni, ahonnan amaz kijött. Iván úgy tett,
78 XIII | Így fogadták a kastélyban, ahová híven bemondá: hol kaphatni
79 II | nyugtalanul öklözve befelé az aj tót. – Nem szükség kicsuknod,
80 VIII | az erkölcseivel kérkedő. Ajándék volt minden, amit bírtunk,
81 VI | majorsági földeiből temetőnek. Ajándékozhat kelmed nekik, úgyis tőlük
82 XI | azzal tetézendi, hogy fiával ajándékozza őt meg.~A kedves összeesküvők
83 VI | Egyébiránt szíves jóakaratába ajánlom magamat, kedves sógoromnak
84 II | elmosott, gömbölyű vonásokkal, ajkaiban sok megszokott nyugalom,
85 Elo | senki sem látott.~És a nép ajkain élő hagyomány megjövendöli,
86 VIII | szelíden hajolt meg; a vékony ajkakon, a fátyolozott szemeken
87 II | összetett kezekkel, imádkozó ajkkal aludt el; az őriző angyal
88 VII | szigorú, hideg érctekintet, az ajknak nem szabad megmozdulni az
89 XVI | boszorka kinn gubbasztott ajtajában, s mankójával mutogatva
90 XVI | ez a kulcs a ti palotátok ajtajához. Ez a kés lemetszi a ti
91 IV | mind ki vannak világítva, ajtajai zárva mind.~A kertre nyíló
92 XVI | pattantva.~Akik egy érckemence ajtajára figyelmeztek, tudhatják,
93 XVIII| viadallal kezdte azt a kastély ajtajától visszaszorítani.~Nemsokára
94 XVIII| levéltár, vassal bélelt ajtajával.~Csak az volt a védelem
95 VIII | ajkához szorítá a könyvecskét ájtatosan, s elrejté azt szekrényébe.~–
96 VIII | gazdának odabenn, ha elvégezte ájtatoskodását. Mielőtt lefekünnék, ki
97 VIII | úr, naponként odateszi az ajtóba nagy gombú nádpálcáját,
98 XVIII| védelmére Mária állt, az ajtóéra Imre. Az orvos ezalatt hivatalához
99 VII | vitéz mozdulatlanul áll az ajtófél mögött, keblébe dugva egy
100 VII | piros pofájára.~A leány az ajtóig ugrott ijedtében, de ott
101 XVI | kastélyba, s a belülről bezárt ajtókat kinyitják a többiek előtt.~
102 XII | megragadta fél kézzel az ajtókilincset, másik karját a küszöbnek
103 VIII | meghallanám, ha valaki rám töri az ajtóm; és azután az éjszakában,
104 VIII | átkoztak, dörömböztek az ajtómon, a vén boszorka fenyegetett,
105 XVI | hirtelen taszítás kell az ajtónak, hogy az keresztülbukjék
106 XI | kalapot, utat engedve az ajtónyílásig.~A csárdaszobából kiküldött
107 XVIII| végre ráakadtak a bezárt ajtóra, s azon percben vadállati
108 XII | küszöbnek feszítve, hogy az ajtóragasztó ropogni kezdett bele.~Hallá,
109 VI | vizet, majd ha el talál ájulni…~E perctől fogva a kántor
110 XI | tiszta volt előtte az út, akadálytalanul keresztülhaladhatott.~De
111 VI | szép volt Kordé Mihály uram akadémiai magazinuma, hol ő harminc
112 VI | kegyetlenségének hűtő tárgyára akadhatni. A fiú hallgatott, és fogait
113 VII | vigyázni, hogy a szál el ne akadjon, s nagyokat kacag fölötte,
114 VI | lámpást el kell oltani, mert akadna ember, aki ha ránézne, meg
115 II | bogarak valahol papirosra akadnak, s úgy megzörögnek vele,
116 VIII | postára; bizonyosan arrul akadtak a nyomába.~– Arra semmi
117 II | van kezdve a lázadás.~– De akar-e majd a fiú e kezdetnek feje
118 V | halottakat öltöztetni. Az öreg úr akará, hogy a temetés pompás legyen.~
119 XVIII| ereszkedve mellé.~– Isten úgy akarhatja – rebegé az agg –, hogy
120 XVI | lehetett a gyermek? Mit akarhattak vele? Megölték-e? Ezek voltak
121 XI | sem tudna. De mi tudjuk. Akárhogy szőtték, fonták. Kitudtuk.
122 XVI | mászni egy szál kötélen akárhová, ugyebár?~– Hamamama!~–
123 XVI | egészen az ablak alá.~– Akarjátok, hogy lassabban beszéljek?
124 VI | Csak olyan rongyos, mint akármelyikünk, s rá hagyja magát venni,
125 IX | porból lett nedvesség, amit akármiből lehet készíteni, ízére nézve
126 VII | haraggal összehúzódni, vagy akármiféle vonásnak gyaníttatni, hogy
127 V | a szolga. – Csak ma ne, akármikor az esztendőben; szomorú
128 X | nagyravágyással kápráztatják szemeit, akarnák őt vezetni a míveltség,
129 III | urokat gyászolnák, s nem akarnának többé kizöldülni annyi iszonyat
130 VI | mintha mi teneked bántásodra akarnánk lenni, mert hiszen te arról
