abece-bajai | bajar-borza | borzo-dubor | duhbe-elsze | elszi-faras | farka-folde | foldi-gyujt | gyulh-hidon | hiede-izma | izmai-keres | kerez-kivit | kivol-lazit | lazon-maras | marci-melle | mello-nevez | nevre-on | onagy-rajot | rajon-soksa | sopan-szoke | szoko-testv | tesze-utana | utani-vigyo | vihar-zuzha
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1501 II | az országban. A nép őrült dühbe fog jőni ezek hallatára,
1502 Elo | vériszonyaitól, a ragálytól, elemek dühétől, a sápadt éhhalál kétségbeesésitől,
1503 XVI | Pompilius a kétségbeesés dühével állta útját a hátráló seregnek.~–
1504 I | napjaival, a nő őrültsége a dühig látszott fokozódni; egész
1505 XVIII| dögvész iszonyú mértékben dühöngött már a helységben, a haldoklók
1506 XVI | engedékenység pedig még nagyobb dühre ingerelt, Hétfalusy lefegyverzése
1507 XI | Az út mellett görbe fák düledeztek erre-arra, azokat is letarolta
1508 VII | fejöket a kis múzsák, s úgy düllesztik mellöket kifelé, hogy gyönyörűség
1509 III | fa! – mormogá magában, s dünnyögve, bicegve, mankójára támaszkodva
1510 XVI | Mekipirost, kinek be kellett dugni a száját, hogy ne kiabálja
1511 VII | átnyújtá neki a keblébe dugott pecsétes levelet.~Az volt
1512 VI | férfialakok, kik figyelve dugták össze fejeiket egy hosszú,
1513 VIII | rejtsem el, amint meglátott Duklában az utcán.~– Mit kerestél
1514 VIII | kösselek, úgy vigyelek el Dukláig. Hova tetted hát?~– Elmondok
1515 XI | Az országútról levezető dűlőutak éppen egészen el voltak
1516 IV | nagyapa. Fehér ruhában, dúlt fehér hajakkal, mint kísértetkirály.~
1517 XVI | ott állt egy kerítésnek dűlve, magában tusakodva, úgy
1518 VIII | Azt nem tudom – felelt durcásan a némber –, én csak nem
1519 VIII | leharapja az orrodat.~Azzal durván megkapta a gyermek kezét,
1520 VIII | nyiladozik, az artériák duzzadni kezdenek; a hölgy azzal
1521 VIII | felelni.~A nő fölkelt nagy duzzogva, s valami faliszekrényből
1522 VII | tölténytartómba ide hátul.~– Ebbe ni? – kérdé a tömpe elbámulva. –
1523 II | állhatta a kegyességit tovább; ebéd előtt fél óráig olvasott
1524 IX | üvöltése. Azért ne bántsd az ebeket, Hanák, borzas Hanák.~A
1525 VIII | nem kell a kenyeret az ebeknek hányni.~– Másik nem volt?~–
1526 II | dicséret verse.~A villámos ében ki mennydörög ott fent? ~
1527 IV | urától kezdve a házőrző ebig. A földesúr háza ez, ablakai
1528 III | kérte, ráncigálta, hogy ébredjen fel újra. Azután elkezdett
1529 Elo | súlyos bal kezével, hogy ébredjenek föl alvó nyugalmaikból,
1530 XVI | minden alvónak fel kellett rá ébrednie. – Segítsetek! Megöl!~–
1531 VIII | egy halott, s csak arra ébredtem fel, hogy egész arcom nedves
1532 II | más ember tűzhelyétől; az edények ragyogtak a tisztaságtól,
1533 II | mezőkön jókedvű pórleányok édes-bús danái hangzanak, s a hazatérő
1534 IV | vad, rohant halottaira az édesapa, a gyermektől az anyához
1535 XVIII| gyermeknek, hogy bizonyára édesapjának hívhatja ő azt ezentúl is,
1536 X | pálinkát kapott, s megfojtja az édesapját is. S ha valami rosszul
1537 IX | el ne felejtsd megmondani édesatyádnak, hogy a rektor úr nagyon
1538 XVIII| vitte atyját – most már édesatyját a pitvarba, egy felhasgatott
