abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
501 VII | szóljon nekem Hétfalusyék bajáról. Ha örömük van, engem nem
502 XVIII| kedvese: szerelemben egész nő, bajban egész férfi, és az nem maradt
503 XVII | csoportnak, hogy az igazság bajnokai győztek. És most ítéletet
504 XIII | és nem lesz tőle semmi bajom.” Ezt mondtam nekik. És
505 VIII | vak. Titkoltam eleinte e bajomat, nehogy csúfot űzzenek belőlem
506 VI | mind a két férfiú, hogy bajos lett volna tőlök megtudni,
507 XV | végigsodorintja kacskaringós bajszát, s olyakat csap a puskával
508 XVII | mellett kikerülhetitek a bajt.~Bodza Tamás megütközve
509 VIII | végigtekinté. Nem egy régi bajtárs, kedves ismerős nevével
510 XV | kételkedném abban, hogy bajtársát követni szándékozik a veszélybe.~
511 XI | jegyzékét) átnyújtá a derék bajtársnak, aki azt műértő szemekkel
512 XV | Mit akarnak önök? Mi bajuk? Miért tolongnak az utcán?~
513 VII | kipödört két hegyes, öklelő bajusszal, melyek úgy állnak előre,
514 II | vagy szederlével rémséges bajusz volt neki mázolva, mit ő
515 II | által lehangolva, kis fekete bajuszának szálai mind a szájába folynak,
516 V | mindenes, egy öreg, fehér bajuszú, napbarnított férfi; adott
517 VI | mászott négykézláb árkokon, bakhátakon keresztül, belevágtatott
518 VIII | jutottak a bűnösök rémei, a bakók.~Az idegen szilárd tekintettel
519 VIII | kegyes misszionárius állt a bakóval szemben. A herkulesi ember
520 VI | Alább meglátandjuk.~Mikor a bakterek alunni mentek, s a kakas
521 XI | leggyöngédebbnek volt nevezhető.~Azon balesemény, mely az ifjút futni kényszeríté,
522 VIII | Gazdag, magas rangú úrhoz. A balesetnek titokban kelle maradni.
523 VI | mikor leszakasztják.~(Igen, balgatag, mert a konkolyosából és
524 VII | sem menthetném meg ily balhelyzetben.~– Testvéredet nem; de ezt
525 VI | írva: Nagyságos Hétfalusy Bálint úrnak atyafiságos indulattal. – – –~–
526 XVI | epigonaihoz, kőfaltörő kosokkal és ballisztákkal s egyéb klasszikus harci
527 XII | hasztalan, sem jobbra, sem balra, sem fölfelé nem lehet menekülni!~
528 Elo | látni! Sötét események, a balsors útmutatásai vannak abba
529 VII | akarok róla tudni; arra, hogy balsorsukat szánjam, nem vagyok elég
530 I | kapu csak imígy-amúgy van bálványai közé támasztva; látszik,
531 VIII | és jó erkölcsnek, társai bálványozták, tisztei szerették, s egyhangúlag
532 XIV | tudatta velem. Sajnálom, hogy balvégzetem másoknak könnyeket fog okozni,
533 V | balzsamtól illatoz.~És a balzsam nem bírja elnyomni a halottszagot.
534 III | mezőn, mindegy volna, ha balzsamban fürösztenék is.~– Meghal…?~–
535 III | amiktől a szúnyogok elvesznek, balzsamokat használt, miktől a bőr megfehérül,
536 IX | kőfalak közé, a testet bekenni balzsamokkal, eltakarni a lélegzetet;
537 XV | lemoshatatlanul be voltak balzsamozva szurokkal, a bőrkötény mellett
538 V | fehér selyemben, mely drága balzsamtól illatoz.~És a balzsam nem
539 VIII | kipirult arccal előjönni, bámulá e csodaorvost, ki ujja hegyével,
540 X | szorgalma, takarékossága bámulandó; népélete, dalai, dallamai
541 VI | elhallgattak odabenn, azután a bámulás és meglepetés hangán suttogák
542 VI | míg a többi félelmetes bámulatából magához térni nem bírt.~–
543 XV | egyszer megfordult, ott bámulatra méltó módon kezdtek hosszúra
544 X | nem ad tekintélyt.~Iván bámulattal hallgatá mestere szavait,
545 X | nagy, fekete madár.~– Ne bámuld most az eget, Iván, hanem
546 XIII | bágyadt naplementi eget bámulhassa.~A bőrharang magas ember
547 VI | én tettem a zsebedbe? No, bámulj. Mondd, hogy tőlem kaptad,
548 VII | bánik velök; a polgárok bámulják, mikor a tűzveszély idején
549 X | Értesz-e?~– Nagyon helyesen. Bámullak, mesterem. Ezt a félállatot
550 V | jőjön be a nép a halottat bámulni, hadd tanulja meg róla,
551 II | ágya fejénél…~Hallgatva bámulta e jelenetet a padláson az
552 IV | hangot nem adott kietlen bánatának. Térdre esett halottai előtt.
553 V | szemfedővel, mit érdekelte őt a bánatos jelenet? A katona szökött,
554 VIII | sebeket és a legmagasabb bánatot. Ez osztály szenvedése többnyire
555 VII | van, engem nem érdekel; ha bánatuk van, arról se tudjak. Örökké
556 VII | emlegetik, mert irgalmasan bánik velök; a polgárok bámulják,
557 X | hallanak. Egy falubeli juhász bankót csinált: „Ha írni nem tanítják,
558 VII | tegye azt; igen meg fogná bánni egy perc múlva.~– Ah, ah.
559 XVIII| hogyha én nem volnék. Vagy bánod, hogy nem folytathatjuk
560 V | megfogta gallérját. Mit bánta az, hogy két halott volt
561 X | cselédjével.~Bodza Tamás mind e bántalmakat felrótta mappája hátára,
562 VII | mindent elfelejtettem is, hogy bántalmaztak téged; maga ez a szeles