131 VI | pórnépet hozzánk édesgetni akarni, mint ezt némely atyánkfiai
132 III | szakítsa szét velök.~– Mit akartál, Benjámin? – szólt sértő,
133 VIII | akit ti holtnak, megöltnek akartatok hinni, akinek születését
134 XV | inkább praestanter arra akartuk kérni a nagyságos tábornok
135 VI | neked bántásodra lenni nem akarunk, ha mindeneket megvallasz;
136 X | tenyérizmainak kifejlettségét akarva elismertetni a mesterrel.~
137 XV | én meg nem mondhatom, nem akarván magamat apprehendálni, de
138 II | kiverve, előtte elcsenevészett ákászfák.~Még az élőfa sem szereti
139 VIII | féltükben egy azon jövő pórt akasztának a hiányzó hulla helyébe.
140 II | népet, hogy mikor a fiút akasztani viszik, kaszára, vasvillára
141 VIII | király egykor tizenkét rablót akasztatott fel az országút mellé, s
142 XV | ontani készek lehessünk. Akasztófára valók tudniillik. Akiknek
143 XIII | kirabolják? Te gyalázatos lázító, akasztófáravaló. No, megállj! Vasra veretlek,
144 VI | nagyokat ordított, s szidta, akasztófáravalózta az egész gyülekezetet.~–
145 IX | nyakába darabka kámfort akasztott, amiről meg voltunk győződve,
146 XI | s lova kantárát karjára akasztva, úgy vezette azt maga mellett.~
147 VII | volt szegény Elizen, hogy akiért epedett, midőn megnyerte,
148 VIII | hagytam el e pályát. Ha az, akihez ez ügyben beszélek, azt
149 XVI | Ő lesz az anima vilis, akin megtudják, ha alszanak-e
150 XVII | mondásom. Ki van hát itt, akivel beszélni lehet?~Az orvos
151 XV | Mivelhogy úgy levén, és akképpen származván, hogy a mi emberi
152 VII | nagyot sóhajtva monda:~– Aközött még az élet és halál van…~
153 II | Mekipiros pedig kinn az akolban a láncos kutya mellett.~
154 VII | asszonyka, olyan arccal, mint az alabástrom, s kezecskékkel, amikkel
155 VI | mikor a fiúk valamennyire alábbhagytak a bőgéssel, kimért nekik
156 II | rá; nyúzták, köpködték, alábbvaló volt a kutyánál. Egy üszköt
157 XI | felismerhetők, hogy azokon alacsonyabb és sötétebb fű termett.~
158 VI | hogy miért vetette olyan alacsonyra a feje alját, de többre
159 XVI | homlokán, szemei előtt, vértől aláfutott szemek. Fehér, éji öltönyére
160 XI | vevé kezébe a tollat, s aláírta nevét:~– Fabius Cunctator,
161 VIII | hófehér abroszkát terítve alája, s nyájas, édes hangon kínálgatá
162 XI | el a megtisztelő címet, s alákanyarítá azt a veszedelmes okiratnak.~
163 VIII | merészebben közelíte a rejtélyes alakhoz, s helyet foglalva mellette,
164 II | szemöldei feketék voltak. Alakjából egészen ki volt véve, minden
165 XVI | szegleteken ódivatú delfinek alakjain végződött. Egy ily delfinre
166 XVII | legbátrabb férfi halálsápadt alakká lesz, mint aki azon ellenségét
167 XIII | meggyűlt hallgatag, marcona alakokkal, akik közül egy, figyelmesen
168 Elo | lenyugtában a láthatárra kísérte, alaktalan homályként gyászlik felénk,
169 VII | borotválva, két kis, félkör alakú szabályszerűen nyírott oldalszakállal;
170 II | szőlőlugas, a pázsitból szív alakúra kivágott virágágyak, tele
171 VIII | roskadással hajlottak azon festői alakzatba, melyben a művészek Niobét
172 II | nehéz lánc, mely a kéményből alálóg… Ki tudja, minő átkos, iszonyatos
173 VI | alattvalóik közt, kórházakat alapítanak, a papokkal előre józanságra,
174 VI | rakta le tudománya első alapjait.~Ki hazudni, tagadni legjobban
175 X | kifejező mivolta meglepő alapossággal és leleményességgel volt
176 XII | is vasajtó; de ha a szoba alatti boltozatot, mely úgy visszhangzik
177 VI | bort, gabonát osztanak ki alattvalóik közt, kórházakat alapítanak,
178 XVII | legmagasabb fokára, s inte alattvalóinak, hogy hozzák eléje a főurat.~
179 IX | összekurjantatá a maga alattvalóit; ez évben utolsó iskolai
180 XI | szolgák, adósok és hitelezők, alattvalók és parancsolók között van.
181 XIII | keresztülbújni. Egészen az alázatosság alakja; szinte tartja a
182 XV | revolúciót, eziránt egész alázattal és tisztelettel megkéretik.