1539 VII | Tartogasd azt szívedben, kedves édesem, ahogy én tartogattam eddig.~
1540 IX | komoly arcára most is oly édesen emlékezem vissza, felkötötte
1541 VI | volna a pórnépet hozzánk édesgetni akarni, mint ezt némely
1542 II | édesanyja volt, a másik édestestvére. Hiába sikolták, hogy ártatlan
1543 VIII | valami csinos nyakazás s más efféle. Óh, én nagyon vígan fogok
1544 III | előtt még angyal volt az égben, egy négyesztendős gyermek…~–
1545 IV | fájdalmas jajszót, mely az egekbe hasson. És néma volt örökre.
1546 II | rajzolák magukat a láthatár egére. Puszta, elhagyott volt
1547 XI | hidegvérrel vizsgálá a távoli égést, mely a szobába világított.~
1548 XI | erejét; rendszert hozni az egészbe. Ah, ti ebben mind újoncok
1549 II | imádkozót. – Hát a „kedves egészségére kívánom” hol maradt?~Mint
1550 XIII | öreg nagyságos úr lábadozó egészséggel üldögélt egy rácsos padon,
1551 Elo | nehéz kék ködök, télen a nap éget. A házi ebek mély gödröket
1552 II | s a kezemre feccsent vér égetett, mint a tűz… Óh, gyermekem,
1553 II | virágot keresni, ott az égiháború utolérte őket, s amint egy
1554 XII | Most kanócot bele! Hadd égjen meg a maga vermében!~Ezt
1555 XI | tőle, mintha egy egész falu égne; amint messzebb-messzebb
1556 XII | vágtat egyenesen fel az égnek.~– Ezzel végeztük a számadást! –
1557 III | fekszik ez a földön, s éretlen egreseivel a közel bokrokra tekergőzik.~
1558 Elo | a terjengő hírek, falvak égtek porrá; apró folyamok áradtak
1559 XVII | önkényt, mert rosszul forrt egybe, s kész vagyok még a nyakamat
1560 XVI | sebesen alá a földre: két egybeforrt tömeg, melyben talán két
1561 X | rokon fajú népeket mind egybekapcsolja.~Még akkor a vasutaknak
1562 VI | állt a kapubálványokkal egyben, s Mihály úr azt tartá,
1563 XIII | hogy valami állat meg ne egye, mert mindjárt elveszne
1564 XIV | neki ételt, italt, hogy egyék, igyék utoljára.~A vas ember
1565 XV | Szemlátomást képzelhető volt, hogy egyenesedett ki a bajusza ijedtében,
1566 X | feszíté előre izmos mellét; s egyengeté fejét vállai közt, mint
1567 X | ellenkező irányban futó folyam egyesítése által egy oly hatalmas összefogó
1568 XVI | felhúzgálja Ivánt, aztán egyesült erővel a többieket. Azok
1569 VI | feleségét egy kicsinyt megverte, egyet-mást, ami keze ügyébe tévedt,
1570 XIII | semmiházi költött rájuk veled egyetemben, s féltükben nekimennének
1571 X | nemzetiségi rokonszenvek minő egyetemességet biztosítanak e nagyszerű,
1572 III | elkeserült apa sírva nyögé:~– Egyetlenegy fiam, kedves szép reményem!~
1573 XVI | innen! – kiáltozott Zudárné egyfelől, másfelől Bodza Tamás. –
1574 VII | hogy ki fiai. A büntetés egyformán járt ki nála, mint az egyenruha,
1575 VIII | bálványozták, tisztei szerették, s egyhangúlag csatolják óhajtásukat az
1576 XIII | kisbíróéba, jó nagyon az egyházfiéba; igen erősen a levélhordóéba;
1577 VI | padlásablakból, nem jutva egyhirtelen eszébe, hogy hol van.~Bizonyosságba
1578 XVII | veder áll a tornác előtt, egyikben az élet, másikban a halál.
1579 XVIII| özvegyasszony, az elesettek egyikének neje, síró gyermekét tartá
1580 V | egy ősz ember térdelt, hol egyikre, hol másikra nézett, összekulcsolt
1581 VI | hússzor annyi paraszt ellen! Egyikünk feje sem marad ott, hova