563 XVI | kiszáradt fát kínozni, mely a bántalomra fel nem jajdul? Ostorozni
564 VIII | ebek harapósak.~– Engem nem bántanak.~Az idegen nem engedte magát
565 VI | ha azt akarod, hogy semmi bántásod ne történjék, felelj igazán,
566 VIII | de csak úgy, ha engem nem bánthatnak.~Mind a hárman kacagtak
567 VIII | Önöket egy keserű múlt emléke bántja, ami visszahozhatatlan.
568 XVI | Esküdjetek meg, hogy nem bántjátok azt a gyermeket – hörgé
569 XIV | harangot félreverni, melynek bántó félhangjai ki-kipendültek
570 XVI | Megesküdtél, hogy nem bántod.~– Megesküdtem, hogy meg
571 VIII | ugrott fel fekhelyéről, s bántójának rohant, de az oly ügyesen,
572 II | megölni, ki engem sohasem bántott, ki nekem semmit nem vétett.
573 IX | kutyák üvöltése. Azért ne bántsd az ebeket, Hanák, borzas
574 VI | haragusznak ránk, mert rosszul bántunk velök, kegyelmed főképpen
575 XIII | hogyan van végünk, te vén banya. Nem tudod, hogy ennek a
576 IX | csontjait töretni mély bánya-aknákkal, enged élni és szaporodni
577 XI | helyette egy lelkes, jó barát áldozta fel magát?~– Az
578 X | jámborok nem voltak, mint ő és barátai, mégis nagy kitüntetésben
579 XI | osszák azt fel ötfelé?~– Barátaim! – szólt Mária közéjük lépve
580 VI | elcsapták, hogy ezentúl barátja nyakán fog élni, sírt, rítt,
581 VII | aki soha semmi rokonáért, barátjáért a fegyelem szabályaiban
582 X | s azt mondta, hogy egy barátjától kapta azt, még tanulókorában;
583 XV | reggelizést végezni ifjú barátjával, s azután rendelkezzék szinte
584 VII | hogy kesztyűje egy megholt barátnéja koporsójából való.~– Nem
585 X | megszoríta, nem annyira barátsága szilárd voltát, mint inkább
586 VII | belül azután vége van minden barátságnak, atyafiságnak, komaságnak,
587 XVII | megvasalva, s két hajdú barátságos kísérete mellett odaállíták
588 XVI | volt ő szegény, csak oly bárgyú ne lett volna.~– Félre innen! –
589 XV | elébb elmondani a magáét. – Bárki legyen ön, nekem igen kellemes
590 XVI | Hogy e gyermeket, legyen az bárkié, akár az, akinek állítod,
591 II | egyik felén idétlen szöszös barkó.~Ez az emberi állat női
592 XII | meg, vén medve, a magad barlangjában!~A dörömbözés odabenn elhallgatott;
593 XII | oroszlán ordítása, melynek barlangját meglopták, s mely érzi a
594 VIII | meghalni. Ismertem olyat, aki bármennyit ivott, nem bírt ittas lenni
595 VIII | Kamienszka Mária, Lembergben.” Bármikor fog ön e cím alatt e tárgyról
596 XI | ugyanolyan napküllők emelkedtek barnán, magasan, mintha a rémangyal
597 II | dagadó, piros ajka felett barnult a férfias pehely.~– Üljetek
598 XIII | mi a piacon a búzának, baromfinak az ára, félig az uraság
599 I | teteje szép zöld, mint a bársony, a buján tenyésző mohától.~
600 XVI | őrizetlen erősség ablakain, bástyáin, s álmaikban lepik meg a
601 XI | tudni, vajon kinek lesz elég bátorsága e feladathoz hozzányúlni.~
602 XV | puskáikat, s azokkal különös bátorságára szolgáltak a többi népnek,
603 XI | bátorság és egyetértés. Bátorságban nincs fogyatkozásunk, de
604 XI | kínzó csapat közé, s férfias bátorsággal szólt:~– Mit cselekesztek
605 VIII | katonai becsületességnek, bátorságnak és jó erkölcsnek, társai
606 XVI | nő nem fél, ez nekik is bátorságot adott, néhányan a ház küszöbe
607 IX | népek között, az erőst, a bátort egy szellő elfújja; nem
608 XVI | beszéde alatt a néptömeg bátrabbjai lassankint beszállingóztak
609 XI | vassal pusztítjuk el őket. A bátrak megélnek, a gyávák meghalnak.
610 XVI | uralkodás napja virrad. Bátraké a diadal.~A fellázított
611 VIII | arcán is.~– Megosztoztunk a bátyámmal; ő a rochowi mesterséget
612 XI | miatt, amit egy útban talált batyus zsidótól foglaltak el; hogy
613 VII | anyai sírás-rívás után beadták a tábornok tanodájába, azok
614 VI | mint ő.~Így szépségesen beballagtak az udvarba mindketten négykézláb.
615 X | nemességét, ez nem tudta azt bebizonyítani. Elvesztette a perét a megyén,
616 XVII | kitörni, hogy az igazságot bebizonyítsam. Ez az én mondásom. Ki van
617 XVI | Még a tarisznyámba is majd bebújtak, mikor odavetődtem.~Zudárné
618 XVI | kötözve, s feje egészen beburkolva egy vastag gyapotkendőbe,
619 VI | vele együtt az udvarra becammogott. Panaszkodott neki, hogy
620 VI | végighasaltatá, s saját becses kezeivel sorba vágta az
621 VI | visszamegy a pincéhez. E becsülendő szándék következtében nekiindult
622 VII | Kornéliám, a szerelemhez becsülés is kell. Mikor Széphalmi
623 VI | istenben bizalomra, földesuraik becsülésére intetik a jobbágyokat. Most
624 VII | Kezet szív nélkül – és becsület nélkül… Nem szóltam semmit,
625 VIII | példánya volt a katonai becsületességnek, bátorságnak és jó erkölcsnek,
626 VIII | megmentésére, mely a katonai becsülettel összefér, és én követni