183 XVI | egy jajkiáltással meg nem alázta magát.~Azt kívánták tőle,
184 XIII | Ne haragudjék, az isten áldja meg. Nem akarom én a földesuramat
185 VIII | az ifjú az ősz emberhez, áldóan nyújtva felé kezét.~– Ön
186 VI | arra a mosolygásra, amivel áldozatom kétségbeesésére szoktam
187 XI | testvérem volt. Romulus él, és áldozatot és engedelmeskedést kíván
188 XIV | lajstromát, akiknek legelébb áldozatul kell esniök. Az én apám
189 XI | helyette egy lelkes, jó barát áldozta fel magát?~– Az az én testvérem
190 IX | mi itt élünk rajtad, és áldunk, és átkozunk, hogy táplálj
191 II | mely mindig átkozva, soha áldva nem volt?~Van-e, ki azon
192 XVIII| készíttetett, s arra fektetve az alélt leánykát, négy fegyverest
193 III | elkezde futni, futott, míg aléltan lerogyott az erdőben, hol
194 VII | mikor még alig huszonöt éves alezredes volt, érdemelte azt ki,
195 X | százéves uralgás után kiűzte az Alhambrából; olvasott a szkíta Bertezénáról,
196 XII | udvaron keresztül a rőzsék aljába teendő a kanócot; zilált
197 XI | fekete vonal volt az ég alján, mely csendesen egy sötét
198 XVII | magasság színét adja az eddigi aljas tombolásnak.~Bodza Tamás
199 XI | találkozott elégszer, s alkalma volt őket tanulmányozhatni.~
200 XIV | van az egész országban. Alkalmam volt bizonyos rosszakaratú
201 XI | Mária azonnal, a céljaihoz alkalmas férfiruhában, lóra ült,
202 XIV | munka kivitelére találják alkalmasnak. A néposztályok legmíveletlenebb
203 VIII | minden, a mesterséggel járó alkalmatlanságban gyönyörűségemet akarom találni;
204 XIV | valaha olyan idő, amely alkalmatosnak látszanék egy ilyen terv
205 VII | láttára, mert közvizsgálatok alkalmával mindig ott szokott lenni
206 IX | helybeli cigányok fognak alkalmaztatni. Kordé uram folytatá a bölcs
207 VII | hogy örültem a szomorú alkalomnak, melyben magamért véres,
208 XII | Ablakain a vastáblákat már alkonyat után bezárta, s a szokottnál
209 VII | szája alig látszik beszédre alkotva lenni, annál többet tudnak
210 XIV | eresztve, a félhomályos alkovenben egy halavány hölgy feküdt,
211 VII | hajjal, arca erősen piros, álláig simára borotválva, két kis,
212 I | ennek csak egyes palánkjai állanak fenn, miken az elvadult
213 VIII | hogy ő nagyon jó ehhez az állapothoz. Az ilyen embereket nem
214 VIII | lehet, hogy úgy ismeri az állapotokat.~– Eltalálta, bizony az
215 XIV | fejében, még a viharszíj is állára csatolva, egy keze a zsinóron,
216 XVII | szóra; hirtelen római szobor állásba helyezé magát, s erős hangon
217 IX | ölében, mankója a hóna alatt; állát a térdére támasztá, úgy
218 XII | fejével, bősz fenevadak, állat-emberek ijesztő kíséretében. Előtte,
219 I | ösztön gyötri öntudatlan állat-lelkét? Reggelre az udvaron mély
220 II | táncol – felelé a félember állatian röhögve.~– Mondd meg nekik,
221 XIII | hogy a mérget lelketlen állatokon szokás előbb megkísérteni.
222 VIII | csodás szemeinek emberre és állatra.~Benn a szobában éneklé
223 II | gondolatra jőni, hogy az állatvér is lehet, a leghitványabb
224 XVII | bőrharang, az pedig, amint lábra állhatott, elkezde torkaszakadtából
225 XVII | meggyőzzelek benneteket állításom igazsága felől, szívesen
226 XVI | bárkié, akár az, akinek állítod, akár nem, sem te magad,
227 XVII | Borzas Hanák azután oda állított a háta mögé egy vályogvető
228 X | melyek hosszan fel vannak állítva, s útlevelet kérnek a jövő-menőtől,
229 VII | kell, azt nem minden ember állja ki; akinek szédelgős a feje,
230 XVIII| ketten ítélőszéke előtt álljunk. Igérd meg nekem, hogy nem
231 VII | és azután ott kell neki állnia a szoba közepén, megkötve
232 XVI | Látjátok, már egészen közel állok, a puskacsővel el lehet
233 XVI | Hát nem saját földemen állok-e itt? Hát ez a házszeglet,
234 XVI | rikácsolva kiabált az alant állókra:~– Segítsetek! A Jézus szerelméért!
235 VIII | keressek magamnak másutt állomást. Én azt hallottam, hogy
236 VII | csatatéri helyét oly keményen állotta meg, mintha igazán vasból
