abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1001 XVI | Zudárné testén valami hideg borzongás futott végig. Ez a hóhér
1002 VIII | Zudárné úgy érzé, hogy testét borzongatja valami. Nem mert az idegenre
1003 XII | ismételve e szót; de valami úgy borzongatta mégis.~– Rosszat érzek,
1004 VII | a szobalyány tartaná, ön bosszankodnék, az én kedves kis feleségemnek
1005 X | közönséges bűnöket is: rablás, bosszú utáni vágyat, a fej mámorát,
1006 XV | iratot.~– A rablásvágy, a bosszúállás, a nép butasága erős szövetségesei
1007 XII | között úgy állt, mint egy bosszúálló démon, kört vágva villámló
1008 XVIII| lázítá a népet kegyetlen bosszúra.~Egy ablaka volt a védett
1009 XVI | midőn hála helyett félretett bosszúsága jutott eszébe.~– Te vad
1010 XII | lovakon, kígyós fejével, bősz fenevadak, állat-emberek
1011 II | arcának s égő szemeinek vad, boszorkányi tekintetet adott a lobogó
1012 VIII | vénasszony, kit a vidék boszorkánynak tart. Mit mívelnek ily késő
1013 XV | kiáltott a tábornoknak, azután botjaival és ökleivel mindenféle távol
1014 X | történetről”, akire minden emberi botlást olyan örömest át szoktunk
1015 XI | elkezd sántítani, nagyokat botlik, s egyre lassabban léptet.~
1016 XIII | Nem tudod, hogy ennek a botnak is van vége, s majd a hátadra
1017 XV | volt, nem számítva a gyarló botok sokaságát.~A forrongó tömeg
1018 VI | összebeszéltek, vittek botokat magukkal, telerakták zsebeiket
1019 XVIII| elé, tartott mindenféle botor beszédeket, mintha valakivel
1020 XI | kantárszárát, hogy lova ne botorkázzon annyit.~Jó, hogy üldözői
1021 XIII | megérdemli; még ha húsz-harminc botot ráolvasnak, azt sem bánja;
1022 XVI | előkerülve menedékeikből, bottal, cséphadaróval rohantak
1023 VI | hozzánk? Miért osztanak oly bőven ennivalót? Eddig sem kértünk
1024 VI | keresztül-kasul cserjéken, bozótokon, mint egy szakállas farkas,
1025 XI | Egypárszor visszakiálta rá.~– Bratyi. Ne maradj el!~– Fárad a
1026 VIII | ott kezdtek el vonítani. Bűbája volt csodás szemeinek emberre
1027 II | gyermeki hang kezde énekelni, bűbájosan, csengve, mint az üvegharmonika
1028 VIII | egyet ütni a legény feje búbjára.~– Eredj! Nyergeld fel gyorsan
1029 XIV | Isten kegyelmez, isten büntet – tetszése szerint. Vértessy
1030 IV | oly hosszúk leendnek a büntetésé?~Ki lesz, aki szenvedéseinek
1031 XIV | tekintetével.~– Ezek mind enyhítik büntetésemet, tábornok úr; köszönöm,
1032 XVI | felett ott állt a bűnök büntetésének alakja – a bakó.~
1033 VIII | ellopák. A felébredt őrök büntetéstől féltükben egy azon jövő
1034 VIII | akkor azt, hogy a halált büntetésül osztogatja az ég? Hátha
1035 IX | Nem haragszik rájuk, nem bünteti őket. Ápol, nevel, és nem
1036 VIII | embert, ki önt egyedül merte büntetlen bántani, maga előtt a porban
1037 VI | ellenben kegyetlenül fogunk büntetni, amint megérdemled, ha átalkodottan
1038 VII | kimeneteléről, akkor azért büntette szigorúan embereit, mert
1039 XVI | Ez a kés lemetszi a ti büszkeségteket, és megaláz benneteket énhozzám
1040 VI | kútban a víz még lángol, még bugyog a méreg erejétől, s imhol
1041 I | zöld, mint a bársony, a buján tenyésző mohától.~E három
1042 II | hogy lelke és teste nem bujdosnak egy úton.~Ott álltak a bakó
1043 XVIII| vettek észre a cserje közt bujkálva, akik, meglátva a katonákat,
1044 III | reményem!~A gyermek futni, bújni akart, minduntalan felugrált
1045 VII | kurjongatni, szeretne birkózni és bukfenceket hányni, és azután ott kell
1046 XI | gyönyörűen sikerül. A sietség buktatott meg bennünket. Nehogy ezúttal
1047 IX | bánat, az emberi szenny és a bűn lassan megrontják életerejét,
1048 II | oly szívfacsaró volt a bűnbánat, mit e férfias, harangszerűen
1049 II | hangon olvas a szent könyvből bűnbocsátó hangokat, kis kezével olykor
1050 II | örvét rázva nyakán. Olykor a bundáját tépte fogaival, vagy a farkát
1051 XIII | odaérkezte előtt valamennyi bundát és katulyát összenyalábolni,
1052 VIII | alamizsnát osztó kegyest, azon bűneért, mit az lelkében gondosan
1053 IV | alatt az álmából fölriadó, s bűnei jutnak eszébe, s azoknak
1054 IV | anya, az öregapa összes bűneiért? Vagy amilyen hosszúk voltak
1055 XVII | országszerte halnak?~– Halnak az ő bűneik miatt. Halnak egy rettenetes
1056 IX | Elhallgatja, eltakarja bűneiket, viseli érettük az ég csapásait.
1057 III | négyesztendős korában. A ti bűneitek siettetik a világ elmúlását.~–
1058 X | Beleszámíthatjuk a közönséges bűnöket is: rablás, bosszú utáni
1059 VIII | gyermeknek, az mind az én bűnöm, hogy az én üldözésem vadítá
1060 VIII | rabokat: – nekem jutottak a bűnösök rémei, a bakók.~Az idegen
1061 XIV | sem halt meg.~A szegény bűnösre kimondták a kemény ítéletet:
1062 VIII | és fölemeli a tört szívű bűnöst, ki elbukott a kísértés