627 VI | oda magyarázott, hogy a becsülettudó házigazda vendégét előre
628 VIII | boldog lehessen, melyen becsüljék, tiszteljék; szereznék neki
629 XV | monda neki:~– Én igen nagyra becsülöm önt, Kamienszky úr.~– Csak
630 IX | addig is jól tenné, ha becsukná a száját, amíg róluk beszél,
631 II | szomorú társát, s a hóhér háza becsukódott utánuk.~A konyhába léptek.
632 Elo | elhallgatott, a virágok becsukták kelyheiket, a fák levelei
633 V | nekiesett a kandallónak, s azt bedönté dühös zökkenésével.~– Ide
634 XI | s szépen összehajtogatva bedugá kalapzsinórja mellé.~– Majd
635 XVII | reszketni, tudta füleit bedugni, én meg tudok szembeszállni
636 XVIII| engem. Milyen kevés hellyel beéred most; milyen csöndes ember
637 X | ércszegélyű felhő pedig befedé a földet, és elfogá széles,
638 XVIII| Hintaját előkerítve, abba befekteték; a kis Elizke mellette ült,
639 II | jövevény, nyugtalanul öklözve befelé az aj tót. – Nem szükség
640 I | féleszű.~Ez asszony sajátszerű befolyást gyakorolt akkoriban a babonahívő
641 I | utcáról a víz a házakba befolyt.~Másnap az asszonynak semmi
642 XVIII| vérfoltok, mikbe valaki begázolt, s messzire meglátszottak
643 XV | csizma!~Egy sovány, állig begombolt polgártárs nyújtogatta a
644 XVIII| fél évig élt, testi sebei begyógyultak lassan, lassabban a lelkiek.
645 VI | aztán, mikor a gyerekek begyülekeztek az iskolába, s elkezdtek
646 VII | szereti a gyermekeket; sokszor behajítják az ablakát labdával, bigefával,
647 VIII | vállai összébbhúzódtak, melle behajlott; az egész arc és alak egy
648 X | alá dugva könyvét, miután behajtással megjegyzé benne a helyet,
649 I | s a haldokló imádságát behajtotta benne. Vagy a másvilágra
650 XVI | elbújtam a szobába, de oda is behallatszott ordítása; meghallottam két
651 X | hanem a künn pusztító ragály behozatalának meggátlása végett.~Ekkor
652 IX | más falubeli ember könnyen behozhatja a szűrén vagy a tarisznyáján
653 X | szomszéd falu népét kell behozni az első támadásra; legalkalmasabb
654 VI | hogy a szomszéd országból behozták a dögmirigyet, s az emberek
655 XVII | keresztülesett rajta, a fáklya behullott a vízbe; Zudárnak ezalatt
656 II | adja meg magát, lefekszik, behunyja szemeit, s perc múlva ismét
657 II | nézek, látom, ha szemeimet behunyom. Ő nem kerül senkit. – Csókolj
658 VI | hegyről fut alá, futott behunyt szemmel, s reggelre háza
659 III | hogy sokat imádkozott, s behúzta maguk után az ajtót.~Az
660 V | és képek sötét fátyollal behúzva, a középen állt két ravatal,
661 Elo | igazság tudományával vannak beírva. De e tudományt még senkinek
662 VIII | be neki éjszakára, attól beizenhet, hogy itt van, és szólni
663 I | ki gazdája küszöbén ki- s bejár, a házat kerülgeti s az
664 XII | a ház külsejéről volt a bejárat, s azon is vasajtó; de ha
665 VIII | szól vele.~A tábornoknak bejelentik ezt a furcsa kívánságot,
666 VIII | engedelmet ad az idegennek a bejöhetésre.~Csinos, udvarias ifjú áll
667 II | Hisz itt a hóhér lakik.~– Bejöhettek! – kiálta belülről egy erős,
668 III | hogy sír odakint! – Nem tud bejönni az ajtón! – Fázik, fél a
669 VI | uralkodik, félni fog táborával bejőni, nehogy úgy járjon, mint
670 XVI | Az udvarra nem volt nehéz bejutni. A kaput kinyitá a bőrharang,
671 XVI | falra. Olyan ez, mint a béka.~Ezalatt visszatért a bőrharang,
672 XIII | ott milyen szép rend és béke uralkodik ez órában. Csicseri
673 IX | előle kőfalak közé, a testet bekenni balzsamokkal, eltakarni
674 VII | megtisztelő elnevezést nem a békés időkből kapta a tábornok;
675 VIII | lassan mondta.~– Áldás, békesség e házra – szólt az ismeretlen
676 IX | elemek: tűz, víz és lég; békével hágy magára tapodni, enged
677 X | magunk nem akarjuk kezeinket bekeverni. Ez nekimegy a töltött fegyvernek,
678 VIII | küllemet vőn fel, s halkan bekocogtatott az ajtón.~– Szabad – hangzék
679 XVI | A ti házatokba pedig beköszöntött a villám, meglátogatta azt
680 II | mert ártatlan vagyok”. Bekötém szemeit. De kezem reszketett,
681 VII | fejét virágos kendővel bekötve, egyedül suhan át a kert
682 XVI | hörgé az ősz ember kínlódva békói között.~– Nem hiszek! –
683 XIII | megállj! Vasra veretlek, beküldelek a vármegyére, majd ülhetsz
684 VII | emberséget tudsz. Az ordináncot beküldenéd a nagyságos asszony szobájába.~–
685 XVI | szélvitorla mellé; mely beküldözi az előtornácokba látogatójegyeit,
686 XII | madárkák. A padlásnyílaton bekukucsáló rém úgy kacagott: „ha-ha-ha”.
687 X | mondom, hogy mit tégy, majd belátod saját eszeddel. Az országúton
688 XVI | leessenek, és ritka fogait beleásta martalékja combjaiba.~–
689 IX | és minden gyümölcsnek a belében; aki tehát halál fiává lenni
690 VI | ismeretlen hegy-, völgynek, belebódorodott a kukoricaföldekbe; neki