237 XVI | feküdt, ahol te most; te úgy álltál mellette, ahogy én most
238 IV | fekszik takarója alatt az álmából fölriadó, s bűnei jutnak
239 XVI | erősség ablakain, bástyáin, s álmaikban lepik meg a gyanútlan őrséget.~
240 II | két különböző lélek aludta álmait.~Nagyot fohászkodék. Az
241 XVI | fájdalmasan lecsukódtak a halál álmára.~Az elítélt bűnös felett
242 II | csodálatos félelemmel tölti el az álmatlanul virrasztót. Majd mintha
243 V | hörgött, mint ki mélyen álmodik.~Oly szívszorító volt e
244 VI | dologban. Kordé uram nem most álmodott először rézorrú bagókkal.~
245 XIV | tárgyról beszélek, hogy nem álmodtam, nem képzeltem ezt a dolgot,
246 VIII | magányos hangok, amik ébren és álmomban üldöztek, és én ittam és
247 X | iróniás mosollyal.~– Csöndes álmot!~– Boldog fölébredést!~Azzal
248 XV | ködfátyolán át egy idevarázsolt álomkép állana előtte.~A lengyel
249 III | szüntelen a forró hideg leli.~– Álomnak is iszonyú!~– Igazat mondtál,
250 I | készüljön az örökkévaló álomra?…~Mi kínozza a láncra kötött
251 XVI | erősítve a csatorna egyik alsó foglalóvasához, Iván odalódítá
252 XII | Elizke! Elizke, leánykám. Alszol-e? Te kiáltottál? – kérdezé
253 II | őt. Fejem fölött van, ha alszom, kezemet fogja, ha a sötétben
254 VIII | Csak a kötelesség lesz általa súlyosabb.~– Uram! – szólt
255 VII | elsápadt bele. – Nekem fogják általadni. Nekem kell rá ítéletet
256 XIV | mellett ülnek: főtisztek, altisztek, közkatonák, mind úgy szánják,
257 III | édesanyám, édesanyám…~– Aludjál kedves betegem, nem jöhet
258 VII | történik meg; bárcsak el ne aludnák az időt, bárcsak ki volna
259 II | oly két különböző lélek aludta álmait.~Nagyot fohászkodék.
260 VI | nekitehenkedtek a padnak, és aludtak keresztyéni módon.~De meg
261 VIII | háborított. Több óráig úgy aludtam, mint egy halott, s csak
262 X | eszében egy más hajdani alumnista diák történetét, ki éppen
263 X | kényszeríték a kopott kabátú alumnistát, ki sovány jusculumát vitte
264 II | meg találja hallani.~– Eh, aluszik ilyenkor isten és ember!~
265 I | fülébe sikoltsa a félig aluvónak, hogy készüljön az örökkévaló
266 X | mint valami denevérszárnyú alvilági rém, a mester kinyitott
267 XVI | oly hangosan, hogy minden alvónak fel kellett rá ébrednie. –
268 I | szüksége?~Midőn éjjelenként az alvószobában az asztalok, ágyak, bútorok
269 IV | mi a megmérgezett léleké! Amabból tán van gyógyulás, emebből
270 XVI | tudni kell, hová rejtőztek amazok? Hétfalusy nem árulta el
271 XIII | fejedelmekén is, s címei találóbbak amazokéinál.~Bőrharang volt Hétfaluban
272 XV | egész voltaképpen megérteni. Ámbátor én sem azt nem mondottam,
273 XIII | felhordja abból, s miután ambíciója volt a szolgálattevő hajdúk
274 X | azt nem a ragyogni vágyás ambíciójával, hanem azzal a hangyaszorgalommal,
275 X | eszmék határozzák.~Az emberi ambíciónak ez a neme valóban ritka
276 X | versek írásáig lelkesülni, de amelyek szinte nem olyan jók, mint
277 VIII | rablom el; de az ügyben, amelyért jöttem, veszélyes a késedelem.
278 VIII | az erősséget ostromolja, amelyet ön. Tanácskozzanak, gondoljanak
279 XVIII| csapások csak kicserélt pénz; amelyiké hamarább elfogy, az elveszett.~
280 XVIII| megtalálom azt az ajtót, amelyiken te kimentél, akkor megint
281 III | Az életért imádkozónak ámenére halált kiáltani!~És ismét
282 XIV | annyira gyűlölték mindig, amennyire szerettek engem. Ezen titkos
283 VIII | meglepetve Széphalmi.~– Annyit, amennyit kell egy orvosnak megtudni,
284 XVI | pörölni jöttem. Folytatni, amibe apám belehalt, anyám belebolondult,
285 IX | tekintetes szolgabíró úr pátense, amiben azt jelenti, hogy iskolát
286 IX | zsoltára alá a tollszárat, amiből puskát faragott, s ígérte,
287 VII | alabástrom, s kezecskékkel, amikkel egy tízéves gyermek is meg
288 XVIII| ilyen ádáz, bohó szavakat, amikre senki sem ügyel. Ami por,
289 XV | Önöknek sietniök kell. Amily váratlan jött a merénylet,