1582 XVI | dörmögé Zudárné, hátát egykedvűleg a szekér oldalának vetve,
1583 II | tengerszínű szemeiben hideg egykedvűség volt festve. Az egész arcon
1584 VII | hogy mivel fenyegette Eliz egykori kedvesét, én teneked soha
1585 XI | volt prozelitája e rajongó egyleteknek, de a forráshoz közelebb
1586 VIII | olyan ember vagyok, aki egymagában danol és iszik késő éjszakán
1587 XV | egyszerre.~A tolongók kezdtek egymásra nézni, s az elöljöttek gondolkoztak
1588 Elo | zsenge zöldszín, azok az egynapos életű virágok, a vidám,
1589 VIII | állítani. Nem is volt több ez egynél?~– Volt. Igen – rebegé önkénytelen
1590 VIII | járják be, akik szüntelen egynemű rétegben forogva, annak
1591 IX | elszedték az ütőfákat, beverték egypárnak a fejét kővel, végigírták
1592 VII | dicsekvést a gyávasággal egyrangú hibának tartotta. Ez a szigorúsága
1593 XIII | elbújt a kemence mellé, egyrészt az ütlegektől, másrészt
1594 VIII | is a lócán; beszélgessünk egyről, másról.~Az idegen leemelte
1595 II | az eresz között, melyen egyszer-másszor lyukat harapdált.~– Nyisd
1596 VII | úrfiak sohsem kérezkedtek egyszernél többször a kórházba. A nagyságos
1597 VI | legtöbbet ült a kalodában: az egytől egyig Kordé Mihály uramtól
1598 VII | szemek, a legkisebb vonás is, egytül egyig kemény, szigorú katonai
1599 VI | jutni, ahonnét is a nagy egzekutor egyenként előszólongatva
1600 XIV | varrni, s más afféle; amikor ehelyett kedve lett volna közéjük
1601 Elo | elemek dühétől, a sápadt éhhalál kétségbeesésitől, de azt
1602 Elo | Mindenfelől nyomor- és éhínségről beszéltek a terjengő hírek,
1603 Elo | mi fog ezekre következni. Éhség, döghalál, vérengző háborúk,
1604 I | látszott fokozódni; egész éjeken át sikoltozva járt-kelt
1605 IV | keresztüllátnak a fekete éjen. Hah! Minőt villámlott a
1606 Elo | századok óta fekvő falvakra. Éjenként vízbefúlók sírását hallották
1607 X | Gondoskodunk róla.~– Éjfél után a helység minden kijárását
1608 XI | fog. Maga előtt látta az éjféli borzalmakat mind, és mutatnia
1609 VI | hogy szokása ellenére már éjfélkor azt sem tudta magáról, hogy
1610 X | siess, hogy készen légy éjfélre.~– Egészen belelátni a napba,
1611 VIII | tányéráról enni, uram!~– Ejh, hagyja azt. Hátha én magam
1612 I | sírra lesz szüksége?~Midőn éjjelenként az alvószobában az asztalok,
1613 Elo | is a többivel a feledség éjszakájában összefoly.~A világesemények
1614 I | kényszeríti rá, hogy éjnek éjszakáján vijjongva a holdvilág sütötte
1615 I | Halál!~Véres napok, fekete éjszakák jőnek. A pusztulás angyala
1616 Elo | egymást odafenn. Csöndes éjszakákon fegyvercsattogás hallatik
1617 XVI | szerte az ilyen énekhez méltó éjszakának.~*~A felbőszült tömeg, melyet
1618 V | egészen át meg átázott; az éjt, azt a fergetegest, ez is
1619 IX | magára tapodni, enged sebeket ejteni magán, hátát megrakni városokkal,
1620 II | lágyítani, hogy suttogássá válj ék.~– Ismerem – mondá –, majd
1621 XV | vagyunk bolond emberek.~Ez ékes és különösen értelmes dikció
1622 I | bútortól, melynek neve koporsó?~Él-e minden tárgy, mi az embert
1623 XIII | szegődő cselédet, kinek van eladó holmija, mi a piacon a búzának,