1063 XVI | mely mint valami nehéz bűnsúly, csüggött martaléka lábain,
1064 X | keresztül, mely magára veszi a bűnsúlyt a „vak történetről”, akire
1065 XI | minden tárgyat sárga világba burkol, s megszüntet minden árnyékot,
1066 VIII | mialatt egy szürke köpönyegbe burkolt alak lépett be a konyhaajtón.~
1067 XIII | mert ebben az egyhangú, búskomoly bilim-balam szóban holtak
1068 IX | emésztődik magában, csak búsul, csak aggódik gyermekei
1069 VII | lesz hát vesszőzés?~– Ne búsulj, húgám. Lesz annál is szebb.
1070 VII | Csodálom, hogy a fiúk mind buták nem lesznek emiatt. Csodálom,
1071 XV | rablásvágy, a bosszúállás, a nép butasága erős szövetségesei ez őrült
1072 II | keskeny nyíláson.~Szigorún bútorozott szobát látott maga előtt.
1073 I | Irtóznak-e azon fekete bútortól, melynek neve koporsó?~Él-e
1074 XVI | szájához tartva egy szalmás butykost, mit a kínált le sem vett
1075 II | széles, vastag száj, tömpe butyok orr, kiülő homlok, mély,
1076 X | Tamás hosszas tudományos búvárlatai s erős lelkesedés nyomán
1077 VIII | sugdosá felőle:~– Ez egy bűvész!~ ~Vértessy tábornoknál
1078 XVI | magára figyelmét.~Nem messze búvhelyétől, elkezdett valami úgy szólni,
1079 XIV | megvetéssel. – Ezek a kalap alá búvó emberek? Én nem akarom kétségbe
1080 Elo | növényei elfajulnak, a tiszta búza rozzsá változik, négylábú
1081 XIII | eladó holmija, mi a piacon a búzának, baromfinak az ára, félig
1082 II | kaszálva a felgyomosodott zöld búzavetés. A zárvonalak miatt minden
1083 XVI | sem hallott e klasszikus buzdításból, úgy teletölte minden fület
1084 VIII | tábornok neje felé, s az oly buzdítóan inte rá vissza szép, derült
1085 XVII | semmit sem láttak köszönetlen buzgósága miatt. Ahol végre egy szűk
1086 XVI | szótlanul, mint egy Julius Caesar, midőn a közügyek azt kívánják,
1087 XIII | míg a tusa tartott, egy capitoliumi szobor magatartásával, onnan
1088 XV | compossessoratus) arra a causára vetemedett, hogy ez így
1089 VI | kötelet neki, föl vele a fára, cégérnek.~– Nem, barátim, megölnetek
1090 XV | igaza is vagyon, mert a céhbeliek már nagyon nagy qualicitással
1091 XV | hírhedett piaci szónok, tósztivó céhgyűléseken, kitanult násznagy és elismert
1092 VI | elragadjon. Ezáltal két cél lesz elérve. Egy az, hogy
1093 XIV | Galíciában, hol ő titkos céljai után járt. Azt ígérte, hogy
1094 XI | számadás.~Mária azonnal, a céljaihoz alkalmas férfiruhában, lóra
1095 VIII | nemzetből való, bár nyelvét céljaimhoz képest elég érthetően beszélem.
1096 VII | házaséletében.~– Pedig vágyai célját érte el benne.~– Nem értem.
1097 II | talán nagyon is egyszerű céljuk volt eleitől fogva.~De itt
1098 II | hallaná!~És hallotta.~– De más célom van vele. Üldözőit mindenesetre
1099 XVI | odarántotta magához a leánykát.~– Célozhatsz, Széphalmi! Azért hoztam
1100 II | fegyverét lenyomta. Azután oda célozott. A lőszer eldördült… A nagy
1101 VIII | zsinórzatban; különben jól volt célozva, harminc lépésnyiről éppen
1102 XVI | magammal, hogy lásd, hová célozz.~Avval kivette a fáklyát
1103 VII | angolok valami gépet erre a célra; törték a fejüket a gőzhajón,
1104 XI | írástudatlan nép előtt. Ez nagyon célszerűen volt kigondolva. A falusi
1105 XVI | szelíd teremtést kár volna céltáblának venni ostoba golyók számára?~
1106 VIII | égi vigasztalásról”. A mi célunk az, hogy felkeressük a szenvedőket
1107 VII | ütődnének egymáshoz.~– Értem a célzást. Ha a gazdáját tudom gombolyításra
1108 X | bizalmasabb hívei előtt célzó mondatokat hullatott el
1109 X(1) | regényemhez, mint mennyi az abban célzott tanúsághoz szükséges, s
1110 VII | ennyit lamentálni egy kis cérnagombolyítás miatt!~– Óh, én nem magamért
1111 VII | akármelyik iskolás gyerek – a cérnagombolyítástól. Mikor kisdiák voltam, kétszer
1112 VII | bilincstől, ettől!…~– Ügyeljen a cérnámra!~Valóban a veszélyes bilincsek
1113 VII | állani és várni a véghetetlen cérnának végét. Csodálom, hogy a
1114 VII | annak nem lenne szabad cérnát tartani. Nem, az én fiam
1115 VII | kisgyerek voltam, s aztán cérnatekercset kellett tartanom, nekem
1116 VII | megkötik az embert szál cérnával, egy vékony fonálkával s
1117 VIII | magnetizőr, moszjő?~– Oui, mon cher bonhomme.~– Szet – űn –
1118 XVI | pehely; míg Iván sokszoros cibálás és rugdalás által ki nem
1119 X | konviktusban magoló szegény diákot. Cifra ruhában jártak, s tanulmányirataikat
1120 XVII | ősz nemes hallgatott.~A cigány dühödten vágott galambfehér
1121 IX | foglalatosságra a helybeli cigányok fognak alkalmaztatni. Kordé
1122 XVII | háta mögé egy vályogvető cigányt, hogy tartsa őt egyenesen,
1123 VIII | Lembergben.” Bármikor fog ön e cím alatt e tárgyról írni, az
1124 XII | szólt Zudárné odakívül; a cimborák, a cinkosok kacagtak és
1125 XIII | kelet-indiai fejedelmekén is, s címei találóbbak amazokéinál.~