691 XVI | amibe apám belehalt, anyám belebolondult, a régi pert. Hoztam magammal
692 XVI | Azt hát, ördög gyújtson beléd! Eredj már, mert kiütöm
693 III | Követ kötöttek a lábára, beledobták a sárga tóba. Istenem, istenem! –
694 XVI | kapott fel az asztalról, s beledöfte volna az asszonyba, ha Bodza
695 XII | kezei közül; maga kicsiholt, beledugta a szalmacsóvába a tüzet,
696 X | hogy a házának egy szárnyát beleépítette a szomszéd pörös telekbe.
697 XVIII| ráütöttek a fejére, hanyatt beleesett a sírba, és meghalt.~Egy
698 XVIII| földet a veremből; azután belefektették, hogy mérje meg: elég hosszú,
699 XI | megragadni, összeszorítani és beléfojtani a lelket.~– Ti felemeltétek
700 III | Miért nem sietnek, mindjárt belefullad! Ah, istenem –, hogy vérzik
701 XII | magától elsült, a golyók belefúródtak a falba.~E csattanás eszére
702 XVI | jöttem. Folytatni, amibe apám belehalt, anyám belebolondult, a
703 XVI | térdeit vas öleléssel, s beleharapdálva inaiba és rugdalózva, rángatva
704 XIII | megkísérteni. Egy darabka kenyeret belehengergetett a porba, s az asztal alatt
705 IX | hasonlít a – pis…~A gyerek beleigazodván a feleletbe, hangosan kezdé
706 XIII | annak egyik szegletébe belekötötte a gyanús szert, s azzal
707 X | légy éjfélre.~– Egészen belelátni a napba, egy csepp fénye
708 XVIII| családi levéltár, vassal bélelt ajtajával.~Csak az volt
709 XIII | Nehezemre esett, mert nem jár belém a pálinka; de nagyságod
710 XVI | Mekipiros fülébe, s keservesen belemarkolt a kis szörny bozontos hajába,
711 XVIII| népesült meg lakókkal, félt belemenni új család, mint amely házban
712 XIII | Minden percben szabad neki belépni hozzá; szabad neki mosolygó
713 XV | tábornok csöngetett. Egy belépő hadsegéd fülébe néhány szót
714 I | kerülgeti s az ablakokon beleskelődik? – Mit lát, mit érez, mi
715 X | sújtotta a legkegyetlenebbül. Beleszámíthatjuk a közönséges bűnöket is:
716 XVII | arcod halálszínű”, akkor beletaszítá őt a megásott sírba, oly
717 VII | nincs. Hanem, ha akarod, hát beleteheted a tölténytartómba ide hátul.~–
718 VI | pártolja a fátum.~Végre is beletévedt az erdőbe, csörtetett keresztül-kasul
719 X | ellenség vére kell, hogy beletocskolhasson lábaival; neki az kell,
720 IX | akarják azt venni, erővel is belétölti minden emberbe, sőt a kutak
721 XVII | oda hozzá, egy papírral beletöltött a megkötözött férfi szájába.~
722 XIII | kínálni való pohár bora volt. Belevágott a hivatala egy kicsinyt
723 VI | árkokon, bakhátakon keresztül, belevágtatott a mocsárba, és keresztülgázolt
724 VI | Józan korában bizonyosan belevész, hanem a részeg embereket
725 VIII | bajomat, nehogy csúfot űzzenek belőlem miatta. A siketség iránt
726 VII | rendes, férfias alakok lettek belőlük, emberségtudók és szófogadók,
727 XVI | Azok a padláson keresztül belopóznak a kastélyba, s a belülről
728 XV | után a tábornokkal együtt belovagolt a kaszárnya udvarára, ott
729 XV | lázadás tört ki az ország belsejében, ugyanazon helységben, ahol
730 XVI | tetszék neki, mintha a falu belsejéből hallaná azt az éneket, amit
731 II | fekhelyéről, s a padlás belsején felkereste azon nyílást,
732 XVI | ahol a harcosok titkosan bemásznak az őrizetlen erősség ablakain,
733 XI | lenne, ha azalatt, míg te bemégy a városba, én idekinn maradnék,
734 XVI | engedte, hogy az udvarra bemenjen. Megfogta kezében a fejszét,
735 I | undok páréneket. Azután bement a házakba, sírva, nyöszörögve
736 VIII | nagyon mulatságos. Én sokszor bementem Lembergbe, gavallérosan
737 XI | Borzas Hanák mind az öt ujját bemeríté a csimbókjaiba, s körülvakarta
738 I | maradjanak, az egész falat bemeszelték; körüle több gyümölcsfa
739 XIII | kastélyban, ahová híven bemondá: hol kaphatni szegődő cselédet,
740 IX | hasonlít a piskótához.~– Bene, praestanter; eminentissime.
741 VIII | többé. Ekkor megrendült bennem a lélek, kétségbeesve vetettem
742 Elo | melynek tövise szívében benntörött, megtanul retteni a polgárhadak
743 XI | vigyázni, hogy kár ne essék bennük. Értesz-e? Meglehet, hogy
744 VII | rám nézve. Egy unokaöccse Benőnek a testőrségtől a nyílt utcán
745 III | egy árokig, melyet sűrűn benőttek a bokrok, s ott betemette
746 X | jutván.~Ezek a legelső keserű benyomások sohasem múltak el lelkéből.
747 IX | és megnyugtató.~Egyedül e benyomásra emlékezem amaz emlékezetes
748 XVIII| hogy félni sem tudott. Benyúltak kezeikkel az ablakszárnyakat
749 IV | unokákban negyedíziglen. Beoltják vérük rosszaságát fiaikba;
750 XVI | az olyan szomorú dal?~A beomlott ház tüze az alatta levő
751 V | rossz ördöge arcát látá bepislogni, a hóhérlegényét. Érzé,
752 VIII | hamis legény maga!~A némber bepöndörült a konyhaajtón, ráhagyva