290 XVIII| csinálunk törvényeket magunk, amilyenek nekünk kellenek, kiadjuk
291 XVI | tolvajoknak, gyilkosoknak való; amilyet csak rablásra, gyújtogatásra
292 XVI | a jég, én adtam gabonát, amin kiteleltél egész családoddal.~
293 XVI | megbecstelenítő nevet, aminél gonoszabbat nőnek mondani
294 VI | az uraktól alamizsnát, de amink volt is, kivették volna
295 VIII | oly széppé, oly szelíddé, aminők az angyalok, akik a földre
296 VI | mennyre-földre, hogy az paplanos ágy, aminthogy ugyancsak bele is feküdt,
297 Elo | utat tör magának, merre az ámítók pokolfáklyája vezeti.~*~
298 VI | ember fejében, hol ide, hol amoda mutatja az északot.~Elhatározta
299 VII | Vértessy tábornok ilyen meg amolyan ember, én csak hallgattam
300 XVII | mesterre, ki nehány percig ámolyogva állt előttük szörnyen elváltozott
301 XV | mondottam, hogy így vagy amúgy, ez vagy amaz; azt pedig
302 X | miképp valami Griffith Vilmos Angliában vasból akarja csinálni a
303 VIII | nékik az ég vigaszait. Én Angliából jövök. Tagja vagyok egy
304 VII | Miért is nem találnak fel az angolok valami gépet erre a célra;
305 IX | ahhoz a kardhoz, mint az angoloknak minden flottájukhoz. Áldott,
306 VIII | Nem az ég irgalmát hirdető angyal-e ez itt körüled? – szólt
307 I | éjszakák jőnek. A pusztulás angyala szárnyra kelt…~Halál! Halál!~
308 XIV | Igen; óh, igen, neked, angyalának – rebegé a tábornok.~– Kegyelmeztél-e
309 II | fehér, mosolygása, mint angyalé – a fehér arc mosolygása
310 XV | mit mond.~– Egy kicsi kis angyalka van a háznál – suttogá az
311 XVI | hóhér neje egy ilyen szende angyalkához, aki úgy hasonlít hozzá,
312 III | izzadó kór, gyermekarcon. Angyalokat szoktak kisgyermekek alakjában
313 II | Imádkozzál, imádkozzál, én angyalom! Az isten meghallgatja a
314 XVI | kötélen; ért hozzá. Ő lesz az anima vilis, akin megtudják, ha
315 XV | násznagy és elismert disznóölő, annálfogva szélesen ismeretes az egész
316 VIII | mozdulatlan darab föld, csak annyiban rosszabb a többi földnél,
317 VIII | monda:~– Moszjő, vuz ét őn ánsántőr!~– Meglehet, hanem beszélhetünk
318 VIII | füvek írt.~– Nem is durva anyag az én gyógyszerem. Látni
319 IV | édesapa, a gyermektől az anyához és ismét vissza, csókolta,
320 VII | kicsaptak, ha végre nagy, anyai sírás-rívás után beadták
321 IX | flottájukhoz. Áldott, gondos anyánk kicsi tarsolyokban mindenikünk
322 VIII | leánynak; ha ön meghal, én jó anyát fogok néki adni. Írja ön
323 VI | legtöbbször megverte, ki apját, anyját ki tudta verni a házból,
324 VII | virrasztott, a villám megütötte anyjával együtt.~A tábornok megrendült
325 VIII | eredj be, és mondd meg az apádnak, hogy egy úr van itt Lengyelországból,
326 II | gyermeket fejetlenített meg, kit apagyilkolásért elítéltek; annak az apját
327 II | Két év előtt a hóhér egy apagyilkost fejezett le… Talán éppen
328 VII | feküdtek, jelent meg az apai háznál.~– Akkor már el van
329 IV | Megbünteti az isten az apák bűneit a fiakban és az unokákban
330 X | kötelességet vennék át fiak az apáktól ivadékról ivadékra, akkor
331 V | miért jött megint haza?~– Apámmal akarok beszélni utoljára.~–
332 VIII | van ennek a mesének. Az én apámnak az a jó szokása volt, hogy
333 VIII | megbüntette őtet és önt, az apát és nagyapát, elvette tőlük
334 IX | föld beteg!~Mint a parasyt aphis-féreg az elsárgult falevélről!~
335 VI | koporsóra valót lopott belőle az apjának, kiköttette mind a kettőt
336 XI | hitt gyermeket, kit fogadó apjától elhozni Mária feladata leend.
337 IX | rájuk, nem bünteti őket. Ápol, nevel, és nem vár háládatosságot.
338 VII | kaszárnyában, kap illendő ápolást, mint őfelségének mindenik
339 VII | haza, vagy legalább hadd ápolja őt édesanyja a kórházban,
340 XVIII| megszokta azt: öreg embereket ápolni.~A hintót lóháton ülve kísérték
341 VI | kikerültek, nem néha a vármegye ápoló kezei alá kerülve, meg sem
342 XVIII| bérlett egy kis telket, ott ápolta virágait, dinnyéit, játszott