1126 XIII | bőrharang~Köznépünk igen adakozó címek dolgában, s ez érdemben
1127 X | kastélyokat bírt, és nagy címeket viselt; mikhez azt nagy
1128 VIII | megdöbbenve vevé észre a levél címén az ismerős írást. A kéz
1129 XI | gyűrűvel, s Mária nemesi címerével.~– És most küldd el ez egyik
1130 XV | még mindig oka volt úrnak címezni.~– Uram, úgy hiszem, nem
1131 Elo | zárva, a sírkő a puszta címlapot mutatja fölötte. Mennyit
1132 XVI | akár nem, sem te magad, sem cinkosaid közül senki bántani nem
1133 XII | odakívül; a cimborák, a cinkosok kacagtak és tomboltak odafenn.~
1134 III | kis, piros, aranypillangós cipő s a tarka szalagok, mik
1135 VIII | öltözve, finom kecskebőr cipőkkel lábain; hátrafésült, hosszú
1136 X | jámbor néptudós; méregette cirkalommal a határokat, készítgetett
1137 XI | mezőn, még a vidám prücskök cirpelése sem hangzott az útfélen.
1138 III | virágot, a fiú elkezde vele civakodni, s amint egyet rántott rajta,
1139 III | neveik. E gyermekek szüntelen civakodtak egymással; de hisz ez oly
1140 X | viselték magukat komolyabb civódásoknál; ön nemzetiségüket kérkedéssel
1141 XII | Ezer meg ezer hang pörölt, civódott egymással, a tűzszellem
1142 IX | bepillantott a templomba.~– Coki innen! – kiálta rá az egyházfi,
1143 VIII | Moszjő.~– Oui, monsieur collègue.~– Ördög a kollégád, nem
1144 XVI | fogait beleásta martalékja combjaiba.~– Kegyelem! Kegyelem! Segítsetek!
1145 XV | ebben a comitivában (értsd comitatus) rendkívüli módon elszaporodott;
1146 XV | mi emberi massánk ebben a comitivában (értsd comitatus) rendkívüli
1147 VIII | sarlatáneri, moszjő?~– Comme toute la médecine, monsieur.~
1148 VI | egész klasszist.~Erre a commotióra egy kicsinyt kiment az álom
1149 XV | tekintetes impostoratus (értsd compossessoratus) arra a causára vetemedett,
1150 XV | ennek eleje vétessék, és confirmáltassék, a plenipotentiák mellett
1151 VI | szorgalmatosan asinust, csacsit és szvinyát regisztrálni –
1152 V | a jövevény kezére, s úgy csaholt fel rá, hogy szinte érteni
1153 XVII | vezessétek elénk a vádlottat.~A csajhos népnek tetszett ez a mulatság.~
1154 XVIII| verte ki helyükből éles csákányokkal.~A védőknek gazdálkodniok
1155 XIV | keze a zsinóron, másik a csákó ernyőjén.~– Uram, tábornok
1156 VIII | Üzlet az is, mint a többi. Csakolyan tisztességes, mint akármi
1157 VII | Mért nem teszi le azt a csákót? Nehéz lehet a.~– No, mármost,
1158 XV | polgártárs emeltetett ki, fején csákóval, kezében szuronyos puskával,
1159 VIII | Tehát senki sem hiányzik a családból? Vannak önnek gyermekei?~–
1160 VIII | köréül a börtönöket, másik a családélet titkos bánatát vagy a munkás
1161 XVIII| elébb összekínzák, s kiknek családjaik szenvednek tán odahaza ismeretlen
1162 III | mondtál, ilyesmit csak a te családod érdemelt meg; testvérgyilkos
1163 XVI | gabonát, amin kiteleltél egész családoddal.~Borzas Hanák dacosan törülte
1164 VI | két-három ember, másutt egész családok az utolsó szolgalegényig
1165 XIV | megbocsát nekem és szegény családomnak; ugyebár megbocsát nekik?
1166 VII | folytassuk a mesét. Ezt a szegény családot nagyon súlyos csapások érték
1167 VII | Borzasztó sors nehezült az egész családra. A kisleány, atyjának kedvence,
1168 XI | amit ama szerencsétlen családról tudott, melynek sorsa oly
1169 VII | egymással; a katona egészen családtaggá válik, a városban úgy kezdik
1170 XVI | Hallgatózott. Ez nem volt csalódás. Valóban a zsoltár szavai
1171 XII | képzelet volt az, érzék csalódása. Nem énekel ott már senki,
1172 VIII | komolysága tökéletessé tevék a csalódást. Egy tudós, egy tapasztalt
1173 VIII | üldöző rém helyett most a csalogató rém hangzik fülemben. De
1174 VIII | hogy én egy szökött katonát csaltam ide, de nem azért, hogy
1175 VII | tízéves gyermek is meg volna csalva, ha osztályképpen jutott
1176 XV | kacskaringós bajszát, s olyakat csap a puskával a földre, mintha
1177 XVI | őt be a dühöngők legelső csapásai ellen.~Hiába ütötték, hiába
1178 VI | prédikálnak annyit az isten csapásairól, a döghalálról, hiszen sohasem
1179 IX | bűneiket, viseli érettük az ég csapásait. Nem haragszik rájuk, nem
1180 VI | megritkul, és az egészet isten csapásának tulajdonítva, félni fog
1181 XVIII| jobbra-balra osztva súlyos csapásokat, míg odatört atyjának kínzott
1182 XII | bennszorult férfi iszonyú csapásokkal döngeté az ajtót; minden
1183 I | kezdének jóslani azon nagyszerű csapásról, mely az emberiséget meglátogatandó
1184 XVIII| Ez kardjával felfogta a csapást, s azon pillanatban egy
1185 XVIII| vezénylő ifjú tiszt kis csapatja élén állott, s midőn körülözönlve
1186 XV | elszórt kordon-vezetőkhöz. Csapatjainak felét mindenki az önnel
1187 XVI | kijárást a kastélyból, egy csapatot a kazalok mögé rejte el,