1624 X | szövevény szálai messze elágaznak. Sokat fel lehet róni az
1625 XVII | Zudár Péternek arra, hogy az elalélt leánykát fél kezével felragadja
1626 XVI | elosztá népeit az utcákra; elállatott minden kijárást a kastélyból,
1627 VIII | aludt; most ő vigyáz, míg én elalszom. Mikor útra megyek, velem
1628 VIII | lepedőbül, elringattam, elaltattam, és reggelig elnéztem, hogyan
1629 VIII | rólam árulkodnak; féltem elaludni, attul tartva, hogy megölhetnek,
1630 VIII | hullákat őrizzék. Az őrök elaludtak, s azalatt a rablók társai
1631 VIII | Ezen az éjszakán csendesen elaludtam, semmi sem háborított. Több
1632 XVI | suttogás hangján Iván. – Még elárul bennünket a fenevad! Húzz
1633 VII | már a menyegzőre készen, elárulá előttem e titkot. Úgy volt,
1634 XI | undor és iszonyat miatt elárulja magát.~– Tehát hamis leveleket
1635 IX | pázsitodat, s halottaink elássuk kebledbe? Tetszik-e az neked,
1636 XVIII| gyermekét, eltaszított, elátkozott fiát, és egyik sem tudott
1637 II | embert, kinek keze arra van elátkozva, hogy gyilkoljon, bárha
1638 VIII | percben nyitott be az ajtón, s elbámult, amint az öreget beszélni
1639 XVIII| megint újra kezdjük…~Órákig elbeszélget ott ilyen ádáz, bohó szavakat,
1640 V | szavakat, mikben kínjait elbeszélje; tőle ez is meg volt tagadva.
1641 XIII | kibővítve, kicifrázva hallotta elbeszéltetni, azzal futott a kastélyba;
1642 XVI | húzni engemet magad után. Elbírsz-e?~A törpe csoda ujjongva
1643 VIII | katonává lettünk; engem azután elbocsátottak, mert megvakultam. Igazán
1644 XIV | katonatársam volt; onnan elbocsátották. A véletlen összehozott
1645 VIII | halhéj pálcikával a kezemben, elbolondítottam két-három asszonyt, bevezettettem
1646 I | a határt. S néha hetekig elbolygott, ki tudja hol, ki tudja
1647 VII | megmozdulni az örömtől, szemnek elborulni fájdalomtól, szemöldnek
1648 XI | mely messze bevilágítá az elborult eget, haragos bíborral szegve
1649 XVI | kellett sok biztatás az elbújásra; amint Zudárné a kapu alá
1650 XVI | nézhettem, ahogy bántják, elbújtam a szobába, de oda is behallatszott
1651 XVI | majd ha ti mind a ketten elbuktatok, én előállok akkor.~A vezérek
1652 X | eredetűek, ami bizonyára igen elbúsító szegénység, kivált a marhatenyésztők
1653 VII | szándékú, értelmes és illő élcekkel fűszerezett beszédei által
1654 VI | földönfutóvá lett, hogy hivatalából elcsapták, hogy ezentúl barátja nyakán
1655 XV | hosszúra nyúlni az arcok, elcsendesülni a szájak; mozgás, zúgás
1656 II | szegekkel kiverve, előtte elcsenevészett ákászfák.~Még az élőfa sem
1657 Elo | madarak s fejeiket fonákul elcserélt háziállatok jőnek a világra,
1658 XVI | Ugye! – kiálta a némber elcsukló vad sikoltással. – A Hétfalusy
1659 II | hogy érthetlenül fogja azt eldarálni. Nem. Érthető, komoly hangon
1660 II | Azután oda célozott. A lőszer eldördült… A nagy láncos eb ordítás
1661 VIII | odanyomta azt az ifjú kezébe, ki eldugá a kis ereklyét mellénye
1662 IX | a mester kegyence. A fiú eldugta hirtelen a penicilust, amivel
1663 IX | képet csinált e megbízásra, eldugva a zsoltára alá a tollszárat,
1664 XVI | végigpengeté, ha nem tört-e ki az éle, azzal eltűnt az ismét,
1665 VIII | ez fáj!~– Látom. Már kezd éledezni. Az orvosság erős; de éppen