753 VI | ő érzékenyen elfogadva, bepréselé magát a szűk kutyaólba,
754 VI | kitördelve, s tört helyeiken beragasztva írott papirossal, az egész
755 XVIII| kísértetek járnak. Ablakait berakták téglával, kertje elpusztult,
756 XI | mint egy csomó farkast a berek közepén?~E kérdésre kissé
757 IX | amíg róluk beszél, mert berepülnek rajta.”~És azután, midőn
758 VI | napszúrás miatt; kelmed egy béresének leütötte a csípejét, máig
759 XVIII| Kamienszka jószágai közelében bérlett egy kis telket, ott ápolta
760 IX | mert az apja a szeszgyárt bérlette, s legjobb kabátban járt;
761 XVI | Nem igaz.~A kastélyba berontó bőszült csorda, miután minden
762 XII | múlva összeomlik a háztető, beroskad a négy fal közé, s eltemeti
763 X | Alhambrából; olvasott a szkíta Bertezénáról, ki egyszerű kovácslegény
764 XI | Azután lassan, igen lassan besötétült; egy hosszú fekete vonal
765 VII | vér, aki látja az ablakon besütni a napvilágot, hallja a pajtások
766 XVI | már az ablakhoz, úgy, hogy besugdoshatott rajta.~– Nagy urak, büszke
767 XII | visszhangzik a léptek alatt, beszakítaná, azon keresztül lejuthatna
768 XII | vigyáznia kellett, nehogy beszakítsa az egész boltozatot, s a
769 XVIII| idő volt már.~Az ostromlók beszaladgálva az egész kastélyt, végre
770 XVI | néptömeg bátrabbjai lassankint beszállingóztak az udvarra, látták, hogy
771 VIII | Egyik fogat kihozza, a másik beszállítja. Két beteg is van. Az ifjú
772 VIII | foglalva mellette, elkezde vele beszédbe elegyedni.~– Mi dolga lehet
773 XV | perceivel gazdálkodni kell még a beszédben is. – A megye közepében
774 VII | vesztegetik az időt a sok beszéddel.~Biz a tábornok a vétkes
775 VII | illő élcekkel fűszerezett beszédei által tünteti ki magát,
776 XVIII| tartott mindenféle botor beszédeket, mintha valakivel feleselne.~–
777 XIV | egymást lázítják izgató beszédekkel. A megyeház kapuit már kénytelenek
778 VIII | apám. Ugye, venni észre a beszédemen, hogy lengyel vagyok?~–
779 XVI | csillapítani, s folytatá a beszédet:~– Itt van e kendőbe kötve
780 XV | óra előtt egészen őrült beszédnek tartotta azokat.~– Hol a
781 I | falazva minden ajtó, deszkával beszegezve a padlás szelelő ablakai,
782 VIII | céljaimhoz képest elég érthetően beszélem. A szent hit hajdani követei
783 VIII | elférünk ketten is a lócán; beszélgessünk egyről, másról.~Az idegen
784 XVIII| tudott. Semmi sem háborítá beszélgetésüket, az út üres volt és nesztelen.~
785 XII | lefeküdtek.~Zudár sokáig beszélgetett még a sötétben Elizkével,
786 VIII | kalánnal fölözte. Azonközben beszélgettek. „Nincsen-e valaki ébren?” – „
787 VIII | vagyok az atyja, csak úgy beszélhessek vele. Szabja ön bármi díját
788 VIII | mielőtt lefekszik.~– No, most beszélhet vele, ha akar – monda a
789 II | ilyenkor isten és ember!~Mit beszélhetnek ezek? Kit akarnak bántani?
790 II | rúgta, ha elkapá.~– Nem beszélhetni az öreggel? – kérdé a nőtől.~–
791 VIII | ánsántőr!~– Meglehet, hanem beszélhetünk magyarul is – szólt ez mosolyogva.~–
792 XII | tudok németül, gyere ki, beszélj velök.~A gyermek hirtelen
793 II | valamit?~– Nem gondolnám, de beszéljünk lassabban. Azt ígértem neki,
794 VIII | ágyában felemelkedni, hogy a beszélőt hallgatásra kényszerítse.)~–
795 VI | tanítványa maga tartozott beszerezni, de volt is láttatja. Kik
796 VI | színét ölté magára, ajkait beszítta, és szemeit kimereszté.~–
797 IX | látható bogarakkal, amiknek beszívása idézi elő a betegséget? „
798 XVI | A szegény féleszű fiút betaszíták a szobába. Borzas haja egészen
799 VII | másik gyermeket, midőn anyja betegágyánál virrasztott, a villám megütötte
800 VIII | egy orvosnak megtudni, ki betegei szívét gyógyítja. Ő nagyon
801 VIII | kereskedőket választák ki lelki betegeikül, mások a halálra ítélt rabokat: –
802 III | édesanyám…~– Aludjál kedves betegem, nem jöhet ide senki, minden
803 III | A sárga selyemfüggönyök beteges fényt árasztottak el a szobán,
804 III | Ödönke e naptól elkezde betegeskedni. Elveszté arcszínét. Étlen,
805 VIII | körülményt kell ismerni, hogy betegét kigyógyíthassa. Most már
806 VIII | kérte, hogy lépjen be vele a beteghez.~A mellékszobában, hol az
807 VIII | csupa gyűlölet. E rossz betegségből ki kell önnek gyógyulnia
808 VIII | gyógyulnia elébb.~– Minő betegségemből? Én nem vagyok többé beteg.
809 IX | amiknek beszívása idézi elő a betegséget? „Aki e bogarakban hisz,
810 XIII | szállott, kénytelen voltam betekinteni a Sámsihoz; óh, bizony nem
811 XVIII| legnagyobb erőfeszítés mellett is betelhetett négy óra, míg Hétfaluba
812 X | a türelmet, mit a sors a beteljesülés napjáig reá mért.~Mert,
813 X | napjáig reá mért.~Mert, hogy a beteljesülésnek elébb vagy utóbb el kell