1188 XVIII| mellé, hogy szállítsák a kis csapattal tovább. Ott legnagyobb biztosságban
1189 III | künn úgy zúgott a szél, úgy csapkodta a jéggel elegy záport az
1190 X | orvosok, gyógyszerészek, csaplárosok; ellenséggé lett mindenki,
1191 VII | lett boldogtalan. Széphalmi csapodár volt.~– Kedves Kornéliám,
1192 XVI | vasajtó, s két szárnya kétfelé csapódott.~A feltárult ajtóban egy
1193 I | kaskéményéről lekopott a csapóföld, s egész teteje szép zöld,
1194 XIV | tenni! És büszke önérzettel csapott kardjára.~E pillanatban
1195 XI | sárkányaikat, új gyutacsot tett csappantyúik alá, az egyiket hóna alá
1196 XII | áll a legjobb seres hordó csapra ütve, a fülkében meglelte
1197 XIII | malomba, a szeszgyárba, a csapszékbe, megint a mezőre, azután
1198 X | a szérűkre, a kutakba, a csapszékek italaiba; úgy akarják elveszteni
1199 III | egy kemény fa gyökerébe csapta, s ott maradt mozdulatlanul.
1200 XI | vagy öten iszonyú lármát csaptak négy garas miatt, amit egy
1201 V | s fél szárnyával arcul csapva megtámadóját.~A katonák
1202 XVIII| nesztelen.~Amint az első csárdához értek, az is csendes volt
1203 XI | felháborulva lovagolt a vén csárdást kínzó csapat közé, s férfias
1204 XI | engedve az ajtónyílásig.~A csárdaszobából kiküldött a mester mindenkit,
1205 XI | Kamienszka Mária a legelső csárdát megpillantá az útfélen,
1206 XVIII| aki nem most van először a csatában. Bizalom, atyám, kebleden
1207 V | rikoltott Imre a düh elszánt csatahangján, s mellén széttépve az öltönyt,
1208 VII | érdemelte azt ki, amidőn csatatéri helyét oly keményen állotta
1209 XVIII| vitéz doktor, a vívókhoz csatlakozva, de Széphalmi nem fogadta
1210 VIII | szerették, s egyhangúlag csatolják óhajtásukat az övéhez, hogy
1211 XV | mit az sietett derekára csatolni.~A tábornok lekísérte őket
1212 XIV | még a viharszíj is állára csatolva, egy keze a zsinóron, másik
1213 XVI | történt kifelé, melynek csattanására egy pillanatig megnémult
1214 IV | pattanással elenyészett.~A csattanásra összefutott az egész cselédség.~
1215 XII | künn az udvaron Zudárné csattogó hangja. – A vén dög töltött
1216 XVIII| repültek be az ablakon, ütések csattogtak az ajtón; káromkodás, vad
1217 XI | felhőket; a fényes füstöt csavargatta a szél; olyan fény volt
1218 XVI | szőke haját bal kezére csavargatva, s jobbjába görcsösen szorítva
1219 XVI | Húzz fel!~Iván két kezére csavarta a kötél végét. Mekipiros
1220 II | fekete haja nagy kontyba volt csavarva feje hátulján, vastag szemöldei
1221 X | mint az oroszok, lengyelek, csehek és horvátok stb., amit bizonyít
1222 XVI | vettek még észre. Odabenn egy cseléd sem hált. Az ifjú úr az
1223 VIII | tudakozódék.~Azt előhívták a cselédek. Egy összerokkant, koravén
1224 XVI | harmadikkal a pálinkaházat, a cselédeket rövid ellenállás után megkötözteté
1225 X | bánt vele, ahogy legutolsó cselédjével.~Bodza Tamás mind e bántalmakat
1226 VIII | gyermekem, szólj odaki a cselédnek, hogy lovamat, mely a kapun
1227 IV | csattanásra összefutott az egész cselédség.~Rémült, ijedt arcokkal
1228 XIII | mindjárt megparancsolta a házi cselédségnek, hogy a kidűlt port eltakarítsák,
1229 XV | rendeletei vannak. Mit és hogyan cselekedjék? azt önnek súgja meg szíve.
1230 VIII | Miért üt ön most? Hiszen jól cselekedtem; elfogattam, s bezárták,
1231 IX | az neked, amit mi idefenn cselekszünk; hogy a szép hűs erdőket
1232 X | Tamás uram is okosabban cselekvék vala, ha a rábízott híveket
1233 XVI | kapnak, s észreveszik a cselt, Mekipiros megy legelöl;
1234 VIII | ajtón; azután ünnepélyes csend maradt a szobában, az ifjú
1235 XIV | fegyverrel.~Mindent a legnagyobb csendben, lárma, csörömpölés nélkül.
1236 II | Nagyot fohászkodék. Az éj csendében úgy tetszett, mintha fohászának
1237 XV | takarták szemei elől.~Az utcák csendesek voltak már, senki sem zajgott
1238 XV | sem zajgott a téren, ezt a csendet érezte a tábornok szíve
1239 II | belülről egy erős, átható csengésű, női hang, s egyszersmind
1240 XVI | ágy deszkái között elkezd csengetni, tizenegyet egymás után,
1241 II | kezde énekelni, bűbájosan, csengve, mint az üvegharmonika hangja:~
1242 XVI | előkerülve menedékeikből, bottal, cséphadaróval rohantak oda, hol a védtelen
1243 X | iskola udvarát elfoglalta cséplői számára, hogy lecke idején
1244 VIII | betegség krízise. Csak nehány cseppet e vízből. Így. Nemsokára
1245 XVI | kapun kívül hálálkodik, nem cserélt volna veletek.~Az ablakból
1246 XVIII| hordók, üvegek, palackok cserepei az úton elszórva, közbe
1247 XVII | méregkeverők fölött. A nép cserepeket vegyen kezébe, két veder
1248 II | vastag tüskés szemöldök, s a cserepes bőrű arc egyik felén idétlen
1249 VI | pecsétmaradványi s iszonyú bokréták cseresznyébe mártott ujjal festve, mikből