343 XVI | gyermekével együtt. Én neveltem és ápoltam a gyermeket, s mi volt a
344 XV | mondhatom, nem akarván magamat apprehendálni, de annyit bizonyosan mondhatok,
345 VI | az irodalom népe porzónak apránként lekörmölte.~A hosszú lágyfa
346 VII | tábornok egy mozdulatával igen apróra fogja őket szakítani.~–
347 II | hangzanak, s a hazatérő nyájak aprózott kolomphangja és a gazdáik
348 XVI | Tömegestül, „sicut examen apum” egyetlen ellenség szavára.
349 XIII | a búzának, baromfinak az ára, félig az uraság szolgája
350 Elo | égtek porrá; apró folyamok áradtak pusztító özönné, egész vidékek
351 VI | megállj, hát ezt az erszény aranyat is én tettem a zsebedbe?
352 IX | felmetszé előttünk a szép aranybélű dinnyét, s jóízűn evé meg;
353 V | szemfedőjüket rózsákkal és aranyfonalakkal, hogy úsznak a halotti ágyon
354 IV | végig a csengettyűzsinór aranyos bojtján, s halk pattanással
355 III | ruhácskájából, meg egy kis, piros, aranypillangós cipő s a tarka szalagok,
356 VIII | pöndörültek elő a finom aranyszálhoz hasonló fürtöcskék. Mint
357 V | koporsójukat, mint verik ki aranyszegekkel, mint hímezik ki szemfedőjüket
358 IV | csüggött alá.~Megkapta az aranyzsineget, a csengettyű szólt, mint
359 VIII | katonasipka van, vékony aranyzsinórral; járása, magatartása tanúsítja,
360 VI | a bőgéssel, kimért nekik arasszal egy nagy darab katekizmust
361 III | selyemfüggönyök beteges fényt árasztottak el a szobán, hol minden
362 VI | kaptunk mindnyájan kölcsön aratásig.~– Majd visszafizessük jó
363 VIII | merészen tekintének az emberek arcaiba.~A nő és a férfi egymás
364 IV | gyermeke.~Holt, sápadt tetemek; arcaikat úgy feledte a halál, amint
365 III | felnézett reá tulajdon szétdúlt arcától. Lassan visszalopózék ismét;
366 XVII | osztrakizmusa ez.~– Ti lesztek az archonok, akik ítélni fognak, hogy
367 XV | kezdtek hosszúra nyúlni az arcok, elcsendesülni a szájak;
368 IV | cselédség.~Rémült, ijedt arcokkal jövének egyenként, lepedőkbe,
369 Elo | sújtó aggodalomra, mely az arcokról leolvasható volt. Mindenki
370 VIII | ébredtem fel, hogy egész arcom nedves volt. Amint arcra
371 VIII | nagy dézsa vízben leöblítém arcomat s érzém, hogy fejem egészen
372 XVIII| futott haza, elbújt, jámbor arcot öltött, megmosta kezét a
373 VIII | arcom nedves volt. Amint arcra voltam feküdve, a vér orromon,
374 III | elkezde betegeskedni. Elveszté arcszínét. Étlen, álmatlan lett. Agynak
375 III | magát fojtani. Félt attól az arctól, mely a víz színéről felnézett
376 V | nyitva, s fél szárnyával arcul csapva megtámadóját.~A katonák
377 IV | iszonyúan félrebeszélt; arcvonásai változtak minden percben.~
378 XVII | gyalogtargoncára, s úgy vitték az areopág elé.~Egy jámbor paraszt
379 VI | utat, mászott négykézláb árkokon, bakhátakon keresztül, belevágtatott
380 II | hogy eleve külön temetőt árkoltassanak el a kolerai halottak számára,
381 I | irgalmába?~Külön temetőt árkoltattak ki azok számára, kik ez
382 VI | Csicseri bíró uram talált egy árkot az országút mellett. Esküdött
383 II | találni. Ránk a gyanúnak árnya se szálljon.~– Csókolni
384 XII | festett minden tárgyat, minden árnyat.~A bezárt férfi félőrülten
385 X | pillantva maga körül, hogy árnyéka nem követi sehol, sem előtte,
386 III | erővel vonszolta azt egy árokig, melyet sűrűn benőttek a
387 VII | át folytatott egy tányér árpakása leves s négy lat komiszkenyér
388 X | egyik zugában, a sovány árpakenyér, a foltos kabát, mind ezen
389 XVI | keresztül törte magát egyenesen arrafelé, nem törődve az utána rohanó
390 XIV | emberek, ezek a gyaluval, árral, vetélővel foglalkozó polgárok
391 VIII | adatta a postára; bizonyosan arrul akadtak a nyomába.~– Arra
392 X | sokat gondol rá.~– Azt pedig ártalmatlanná kell tenni.~– Gondoskodunk
393 II | isten fegyvere, s ezek is ártatlanok voltak. Ő tudja, hogy miért
394 VIII | kék szemei, mint az ég. Ártatlanság és jóság világol bennök;