1666 VIII | bolondítsa az úr is, nem eleget bolondítja már az apja?
1667 IX | évből. Hajh, másutt nem eléglette az meg könnyekkel hímezni
1668 VII | katonája, az ezred orvosa elégséges tudománnyal bír őt kigyógyítani.
1669 XI | rajongókkal ő is találkozott elégszer, s alkalma volt őket tanulmányozhatni.~
1670 XVII | mások.~A főizgató titkos elégtételt érzett magában, midőn vágytársai
1671 IX | secundae. Klimpa Guszti elégülten ült vissza helyére.~– Egyébiránt
1672 III | úgy csapkodta a jéggel elegy záport az ablakokhoz.~A
1673 VIII | mellette, elkezde vele beszédbe elegyedni.~– Mi dolga lehet magának
1674 II | is egyszerű céljuk volt eleitől fogva.~De itt a hóhér lakik.~
1675 I | is a tornác alatt.~A ház elejéről itt-ott lehullt a vakolat,
1676 VIII | ütött volna közéjük! A vén elejté a szilkét, az ifjasszony
1677 XIII | magával. Te ügyetlen szamár, elejted az orvosságot, ellopsz belőle,
1678 XIII | által, hogy három katulyát elejtett a földre; az egyiknek felpattant
1679 XVIII| magától, az most irtóztatón eléktelenítve fekszik olyan sírban, melyet
1680 XI | organizáld az állandó hadsereget. Élelemről és ruházatról gondoskodtál-e
1681 IX | maguk sem voltak felyül az elemi tanulmányokon, olyanoknak,
1682 XVI | az éneket, amit annyiszor elénekelt kedves védencével éjjeli
1683 XVII | Üljetek körül, és vezessétek elénk a vádlottat.~A csajhos népnek
1684 VI | mint hosszú; amint a haját elereszték, ismét vigyorgott, és nem
1685 VI | Mondj igent, és szabad vagy. Eleresztünk.~– Még fölkacag rá.~Azután
1686 I | itta a vizet. Végre úgy elerőtlenedett, hogy nem bírta kezét megmozdítani.~
1687 IX | Talán vannak, akik intésit elértik?~Azután századokig nem adja
1688 VI | elragadjon. Ezáltal két cél lesz elérve. Egy az, hogy a parasztság
1689 VIII | megszorítva azokat melegen, elérzékenyült hangon rebegé:~– Isten legyen
1690 XVIII| mutogatta; egy özvegyasszony, az elesettek egyikének neje, síró gyermekét
1691 XVI | a pillanatban, ahogy én elestem, ott áll anyám a hátam mögött,
1692 XVIII| gyepes úton.~*~Numa Pompilius elestével az utolsó maradványa is
1693 XVI | pengeted-e még ujjaiddal a pallos élét, mint valami szomorú hangszer
1694 XII | s teleszítta mellét ez életadó, friss levegővel. Ah, szinte
1695 VIII | üldözésem vadítá el őt az életben, s tette oly elkeserültté
1696 VI | Mihály uramtól tanulta az életbölcsességet.~Ki is harminc év óta terjeszté
1697 IX | századokig nem adja megint élete jelét. Tűr, mint minden
1698 VIII | halál jele, a fájdalom az életé. Folytassuk a delejt. Ezek
1699 XVIII| földdel, olyan éhes voltál rá életedben mindig. Pihennél már, ugye,
1700 V | rövid időre, mint az én életem, nem kell útravaló. Egy
1701 VIII | magamat ágyamra, és először életemben jutott eszembe, hogy imádkozzam.
1702 IX | a bűn lassan megrontják életerejét, s egyszer – megbetegszik
1703 VIII | ez arra mutat, hogy az életerő visszatér; a nyugalom a
1704 I | megtudja a jövőket, míg saját életéről nem eszmél, megérzi az idegen
1705 III | égbe lőtt volna! Ah! Az életért imádkozónak ámenére halált
1706 VII | csak annyit törődnék az életével, akár egy kiszolgált közkatona;
1707 XIV | esetben a léleknyugalom élethalálkérdés, s a félelem nehéz indulat