1250 I | kihullatva az útra mérges, piros cseresznyéit.~A kapu csak imígy-amúgy
1251 XVIII| három alakot vettek észre a cserje közt bujkálva, akik, meglátva
1252 VI | csörtetett keresztül-kasul cserjéken, bozótokon, mint egy szakállas
1253 VI | mert a konkolyosából és csermelésiből kaptál, az tette kékké.)~–
1254 XI | kik a Dráva mellett és Csernagora hegyei közt laknak?~A mester
1255 XIII | bőrharang törte magát a csézához, hogy a doktor úr holmieit
1256 XIII | Sarkantyús megérkezése, ki rossz csézájában, forspontos gebékkel hajtatott
1257 X | Hétfalusy-családon megbosszulja. „Csigavér!” – szokta azokra mondani
1258 XII | felesége kiáltá.~A tüzet csiholó paraszt sokáig bírt szikrát
1259 VI | fiú hallgatott, és fogait csikorgatta.~Szegény Mekipiros volt.
1260 VI | juttatom! – mormogá fogait csikorgatva. – Vigyétek őt oda a gerenda
1261 IV | volna morzsolni e ködös csillagot itt alant. – Ki bírt volna
1262 XII | Meghűtötted magadat, jó apám – csillapítá őt a lyánka, kis kezével
1263 XVI | nehezen le hagyta magát csillapítani, s folytatá a beszédet:~–
1264 XVI | bőrharang nem szólt, nem csillapított senkit; hanem odaveté magát
1265 VIII | magát; de azután le fog csillapulni, és meggyógyuland, ha isten
1266 XI | mind az öt ujját bemeríté a csimbókjaiba, s körülvakarta a kalap
1267 II | még egy. Sírsz mindjárt! Csinálj savanyú képet. Úgy. Tedd
1268 XIII | szekereikkel. Mind ezek csinálják a port. Egészen a mellemre
1269 VIII | Azután leskelődtem, hogy mit csinálnak az asszonyok tovább; a serpenyő
1270 XIII | s vinnék megégetni, mit csinálnál akkor? Te semmirevaló! Tán
1271 VIII | megetettem őt magam, azután csináltam neki bölcsőt a gerendára
1272 V | szemfedőt, koporsót kelle csináltatni, a halottakat öltöztetni.
1273 XVIII| kastély lesz az országban; csinálunk törvényeket magunk, amilyenek
1274 VII | emberségtudók és szófogadók, csinosak, mintha skatulyából vették
1275 VI | egy béresének leütötte a csípejét, máig is nyomorék; kelmed
1276 VII | ujjával hátra nyúlva, jót csípett a leány kövér karján.~–
1277 VI | rekedten a hóhérlegény, karjába csípve.~A monstrum felordított,
1278 VI | a faluban a legügyesebb csirkelopó volt, ki legjobban értett
1279 XII | valami, mint a gyermekeit csitító boszorkány; a parázzsá lett
1280 XI | kassai és rozsnyói szabó- és csizmadiacéhek elöljáróínak, melyben hagyd
1281 XV | felszólítását, melyben a székvárosi csizmadiák, szabók és pékek azon bizalommal
1282 XV | számára bizonyos ezerekbe vágó csizmákat, nadrágokat és megfelelő
1283 XIV | menjenek haza vásznat szőni, csizmát varrni, s más afféle; amikor
1284 XVI | golyók számára?~A kifeszített cső lassankint aláhanyatlott.~–
1285 XV | lassankint eltűnve a hátul álló csőcselékben.~És ahol egyszer megfordult,
1286 VIII | ne menjen, megnézni ezt a csodabogarat, aki az ujja hegyével akar
1287 Elo | jőnek a világra, természet csodái: kosfejű lovak, a vizekből
1288 VIII | tábornok úrnak.~Uram! Isten csodája által ez órában visszanyertem
1289 VIII | arccal előjönni, bámulá e csodaorvost, ki ujja hegyével, leheletével
1290 XVI | lógott, mint valami nagy csodapók, kézzel-lábbal kapaszkodva
1291 VIII | el vonítani. Bűbája volt csodás szemeinek emberre és állatra.~
1292 XVI | örülve, hogy magához hasonló csodát talált paripának, s onnan
1293 XIII | öt-hat parasztot maga körül csődített, akkor azután jó hangosan
1294 XVI | fekete~A hétfalusi kastélyban csöndesen aludt mindenki, nem is sejtve
1295 XV | kétségbeesési harcnak.~A tábornok csöngetett. Egy belépő hadsegéd fülébe
1296 VIII | kezébe adtam elveszett csörgettyűjét, mire az megszűnt sírni.
1297 V | őrzötte ablakával – a nehéz csörgő lánc – a vallató bírák –
1298 XIV | letette kardját, hogy ne csörögjön vele. Odafutott Kornéliához;
1299 XIV | legnagyobb csendben, lárma, csörömpölés nélkül. Azon szomszéd házban
1300 XIV | nyújtott jobbját. A láncok úgy csörömpöltek a megrázott kézen.~– És
1301 V | ajtó, lábhoz ütött puskák csörrenése hallék, három katona jött
1302 VI | is beletévedt az erdőbe, csörtetett keresztül-kasul cserjéken,
1303 XVI | halhatsz meg. S egy puska csöve villant elő a redőnyök közül;
1304 XV | puskavesszők koppanása a fegyverek csöveiben. Azután megint egy zördülés;
1305 VI | s kezdte azt összevissza csókolgatni, mondván, hogy „Kedves barátom,
1306 II | behunyom. Ő nem kerül senkit. – Csókolj meg, és eredj alunni!~A
1307 XVI | bőrharangnak, ki szépen kezet csókolt neki érte, s első dolga
1308 II | zászló! Óh, mint kértek, mint csókolták kezeimet, hogy még csak
1309 VII | egyszerre kegyetlen mérges csókot cuppantott a piros pofájára.~
1310 XVI | elő, azt hozzákötötte egy csomag spárgához, melynek végére
1311 VIII | szekrényből valami papírba tekert csomagot vett ki e szavak után, s