814 I | óráját, s volt rá eset, hogy beteljesült az.~A hajadonokon megismeré,
815 Elo | elkerülhetlenné teszi annak rettegett beteljesültét. Fényes üstökös csillagok
816 II | mozzanatot.~A bőrködmenes erre beterelé maga előtt szomorú társát,
817 II | a konyhaajtóig kísérte a betérőket, az utóbb menőnek sarkába
818 IX | talált haza Hanák, hanem betért szíverősítésül a pálinkásboltba,
819 II | kicsapta a szél a félig betett ajtót, s a döbbenés némulatában
820 XII | szobába, s embermagasságnyira betölté azt, rétegenkint szállva
821 VII | számadás, katonai ismeretek betölték a nap minden óráját; a kávéházak
822 XII | hordóra, s a nedves párnával betömte a nyílást.~Most már setét
823 XVI | bozontos hajába, másik kezével betömve annak a száját, hogy ne
824 XII | amik meggátolják a tűz betörését. Körös-körül mindenfelé
825 IX | ismerte meg először a pátens betűiből.~– No hát! Idehallgasson
826 X | a bölcsességet az ábécé betűin és a kincskeresést a filléreken
827 VIII | vette a tollat, s reszkető betűit leírta vele az összehajtott
828 XVI | álló őröknek.~A vén legényt betuszkolták.~– Téged ismernek a kastélyban
829 VIII | mindenik darab egy piros E betűvel jegyezve.~– Emlékül tartogatom
830 VI | volt, s amint a levelet betűzgeté, egész arcát eltakarta a
831 XIII | nép között? Te semmirevaló betyár! Ugye azt akarod, hogy a
832 XII | felállítá a fenekére.~Akkor beüté egy seres hordó fenekét,
833 VI | Amint Kordé Mihály uram beütötte a képes felét az ajtón,
834 II | azután ügyetlenül, vihogva beugrott a konyhaajtón.~A két jövevény
835 VII | összeütközésbe akarták velem hozni; bevádoltak fent és alant. Én védtem
836 VIII | Úgy küldetésemet e háznál bevégeztem – szólt az ismeretlen önkénytelen
837 XII | nekik ez a munka.~– Ezzel bevégeztük a számadást! – szólt Zudárné
838 IV | emebből soha. Amazt tán bevégzi a sír, ezt az sem; innen
839 XVIII| négy óra, míg Hétfaluba bevergődhettek.~E hosszú út alatt mindent
840 XVII | igazsága felől, szívesen beveszek a vismuth-porokból.~Bodza
841 VIII | Széphalmi nagyot sóhajtott, s bevezeté az idegent a terembe; ott
842 VIII | zivatarban.~– Majd magam bevezetem – szólt a gyermek –, és
843 XI | tábornokhoz, ugyanakkor Kornélia bevezeti hozzá az elveszettnek hitt
844 VIII | elbolondítottam két-három asszonyt, bevezettettem magamat a legfényesebb társaságokba;
845 XI | égő ház felé, mely messze bevilágítá az elborult eget, haragos
846 VII | ide azt a levelet, majd én beviszem.~– Nem azt, húgám. Nem szabad
847 IX | lábai roskadnának.~Amint bevitte a paphoz a templomkulcsot,
848 XI | sötét kárpit mindjobban bevonta az eget, a vidék egészen
849 IX | keresztül akar utazni, elébb bezárassék a helységen kívül levő bikaakolba,
850 XVIII| juthassanak, s azt maguk után bezárhassák, az öreg Hétfalusyt kiszabadítva
851 XIV | kénytelenek voltak előlük bezárni, s egy gyógyszertár ablakait
852 XII | vastáblákat már alkonyat után bezárta, s a szokottnál korábban
853 VIII | cselekedtem; elfogattam, s bezárták, ki is van téve a siralomházba
854 VIII | Azzal szobámba mentem; bezártam azt; az asszonyok átkoztak,
855 XVI | fogott a házatokon! Mikor bezártátok magatok után az ajtót, akkor
856 X | kezdi versét:~„Nunc est bibendum! Nunc pede libero ~Pulsanda
857 VI | egy éjszaka, mint ezt a biblia tanúsítja.~Egyébiránt szíves
858 XI | az elborult eget, haragos bíborral szegve a felhőket; a fényes
859 III | mormogá magában, s dünnyögve, bicegve, mankójára támaszkodva odább
860 VII | behajítják az ablakát labdával, bigefával, még csak meg sem szidja
861 IX | bezárassék a helységen kívül levő bikaakolba, ruhái megfüstöltessenek,
862 XIII | ebben az egyhangú, búskomoly bilim-balam szóban holtak beszédét hallani,
863 VII | cérnámra!~Valóban a veszélyes bilincsek nagy veszélyben forogtak,
864 VII | felszabadításán, hanem ettől a bilincstől, ettől!…~– Ügyeljen a cérnámra!~
865 IX | két ujját, melynek nyúlfül billegetése azt jelenté, hogy meg akar
866 VI | ezt a kitanult akasztófa bimbóját; mindenképpen nyakamba akarja
867 II | fog kimenteni engem, midőn bíráim is oly halvány, hideg alakok
868 X | kedélyét kiengesztelődésre bírhatták volna. Hétfalusy minden
869 VI | nyomorék; kelmed mikor a birkái elhullottak, a bőreiket
870 XIII | E biz azt gondolja, hogy birkamétely ellen hordok gyógyszert.~–
871 VII | és kurjongatni, szeretne birkózni és bukfenceket hányni, és
872 X | Az alföldi fiúk jobban birkóztak, ügyesebbek voltak testgyakorló
873 XIII | szüntelen házról házra járván, a bírólakból a piacra, piacról a kastélyba,
874 XVI | Kegyelem! Segítsetek! Nem bírom tovább! – hörgött odafenn
875 XVIII| fogj magadnak egyet, ha bírsz!~Szavainak nyomatékául megcsóválta