1708 VIII | akkor volna valami, ami az élethez, a világhoz visszakössön.
1709 X | vannak emberek, akiknek életirányát e központtalan eszmék határozzák.~
1710 VI | kívül semmit sem ismertek életökben, s most bizony semmi okuk
1711 VI | otthon a tisztes kántor életpárja, előtte az utcaajtót jó
1712 XVIII| Imrét:~– Most vívni kell életre-halálra, és nem sírni, férfi!~Az
1713 III | Azután hirtelen felölelte az élettelen testet, s képtelen erővel
1714 Elo | zöldszín, azok az egynapos életű virágok, a vidám, szökdelő
1715 VIII | hóhér küszöbénél végzik életüket. – Soha egy órára sem hagytam
1716 XI | vallomásaik” végett. Azért életükre vigyáznotok kell. Ítélni
1717 XV | a fölségért vérünket és életünket ontani készek lehessünk.
1718 VI | dolgot. Annyi bizonyos, hogy életünkre törnek, hogy el akarnak
1719 IX | hamuval megdörzsöltessék, mely életveszélyes foglalatosságra a helybeli
1720 II | okosat találták ki, hogy eleve külön temetőt árkoltassanak
1721 Elo | légből; a föld növényei elfajulnak, a tiszta búza rozzsá változik,
1722 XVIII| feléjök; mire odaért, úgy elfáradt a futásban, hogy szóhoz
1723 XVI | kést.~De mégsem úgy.~Arca elfehérült a dühtől, egész termete
1724 VII | mert a derék hadfi egészen elfeledkezék a karjaira bízott tekercsről,
1725 II | hogy e szavakat hagyja elfelednem. – Hisz én nem vagyok oka
1726 XVIII| szotyákot, hogy az menten elfeledt beszélni.~– Ide hozzánk,
1727 Elo | mondja senkinek. Az emberek elfeledték, nem okultak utána. Pedig
1728 VII | akarok magamnak hízelegni. Elfeledtem őket.~– Mármost folytassuk
1729 II | találékonnyá lesz, a szabadságérzet elfeledteti vele az élet ösztönét, nincs
1730 Elo | Előszó~Az ember jót, rosszat elfelejt.~A természet, az isten ujja
1731 VI | mellé nagy meglepetésében, s elfelejtett ugatni.~Kordé uram tökéletesen
1732 XVII | hajnalodott, de harangozni elfelejtettek reggelre; a harangozónak
1733 X | olvasást elhagyta, nehogy elfelejtse.~– Későre szabadulhattam.
1734 VIII | le addig mellém. Nézze, elférünk ketten is a lócán; beszélgessünk
1735 I | ha legelés közben a fűben elfészkelt fehér csontvázat vagy kitört
1736 XIII | láncos, lobogós!” – kiálték elförmedve én is, s elkeseredésemben
1737 X | pedig befedé a földet, és elfogá széles, lomha szárnyaival
1738 IV | tanújelét büntető kezének?…~Elfogad-e váltságul ennyi szenvedést
1739 XVIII| férfi öröme, midőn házánál elfogadhatá – egykor halálos ellenségét.~
1740 XV | Ez ajánlatot vártam, és elfogadom. A reggelizést végezhetjük
1741 VI | mely ajánlatot ő érzékenyen elfogadva, bepréselé magát a szűk
1742 VII | hivatalos tudósítás a szökevény elfogatásáról. A tábornok inte a katonának,
1743 VIII | Hiszen jól cselekedtem; elfogattam, s bezárták, ki is van téve
1744 XI | úton; azt hitték, hogy ott elfoghatják; a delnő egy szökéssel átugratott
1745 II | mindenesetre nyomába hozom, kik őt elfogják, s elviszik Hétfalura, hol
1746 XI | felolvasni a proklamáckit; elfogjuk a katonákat meg a nagy urakat;
1747 X | visszahódítandó a századok óta elfoglalt Pannóniát a quádok és marahánok
1748 X | jövevények széltiben, hosszában elfoglaltak; midőn jókedvű jurátusok