1312 XV | melynek legelső összetartó csomója kezembe jutott. Úgy jutottam
1313 XVIII| visszanyúlt ugyanaz a véres kéz, csonka ujjaival. A seb sem fáj
1314 V | voltak esve, képe csupa csont, ajkai kékek és csüggedtek.~
1315 X | szokták, akik húsukra és csontjaikra büszkék.~– Addig pedig ne
1316 IX | hátát megrakni városokkal, csontjait töretni mély bánya-aknákkal,
1317 XVII | vagyok az; én saját lábam csontját kétszer törtem el önkényt,
1318 VIII | megfogta egyikét azon hideg csontkezeknek, megtapintá üterét, rátette
1319 II | kínálta, hol a kutyának hányt csontokat, s azután oldalba rúgta,
1320 XVI | követte. Hideg, érzéketlen csontot kínzának, mely újra azt
1321 I | a fűben elfészkelt fehér csontvázat vagy kitört ökörszarvat
1322 XI | legfőbb urakat elfogni egy csoportban, mint egy csomó farkast
1323 XVIII| sortüzet adott a lázadók sűrű csoportja közé.~És azzal vége volt
1324 XV | azonban a népség merészebb csoportjai egészen előre tolakodtak,
1325 II | hazatérő földmíves nép vidám csoportjait látni, amint napi munkáik
1326 XVIII| gyülevész fegyveres nép csoportján, azontúl békében jutottak
1327 VII | hogy Vértessy tiszteit csoportokban leljék együtt. A tisztnek
1328 VI | egyik faluból a másikhoz ne csoportosulhasson a népség; szükség azonban
1329 XI | Mária; kísérője az eléje csoportosuló ittas pásztoroknak nagy
1330 XII | köszörülve, sehol, sehol egy csorba rajta.~
1331 XVI | kastélyba berontó bőszült csorda, miután minden zúzhatót
1332 XII | az izzadság minden tagján csorgott a férfinak a hőségtől és
1333 VIII | tördeltem, és a könnyeim csorogtak.~Még most is kicsordult
1334 VI | közt; utoljára egy rongyos csőszházhoz vetődött, melynek nyitva
1335 X | van, mester.~– Azután a csőszháztól elő kell hozni Mekipirost.~–
1336 VI | A holdvilág lement, s a csőszlak udvarán nagy zaj volt.~Egy
1337 VIII | Odaléptem, s íme lépteim halk csoszogását is hallám. Még halkabban
1338 XVI | legbátrabbak közül: köztük a csőszt, kinek erdei lakán tartották
1339 XVI | maradt rája, azt kiütött csóvával meggyújtá, s a gyermek összekötött
1340 II | voltak kivehetők; fekete csúcsaik éles ellentétül rajzolák
1341 II | megszólított sajátságos csudája volt a természetnek. Egy
1342 VI | mindnyájunkkal szabad, ő tehet nagy csudákat, minek eljövetele nem lehetetlen.
1343 XVII | helyéből, a bámuló néptömeg csudálkozva látta a kastély folyosójáról
1344 VIII | erejével azon a gondolaton csügg, hogy amiért elveté magától
1345 XVIII| gondolj az istenre, és ne csüggedj!~Hétfalusy megdicsőülten
1346 VIII | Az ember két kezébe hajtá csüggedt fejét. Még most is meghajolt
1347 V | csupa csont, ajkai kékek és csüggedtek.~Bejött az udvarba tétovázva,
1348 VII | tudtomra adná.~Kornélia csüggedten mondá:~– Valóban úgy történt.~–
1349 XI | hogy nem.~Mária színlett csüggedtséggel viszonza:~– Úgy félszeg
1350 II | férfi, vonásai végtelen csüggetegség által lehangolva, kis fekete
1351 II | visszasüllyedt elébbi méla csüggetegségébe.~Kis idő múlva azonban újra
1352 VI | ki az ajtón, mint mikor a csürhét hazaeresztik, mindenik első
1353 XVI | mutass ilyen hideg képet; ne csúfold hóhéraidat. Sírj, könyörögj
1354 VIII | eleinte e bajomat, nehogy csúfot űzzenek belőlem miatta.
1355 VIII | közéletben minek neveznek? Csúfságból vagy félelemből, vagy megtisztelésből,
1356 XIII | csak oda ne küldjék, inkább csukassa a kalodába, oda a Hamza
1357 XIV | félhangjai ki-kipendültek a csúnya hangzűr közül.~A tábornok
1358 VIII | nyakából a bő köpenyt, melyről csurgott a víz.~A nő és a férfi mintegy
1359 II | szájába fogva kését. Hason csúszva felkapaszkodott a ház gerincére,
1360 I | melynek nádpadlatán most a csuvik költi tojásait, élt ezelőtt
1361 XVI | meg, ha élni nem tudsz!~– Cudar! – kiálta rá Bodza. – Nem
1362 XI | miért hívnak engemet Fabius Cunctatornak. Az én elvem az okszerű
1363 VI | megettem.~(Persze, mert cupákossá sütötte a feleséged, s forrójában
1364 VII | kegyetlen mérges csókot cuppantott a piros pofájára.~A leány
1365 VII | hogy Széphalmihoz csak dacból ment hozzá, midőn ön elhagyta.~–
1366 X | viszonza ez visszanyert daccal. – Jó éjszakát, mester!~–
1367 II | szemöldei szinte összeértek, s dagadó, piros ajka felett barnult
1368 XVI | őt, és anyja kidobta, és dajkája rábízta a nőstényfarkasra,
1369 XVI | adni – és az olyan szomorú dal?~A beomlott ház tüze az
1370 X | takarékossága bámulandó; népélete, dalai, dallamai tele költészettel,
1371 XVIII| megszorítva kezét, s azzal a daliapár elvágtatott előre a gyepes
1372 VII | mirtuszkoszorúval járt a dalidóba, s fehér ruhát viselt fekete
1373 VII | hogy Eliz úgy táncol a dalidókban, mint aki el akarja magát
1374 X | bámulandó; népélete, dalai, dallamai tele költészettel, kedélye
1375 XVI | reszketeg hangja a méla dallamokat elzengé, a távolból, tán