876 X | után; tudósaik maig sem bírtak egy közös nyelv felett megegyezni,
877 XVII | panaszolják egymásnak, hogy nem bírták őt utolérni, de majd előkerítik.~
878 VIII | Ajándék volt minden, amit bírtunk, és minden az ő urához tér
879 XIII | éltem, nem engedem holmi bitang parasztok által rágalmaztatni.~
880 VII | állhattam ellenségemen. Hogy bitófára ítéltem ellenségem fiát,
881 II | lehullott, véres főket, szomorú bitófát, sápadt, holt arcokat, fekete
882 V | elég lesz egy lövés, hogy a bitófától megmentsen. – Mutasd meg,
883 VI | hogy mely jognál fogva bitorolja ez idegen vadállat az ő
884 XVI | Egyik sem ér semmit. A bivalyfogó orozva akar menni. És a
885 X | irányában, mint azelőtt, míg bizalmasabb hívei előtt célzó mondatokat
886 I | megnyugtassák aggodalmai közt, s bizalmat öntsenek belé isten irgalmába?~
887 VIII | őt szólítá meg nyájas, bizalomgerjesztő szóval.~– Jó gyermekem,
888 VI | előre józanságra, istenben bizalomra, földesuraik becsülésére
889 VII | Hallgatok.~– Néha annyira mentek bizarr eszméi, hogy táncvigalmakban
890 IX | népiskolárok meg voltak bízatva, hogy magyarázzák meg a
891 VI | kegyelmed főképpen nem sokat bízhatik bennök. Mikor a házát építette,
892 IX | Csak rendesen kell élni, és bízni istenben. Nevetett, ha kérdeztük:
893 IX | zárvonalt őrzeni. Nagyobb bizodalmam volt ahhoz a kardhoz, mint
894 VIII | megragadta annak izmos kezét, s bizonnyal megcsókolja azt, ha a tábornok
895 X | csehek és horvátok stb., amit bizonyít az, hogy mindezen elszámlált
896 XI | hanem amint Bodza Tamás bizonyíta, hogy most egy hatalmas
897 VIII | Valóban egész külseje azt bizonyítá.~Zudár Péter lehajlott az
898 VIII | mit mondhat védelmére?~– Bizonyítja, hogy ez ifjú példánya volt
899 VI | egyhirtelen eszébe, hogy hol van.~Bizonyosságba helyezvén magát afelől,
900 IX | talán”, mert nem tudom egész bizonyossággal, hogy mikor öregedtem meg),
901 XI | húszan furakodtak elő, bizonyozva, hogy ők mindnyájan veszett
902 XVI | ugrándozott vele alá s fel, annak bizonyságául, hogy ez neki annyi, mint
903 XV | mellett feledett kármentő bizonyságot tenne róla, hogy a kérdéses
904 XV | vállával, mintegy nagyobb bizonyságul.~Mátyás mester hírhedett
905 IX | járnunk, vakációt kaptunk bizonytalan időre; nem tagadhatom, hogy
906 X | pedig eredj, és láss a rád bízottak után.~Iván még mindig sápadt
907 XI | meghódítás dicsőségével együtt bízta másra.~– Sietek – szólt
908 VIII | hogy az imént magyarul bíztában azt találta mondani: „Ördög
909 XI | nem tudná? Hát nem az urak bízták a zsidókra, hogy keverjenek
910 VII | húszast és tallért osztogat, s biztatja őket, hogy egyenesen álljanak.
911 XIV | szenvedő szerelme homlokát, s biztató férfiszóval monda neki:~–
912 XVIII| tétovázva tekinte Máriára. A nő biztatólag nézett rá vissza:~– Miért
913 II | megszökött a katonaságtól. Régóta biztattam e szökésre; nagy szükségem
914 X | rokonszenvek minő egyetemességet biztosítanak e nagyszerű, ábrándos eszmének,
915 XVI | meg a tömegek szívét; ezt biztosítani kellett.~– Hívjátok be a
916 VIII | teljesen fel fog üdülni. Addig bízzunk istenben.~A fiatal ismeretlen
917 VIII | fordulva, s lekeríté nyakából a bő köpenyt, melyről csurgott
918 II | melyek a bűnök kölcsönös bocsánatát hirdetik, két nehéz könnycsepp
919 XV | inte a katonaságnak, hogy bocsássák le fegyvereiket, s a szokott
920 VIII | éjszaka van és zivatar; úgysem bocsátanám önt ma tovább.~– Üljön mellém!~
921 XI | percre. – Te Numa, egyedül bocsátasz-e engem?~– Miért ne?~– Hibát
922 VII | hibát el nem néző, meg nem bocsátó, kérlelhetlen parancsnok.~
923 XI | mindenütt fellobbanni annak. Bocsátottál-e ki kiáltványokat?~Bodza
924 IX | pedig idegen ember be ne bocsáttassék; aki pedig keresztül akar
925 X | midőn egy hajdani közvitézük bocskorát az égbe hajítva, háromszor
926 IX | azután, midőn hallottam a bódító harangszót, a méla gyászéneket
927 XI | felőlünk – szólt szavait Bodzához intézve. – Addig valami
928 XI | Mária szinte orosz nyelven.~Bodzának minden gyanúja elenyészett.
929 XVIII| Hétfalusy, mondtam ugyé; én böjtöllek ki téged, nem te engem.
930 IX | vagy pedig most.~A helység bölcsei, bírák, népiskolárok meg
931 IX | falura, értesítve a helységek bölcseit a közelgő veszélyről, melyről
932 X | hangyaszorgalommal, mely nem restelli a bölcsességet az ábécé betűin és a kincskeresést
933 VIII | magam, azután csináltam neki bölcsőt a gerendára kötött lepedőbül,
934 IX | lőtte meg.~A megcsapott fiú bömbölése közben rákezdte a többi
935 VIII | olyan embert, aki valami börtönben nem ült még, aki úgy öt-hat
936 Elo | menekülni vágyik félelmei börtönéből, s ha akad korifeusa, ki
937 V | készített számára. A hideg börtönfal, szűk rostély őrzötte ablakával –