395 VIII | kivégeztél egy elítéltet, akinek ártatlansága később napfényre jött.~–
396 VIII | rángatóznak, az ajk nyiladozik, az artériák duzzadni kezdenek; a hölgy
397 VIII | tűzve. Csak te még egyszer ártsd magadat az én dolgomba!~
398 XVI | Benjámin egy nyögéssel sem árulá el, hogy az neki fájdalmat
399 XV | melynek acél izmai nem árulák el a nőt.~– Önöknek sietniök
400 VIII | halkan beszél előttem, rólam árulkodnak; féltem elaludni, attul
401 XV | Mátyás mester.~Ha kezei nem árulnák is el, miknek bötykei lemoshatatlanul
402 VII | megfeleltem, tűrtem, és el nem árultam azon hölgy titkát. Tartogasd
403 XI | fonták. Kitudtuk. El van árulva minden. Valld meg, zsidó,
404 III | tőle! De panaszos volt az árva könnyel áztatott kenyér,
405 II | csaknem ezüstszőke, mint az árvalányhaj, mint a holdvilágsugár –
406 II | hová arcát lefekteté.~Az árvalyányhajú gyermek pedig tiszta, mézédes
407 VI | hintesse széjjel. Azért ásasson pedig külön temetőt, nehogy
408 IX | Rektoram: édes az a – izé?~– Asine. Nem mondtam, hogy milyen
409 VI | mulaszták el szorgalmatosan asinust, csacsit és szvinyát regisztrálni –
410 XVIII| itt hiába; menjenek sírt ásni; ássanak sírt saját maguk
411 X | naplopónak tartott, aki nem ásóval, kapával keresi a kenyerét,
412 XVIII| saját magának még sírt is ásson, arra ugyan nem fogják kényszeríthetni.~
413 II | mellé, s elkezde suttogni az asszonnyal, mialatt sűrűen mutogattak
414 IX | A népség örege, asszonyai a templomból szállingóztak
415 XVII | feltűnés nélkül férkőzhetett asszonyáig.~Végighallgatá annak őrjöngő
416 XVI | asztalról, s beledöfte volna az asszonyba, ha Bodza Tamás el nem kapja
417 VII | mulatságát találhatja benne.~Az asszonykának most már gombolyítandó selyme
418 VIII | szenvedély hangán:~– Óh, asszonyom, az isten irgalmára kérem,
419 VII | leghíresebb, mikor Omphale asszonyságnál tartotta a fonalat karjain.~–
420 I | miért kapar; ki számára ásta meg azt; ki tanítá meg rá,
421 Elo | múltat és jövőt, s élni aszerint a jelenben, s hogy el ne
422 XII | fölösleges mármost.~A pince ászokain kisebb-nagyobb hordók voltak
423 XII | leült a hordó mellé az ászokra, és ivott belőle szörnyű
424 XIII | uram, a bíró ott ült az asztalfőn, és az asztalon végig volt
425 II | hóhér és kivégzett egy asztalhoz ülnek! Óh, e véres lelkek,
426 V | viaszgyertya égett, középen kis asztalkán aranyzott feszület volt
427 XIV | szolgálattevő nők álltak, az asztalnál orvos ült, és írt.~Vértessy
428 I | éjjelenként az alvószobában az asztalok, ágyak, bútorok elkezdenek
429 VIII | nyugtalanul sürgeté.~– Told ide az asztalt, és adj íróeszközt.~Midőn
430 I | leégett az, s most fehér aszú fűszálak lengedeznek omló
431 VIII | tudósítva róla, hogy a levél átadója egy hírhedett orvos, ki
432 VI | büntetni, amint megérdemled, ha átalkodottan megmaradsz hallgatásod mellett;
433 II | hogy ki megvallja ~ És átallja~Bűneit, s hozzád megtér, ~
434 V | volt, és egészen át meg átázott; az éjt, azt a fergetegest,
435 XV | aggasztó helyzetben az utca átelleni oldaláról egy lovas látszott
436 XI | De most már többet akart. Átérté e nehány sötét jelenetből,
437 XVII | szűk patakhídon kellett átfutniok, ott hirtelen elbukott,
438 XVI | az alatta levő pincét is átfűtötte már, a bennszorult fogolynak
439 XI | kerékvágás, melyet valami áthaladt, boldogtalan utazó szekere
440 VIII | De a gyermeksírás újra áthallatszott a mellettem levő szobából,
441 XVI | visszatérni: a hűs éjjeli szél átjárta kábult agyát. Kezdett visszaemlékezni
442 XVI | rohant Ivánnak, s térdeinél átkapva a férfit, felemelte azt
443 II | felemelkedék. A kisleány átkarolta favastagságú, izmos karját.
444 VIII | az nem fogná utált sorsom átkát örökölni tőlem; választanék
445 XVI | ide.~Azzal kivonta keblén átkötött kendője alól azt a fényesre
446 Elo | míg sírjára talált, hány átkot, hány áldást vitt magával
447 VIII | bezártam azt; az asszonyok átkoztak, dörömböztek az ajtómon,
448 XVI | segíthetett rajta. Az alant állók átkozták, hogy ordításával felverte