1376 XII | Táncolnak odakinn, és dalolnak – mormogá magában a hóhér.~
1377 XI | vad rikoltozás és szilaj dana között. Két nagy hordó volt
1378 II | jókedvű pórleányok édes-bús danái hangzanak, s a hazatérő
1379 VIII | ember vagyok, aki egymagában danol és iszik késő éjszakán is,
1380 VI | megy, keríttessen egy nagy darabot a majorsági földeiből temetőnek.
1381 X | ázsiai eredetű városok, Debrecen, Kecskemét, Nagykőrös és
1382 XV | valami miasmát, amelynek decretuma által az emberek üdvös korlátok
1383 X | jelentéktelen falvakká látszottak degradálva, míg valamennyi jóravaló
1384 VI | Onnan izent néha a fickókra dél felé, hogy már most hazamehetnek.~
1385 X | szerencse és legnagyobb férfiúi délcegség juttatá, és akinek sorsából
1386 VIII | nyögéssel hangzott bele; a víz delejes lesz nemsokára, s akkor
1387 VIII | van hevülve. Ez csodálatos delejezés volt.~Odament az ifjúhoz,
1388 VIII | Az ifjú folytatá a víz delejezését.~– Legnagyobb fájdalma a
1389 VIII | jön Franciaországból, és delejjel gyógyít. Engedje meg neki,
1390 VIII | fájdalom az életé. Folytassuk a delejt. Ezek a szaggatott húzások
1391 XVI | mely a szegleteken ódivatú delfinek alakjain végződött. Egy
1392 XVI | alakjain végződött. Egy ily delfinre felhajítá Iván a zsineget,
1393 X | többi kártyavár, légvár, délibáb országa.~Bizonyára Bodza
1394 XV | a nagyságos katonaságot deliberátum elé vonni, sőt inkább praestanter
1395 XI | hogy a kirontással holnap délig várakozzatok. Kassáról holnap
1396 X | felrajzolva, s csak Európa delnői alakja s a megmásíthatlan
1397 VII | legnagyobb hőstette. Önök, delnők, nem képzelik, mekkora zsarnokságot
1398 XII | állt, mint egy bosszúálló démon, kört vágva villámló fegyverével,
1399 XII | romlás és kárhozat repkedő denevérei…~Zudár, amint észrevette
1400 VIII | szemeit kiszúrják, akik a denevéreket szétfeszítik, akik a kiskutyákat
1401 XVI | volt borítva, mely mint denevérszárny repkedett körüle.~Az öreg
1402 X | láttér kerekét; mint valami denevérszárnyú alvilági rém, a mester kinyitott
1403 XVI | édes atyámfiai. Majd reggel deputációt küldjünk.~A tömeg nagy része
1404 X | Hétfalusy, az uraságtól rendelt deputatum-gabonát a rostaaljából mérette ki
1405 Elo | halálfej van festve, nyáron derek járnak és nehéz kék ködök,
1406 Elo | ki, a vándormadarak nyár derekán elhagyják a tájat, fényes
1407 XV | egy kardot, mit az sietett derekára csatolni.~A tábornok lekísérte
1408 XV | barátját megtagadta. Azzal derekasan megrázta a delnő kezét,
1409 VIII | Én vén vagyok, uram, deres hajam igazat mond; nagyon
1410 XII | nyíláson besütő tűzvilág deríte fel.~Eszébe jutott, hogy
1411 II | kéngyertya némi világot derített a sötétben, három alak látszott
1412 VII | elhallgatott, csak arca öntudatlan derűjén látszott, hogy lelkét valami
1413 II | a kémény mellé suhan, a deszkafalon háromszor kopogtat, azután
1414 XVI | látatlan bogárka ott az ágy deszkái között elkezd csengetni,
1415 I | lépte alatt recsegnek a deszkák? Ereznek-e valamit? Irtóznak-e
1416 I | van falazva minden ajtó, deszkával beszegezve a padlás szelelő
1417 XVII | nem, holnap, és kiveszi a dézmát házaitokból, és megtalál
1418 XVI | napja virrad. Bátraké a diadal.~A fellázított tömeg semmit
1419 XI | csak egy mód van, egyszerre diadalt nyerhetnünk.~– Mi az?~–
1420 X | konviktusban magoló szegény diákot. Cifra ruhában jártak, s
1421 VII | gyöngyszemből faragva, s dicsekedett, hogy kesztyűje egy megholt
1422 VII | kötelességeket.~Tisztei sem igen dicsekedhettek valami nagy engedékenységével.
1423 VII | rendesen egyik sem szokott dicsekedni; hanem annyit a laikusok
1424 VII | szigorúan embereit, mert a dicsekvést a gyávasággal egyrangú hibának
1425 VII | azután, hol csúfolták, hol dicsőítették vele; lehetett kötekedésnek
1426 XVI | Pompilius, most van jó mezejök a dicsőség versenyfutóinak; rajta,
1427 XI | tartományt a meghódítás dicsőségével együtt bízta másra.~– Sietek –
1428 XVII | igyekezettel, mintha valami nagy díjakat akarna elnyerni, amik az
1429 XV | ékes és különösen értelmes dikció alatt azonban a népség merészebb
1430 XI | gépileg engedelmeskedék. Mária diktálta, hogy mit írjon, míg saját
1431 XIII | magatartásával, onnan vezényelt diktátori hangon.~– Most én parancsolok.~
1432 IX | pedig ez a morbus az idei dinnyében, sárgabarackban és minden
1433 II | virágok minden nemeivel; odább dinnyefészkek szétfutó indákkal, piros
1434 II | zöld pázsitos udvart, futó dinnyeindát, ingó pipacsfőket, szomorúfűzfákat,
1435 XVIII| telket, ott ápolta virágait, dinnyéit, játszott a fehér galambokkal,
1436 VI | tisztes Kordé Mihály uram az ő díszes lakásába a kocsmából, s
1437 VII | melle közepén ott ragyog díszesen az a nagy rézérem, mire
1438 VIII | dühösen támadt rám: „Süket disznó, hová tetted azt a gyermeket!?” – „