938 VIII | választá vigasztalása köréül a börtönöket, másik a családélet titkos
939 VIII | leányát Erzsunak hívják meg Böskének; úri kisasszonyok neve Eliz,
940 XV | nem árulnák is el, miknek bötykei lemoshatatlanul be voltak
941 I | küszöbén nagyot nőtt a bógács és tövis. Útnak nyoma sincs
942 XVI | látta senki; útjában nagy bógácskórók vetődtek eléje, tüskés fejű
943 IX | elő a betegséget? „Aki e bogarakban hisz, addig is jól tenné,
944 IX | tele van apró, alig látható bogarakkal, amiknek beszívása idézi
945 XVI | bútorok, s az a kis látatlan bogárka ott az ágy deszkái között
946 VI | valamennyire alábbhagytak a bőgéssel, kimért nekik arasszal egy
947 VI | egypár dühödt hang.~– Ne bőgj, hanem arra felelj, amit
948 VI | hogy fi-e vagy leány, s bőgőhegedűnek nézte a csillagos eget.~
949 VII | Az asszonyka kibontá a bogot, a férj gyöngéden megcsókolá
950 VII | Ahol, ni. A fonal megint bogra akadt. Mármost, ha ezt a
951 II | utánavonítanak, a tulkok bőgve futnak el előle, csak a
952 XVI | volna az mind. Akár egy bohókás gyermek, aki fakardjával
953 IV | csengettyűzsinór aranyos bojtján, s halk pattanással elenyészett.~
954 VII | Szüntelen sápadt volt, és bóknak vette; ha azt mondták, hogy
955 VI | pecsétmaradványi s iszonyú bokréták cseresznyébe mártott ujjal
956 III | melyet sűrűn benőttek a bokrok, s ott betemette azt ágakkal
957 III | egy-egy rongy akadt fenn a bokrokon kis, rózsaszínű ruhácskájából,
958 III | éretlen egreseivel a közel bokrokra tekergőzik.~Ez ablakok sűrűen
959 XVIII| midőn ellensége családi boldogságában gyönyörködheték, és sokszor
960 VI | parasztembernek feldúlta a házi boldogságát, a közlegelőt elfoglalta
961 VII | mint magam.~– Én csak a boldogságig tudom. Férje volt ifjúkori
962 VII | ember szíve reszketett.~– Boldogságos isten…~– Az öreg Hétfalusyt
963 X | azután sok boldognak és boldogtalannak utolsó ábrándja volt.~A
964 I | a sáska, szöcskő, földi bolha, tábort járó pókok s más
965 VI | engem! Megkékült, mint a bolondgomba, mikor leszakasztják.~(Igen,
966 VIII | mind a kettő.~– Nono, csak bolondítsa az úr is, nem eleget bolondítja
967 XVIII| megölheti, de hogy ő tegye azt a bolondot, hogy saját magának még
968 VII | mintha most hozták volna a boltbul; a melle közepén ott ragyog
969 XII | ásott, ásott.~Az első boltív után következett a másik.
970 XII | következett a másik. Jó erős boltozat volt, kettős téglasorból
971 XVIII| üvöltésük visszhangzott a boltozatok között.~– Imre! – szólt
972 X | kezeivel kötözi össze a bomlott nádtetőt. Gyakran az utcán
973 VIII | moszjő?~– Oui, mon cher bonhomme.~– Szet – űn – sarlatáneri,
974 XI | csendesen egy sötét fátyollá bontakozott ki, s amint a csillagok
975 VII | Az asszonyka türelmesen bontogatá ki a zavarba jött fonáltekercs
976 XIII | akinek kínálni való pohár bora volt. Belevágott a hivatala
977 VIII | lelkületek, akik külső vígságban, borban, gyönyörben hiszik a kábulást
978 VI | a birkái elhullottak, a bőreiket az iskolaházba rakatta száradni,
979 XVI | öltönyére hosszú köpeny volt borítva, mely mint denevérszárny
980 II | nagy csontos kezeivel a borjú nagyságú, vihogó ebet örvénél
981 II | fejének tetemes mozzanatot.~A bőrködmenes erre beterelé maga előtt
982 XV | tömeg közül egyszerre egy bőrkötényes polgártárs emeltetett ki,
983 VIII | bejött, egy tálcán két pohár borlevest hozva a konyhárul.~Az illatos,
984 XVI | Ivánnak.~– Hamamama!~– Te bornyú, ide figyelmezz! Fel tudsz
985 VI | Márton urammal a pincében borokat kóstolni, s ott úgy megverte
986 V | nehezen megvirradt. Hideg, borongós lett a reggel, mint szokott
987 VIII | recipéket drága jó kenetekről, boronyakról, szörpönyekről; rendel fördőket,
988 VII | rangnál szokásos simára borotvált arc, de amint megszólal,
989 VII | erősen piros, álláig simára borotválva, két kis, félkör alakú szabályszerűen
990 VIII | kenyérmorzsából és tejből pépet főztem borszesz mellett; mikor készen volt,
991 XII | onnan.~És azután egy hosszú bőrtokot vett elő, melyet kapcsainál
992 VIII | másikat; aki irtózott a bortól, és nappal is álmokat látott.
993 II | szemöldök, s a cserepes bőrű arc egyik felén idétlen
994 XV | fakadhatni, nyakába nem borulhatni, midőn őt ily nyomorúnak
995 XI | kellett, hogy minden lángba boruljon. Ez a szikra már meg van
996 II | feküdt, arccal a földre borulva.~Egy roppant termetű férfi,
997 IX | csak néha rázkodik meg futó borzadállyal, megrendítve a ráhalmozott
998 V | vissza kezét. Látszék arcán a borzadály, mintha legszentebb fájdalmában
999 XI | Maga előtt látta az éjféli borzalmakat mind, és mutatnia kellett,
1000 X | Ekkor egy még ennél is borzasztóbb hír kezdte felütögetni sárkányfejeit.~
|