449 IX | élünk rajtad, és áldunk, és átkozunk, hogy táplálj minket, és
450 II | kegyelmet soha, mely mindig átkozva, soha áldva nem volt?~Van-e,
451 XV | és azokat haladéktalanul átküldjék.~– Mit cselekszik ön? –
452 II | ágát, felkapaszkodott rá, s átlépett a túlsó felére… Csendesen,
453 I | várta, hogy ki meri azt átlépni. Jaj volt annak, ki a tízparancsolat
454 IV | amint néha a villámfény átlobbant az ablakon. …Elhatározta-e
455 XII | világa már fehérbe kezdett átmenni, s messziről sütött, hogy
456 VI | Kordé uram pedig fogta, átnyalábolta a nagy kuvasz nyakát, s
457 XV | tábornok bámulva olvasá az átnyújtott iratot.~– A rablásvágy,
458 V | magasra, mintha a térdeit átölelő fiút akarta volna lesújtani
459 VIII | ebből a világból a másikba átszállítja az embereket.~– Honnan ismeri
460 XI | léptet.~A jó mén, midőn átszökött a szekértorlaszon, bizonyosan
461 VIII | hoztam magammal, tessék áttekinteni.~A tábornok átvevé a leveleket,
462 XI | elfoghatják; a delnő egy szökéssel átugratott a gáton, mire üldözői elmaradtak
463 VIII | beteget most oly izgatott, átváltozott kedéllyel, kipirult arccal
464 VIII | áttekinteni.~A tábornok átvevé a leveleket, végigtekinté.
465 VIII | asztalra tett kisdedet, s átvittem azt szobámba, ott lefektettem
466 X | népség látta élő szemeivel az átvonuló katonaságot, mely a határszélek
467 XVIII| vádolni ott, hogy keserű atyád voltam, nem mondod el, hogy
468 XI | indítvánnyal:~– Hallod-e, atyafi; nem jobb lenne, ha azalatt,
469 XI | veszett vakmerő emberek.~– Atyafiak, a dolog nem tréfa. Kinek
470 VII | van minden barátságnak, atyafiságnak, komaságnak, patrónusságnak,
471 VI | Nagyságos Hétfalusy Bálint úrnak atyafiságos indulattal. – – –~– Istentelenség!
472 XIV | úr! Meg akarják gyilkolni atyámat! Fel akarják gyújtani hazámat,
473 VIII | kezdé el rebegni:~– „Mi atyánk isten, ki vagy a mennyekben.”~
474 VI | akarni, mint ezt némely atyánkfiai akarják, kik most nyakra
475 VIII | Jó helyen van. Szerető atyára talált, aki őrzi, mint szeme
476 XVIII| ifjú odalépett szenvedő atyjához, fél térdre ereszkedve mellé.~–
477 XVIII| lerohant nyergéből, s ráborult atyjára, s átölelte őt zokogva.~
478 XVIII| Hétfalusy Imre ölében vitte atyját – most már édesatyját a
479 XI | a tábornokéhoz kötve.~Az atyjától üldözött ifjút mint délceg
480 X | városoknak szokatlan és csak az avatottak előtt természetes elnevezése,
481 XVI | hogy lásd, hová célozz.~Avval kivette a fáklyát a gyermek
482 VII | Mindenre olyan rosszakat mond. Azér küldte, hogy majd ha vesszőzés
483 VIII | szeretik nyíllal lövöldözni, azokbul lehetne jó legényeket nevelni
484 XV | mosolygással tekinte le reá, minő azoké, kiket szeretteik a túlvilágról
485 XVI | ablakból alá, hasonlatos azokhoz, amiket az elhagyott, elpusztult
486 III | irtózatos képeket látott, és azokról beszélt, s küzdött és vergődött
487 IX | labdáztak a templom előtt; azoktól elszedték az ütőfákat, beverték
488 VII | Járnak pedig a szemei félre azonképpen, amint egy kis tömpe leány,
489 VIII | egy nagy kalánnal fölözte. Azonközben beszélgettek. „Nincsen-e
490 XVI | Megesküdtem, hogy meg nem ölöm; de azzá teszem, ami én voltam; és
491 II | menekültek, hogy meg ne ázzanak, ott a villám mindkettőt
492 VIII | be valami födél alá, ne ázzék kinn a zivatarban.~– Majd
493 VIII | a művészek Niobét vagy a babiloni füzek szomorú hölgyeit rajzolják;
494 Elo | jelenetek, félig misztikus babona, félig természetkihágás
495 I | befolyást gyakorolt akkoriban a babonahívő népre.~Valami félelmes,
496 III | mívelt külseje dacára minden babonát és kuruzslást hitt és használt,
497 VI | álmodott először rézorrú bagókkal.~Ha azt mindig elhitte volna
498 XVI | kiáltott le egyet, mint a bagoly:~– Huhu!~– Hallgatsz! –
499 XVI | Nem látjátok, milyen nagy bajába kerül magát azzal a nyomorék
500 VIII | ellenben nagyon megadta magát bajainak, ágynak feküdt, és gyakran
|