1439 XV | kitanult násznagy és elismert disznóölő, annálfogva szélesen ismeretes
1440 VII | táblabírájának, a város elválasztja díszpolgáraul, s elvégre egyik legtekintélyesebb
1441 VII | patrónusságnak, táblabíróságnak, díszpolgárságnak és udvariasságnak s minden
1442 VII | átellenben egy magas, emelvényes dívánon neje foglal helyet, egy
1443 VIII | ismeretlenünk szállt ki, ezúttal divatos fekete kabátba öltözve,
1444 III | ha úgy jajgatna, a kútba dobnák.~– Szólj; hol, mint eshetett
1445 XII | Semmit, apám. A lovak dobognak az istállóban.~– Nem hallasz
1446 XV | előre sejtett örömtől úgy dobogott a szíve, úgy vert minden
1447 XIV | Odakünn hallatszott a hármas dobpördülés.~A tábornok hirtelen föleszmélt,
1448 XVIII| hallani lehetett a riadó dobpörgést, mely a kastély felé közeledett.~
1449 X | elszegényedett; utoljára dobra ütötték a telkét. Hétfalusy
1450 VI | mártottam bele, s a kutyának dobtam, és nem ette meg.~– Hát
1451 XVIII| elé tódultak.~Az utolsó dobütés jelenté, hogy a katonaság
1452 XIV | töltetlenek maradnak.~Három dobütésre a többi csapatok is kivonulnak
1453 II | félig betett ajtót, s a döbbenés némulatában hangok hallatszának,
1454 XVIII| a két villámgyors kard döfései legyőzték a durva erőszak
1455 Elo | ezekre következni. Éhség, döghalál, vérengző háborúk, vízáradások,
1456 VI | az isten csapásairól, a döghalálról, hiszen sohasem volt olyan
1457 VI | hírre, hogy országunkban a dögmirigy uralkodik, félni fog táborával
1458 VI | szomszéd országból behozták a dögmirigyet, s az emberek halni fognak.
1459 XVIII| utolérheti őket a sápadt halál. A dögvész iszonyú mértékben dühöngött
1460 XVIII| az ifjú erőfeszítését a döngetett ajtót tovább fenntartani.~
1461 XII | hozzá kiálta. Az alatta döngő padlat egyszerre világos
1462 XII | parázzsá lett fában fütyült, döngött valami élesen, mint megfogott
1463 XIII | mintha szeretné az asztalra döntött port onnan suttyomban elszelelni.~–
1464 XVIII| amidőn egyszerre két lövés dördült el, s két támadó holtan
1465 II | lecsapó villám visszhangzó dörgése, szólalt meg ez embertelen
1466 II | rángatta lefelé.~– Ki az? – dörgött közbe egy felriadó hang.
1467 XVI | halkan közbenevet, és magában dörmög.~– Tegyetek, amit akartok.
1468 II | kiveheté a hóhérnő erőteljes, dörmögő hangját, mely úgy tetszék,
1469 X | Azt beszélték, suttogták, dörmögték, később fennhangon kiáltozák,
1470 II | az emberek futnak, halkan dörmögve egymás közt. A tornyok sorba
1471 XII | amint egy-egy szarufát dörögve szétpattantott, közbe úgy
1472 XII | a magad barlangjában!~A dörömbözés odabenn elhallgatott; a
1473 VIII | az asszonyok átkoztak, dörömböztek az ajtómon, a vén boszorka
1474 XVI | tudod?~Az esetlen szörny úgy dörzsölte a tenyereit örömében ez
1475 VII | megállt, kék kötényével dörzsölve orcáját.~– Maga ugyan rossz
1476 XIII | Köznépünk igen adakozó címek dolgában, s ez érdemben túlmegy fantáziája
1477 X | ész, szerencse és szépség dolgaiban nagyon mértékletes osztályrésze
1478 X | pincékben, s biztatá őket olyan dolgokkal, amiknek elhivése azután
1479 VIII | egyszer ártsd magadat az én dolgomba!~Fogcsikorgatva szorítá
1480 IX | Veszedelmes az éhomra dolgozás, a sok gondolkodás és fejtörés,
1481 XVIII| lépcsői leomlottak; enyészet dolgozik rajta.~A mohos tetejű viskó
1482 VI | sokáig lehete hallani, mint dolgoznak odabenn. Hidegvérrel, nekitürkőzve,
1483 II | minden ember a mi kezünkre dolgoznék.~– Nem sejt ez a fiú odafenn
1484 XVIII| pisztolya végét, ki legjobban dolgozott a keresztvas kifeszítésével;
1485 XI | pár sarut és ugyanannyi dolmányt és szűrt tíz nap alatt haladéktalanul
1486 VII | ment, és valami borzasztó dologgal fenyegette azon esetben,
1487 XIV | pillanat múlva visszajön.~Nagy dolognak kellett történni, hogy Vértessy
1488 IX | gyümölcstenyésztéssel.~– Térjünk a dologra. Idehallgassatok, nebulók.~–
1489 I | a falun, egy magas, zöld dombon, mely körül nyugodtan legelész
1490 II | kémkedő természet, mely kívül dőreséget, szórakozottságot iparkodik
1491 XVIII| nagyobb rész lenn a pincében dőzsölt, és mozdíthatlan állapotban
1492 VIII | Egy reggelen, midőn már dr. Sarkantyús megfőzeté a
1493 VIII | rózsabimbókkal hímzett főkötő drágább énnekem az élet minden kincseinél;
1494 XI | többi testvéreink, kik a Dráva mellett és Csernagora hegyei
1495 VII | kapta a tábornok; hajdan Drezda alatt, mikor még alig huszonöt
1496 X | Hétfalusy kétségbe vonta Dudoky nemességét, ez nem tudta
1497 XVI | az én apámat. Emlékezel-e Dudokyra? Itt feküdt, ahol te most;
1498 X | szomszéd pörös telekbe. Dudokyt erre megütötte a szél. Leánya
1499 XVI | órában utálatos kardalt dúdoltak szerte az ilyen énekhez
1500 IX | árvák, özvegyek zokogását, dübörgő halottas szekér nyomában;
|