1749 XVIII| kötölékül.~A lázadók már elfoglalták a tornácot, a hátulsó ablakokról
1750 VIII | mindjárt az első sornál úgy elfogódott, hogy szemei azon maradtak.~–
1751 VI | saját földieit megrontsa. Elfogom, mikor a kútba fehér port
1752 XI | Értesz-e? Meglehet, hogy az elfogottak maguk is keresni fogják
1753 VIII | megszökött, de én feladtam őt, s elfogták a tulajdon apja házánál.~
1754 XI | ne ereszkedjetek. Akiket elfogtok, őrizet alá kell tenni,
1755 XVIII| pénz; amelyiké hamarább elfogy, az elveszett.~Mária tovább
1756 VIII | nem is kellett volna mind elfogyasztani. Alkalmasint valaki számára
1757 X | Iván arca zöldre sápadt, de elfojtá belső rettegését. Az rettentő
1758 XVII | tudta akkor lélegzetét elfojtani, tudott reszketni, tudta
1759 XV | Még most egy csapással elfojtható a tűz. Még most egy merész
1760 XVI | kulcsot dugtak, s azt halkan elfordíták abban.~Most még hangosabban
1761 VI | templomban imádkoztasson e csapás elfordulásáért, s azalatt a porokat hintesse
1762 XVIII| kapott, s midőn a figyelem elfordult róla, felragadta a neki
1763 X | nevezni, s melyek reszkető, elfújható tömege csak ritka évben
1764 IX | erőst, a bátort egy szellő elfújja; nem használ elzárkózni
1765 XVI | temiattad lettem! – hörgé elfullasztó dühvel. – De nem fogsz gúnyolni
1766 IV | lámpát az asztalon nem bírta elfúni; lélegzete kevés volt reá,
1767 XVI | főnök leköpködte az előtte elfutókat, s elhalmozá őket mindenféle
1768 XVII | nem segítettek neki, s az elfutott a kukoricaföldek közé.~Az
1769 II | S midőn fölállt, sokáig elgondolkodva támaszkodék a padlatgerendának,
1770 VII | lassankint eszemre tértem, elgondolva, hogy nem nagyobb gyalázat-e
1771 IX | feleletbe, hangosan kezdé elhadarni.~– A nixnusz olyan porból
1772 IX | melódiát.~Klimpa Guszti azután elhadart egy imádságot, tévedésből
1773 VIII | azonban a menyegző napján elhagyá menyasszonyát; ebben az
1774 VI | mint a káposztakő.~A kántor elhagyatva érzé magát ez idegen országban.~
1775 XIV | történni, hogy Vértessy elhagyja azt a helyet, mely a katonát
1776 Elo | vándormadarak nyár derekán elhagyják a tájat, fényes délben be
1777 VIII | gondolat most nem bírja elhagyni lelkedet, ott van a helye
1778 III | most Hétfalu közepén oly elhagyottan áll, nem volt mindig oly
1779 VIII | tőlük azt az áldást, amit elhajítottak ők maguktól önkényt; és
1780 I | annak tábláit, s ha hétszer elhajtják, hétszer visszarepüljön
1781 VIII | a féreg mindenütt. Egyik elhal fiatal korában, másik megőszül,
1782 XI | látkörön.~A csárda mellett elhaladva, közel engedé jönni magához
1783 III | menjenek oda, talán majd elhallgat.~Künn rázta a fákat a zivatar.~–
1784 IX | édesanya, rossz gyermekeitől. Elhallgatja, eltakarja bűneiket, viseli
1785 XVI | zsizsergése hangzott füleibe; azt elhallgatta sokáig, amidőn egyszerre
1786 VI | hallatszék… Az emberek egy percre elhallgattak odabenn, azután a bámulás
1787 XVI | leköpködte az előtte elfutókat, s elhalmozá őket mindenféle válogatott
1788 XII | lángra, az ablakokat is mind elhalmozák szalma- és vesszőkévékkel,
1789 VIII | rágondolok: mi lesz belőle, ha elhalok, mi lesz belőle, ha felnő?~
1790 VIII | arca kétfelől beesve, ajkai elhalványulva; szemei merően kiülnek,
1791 VI | rektor csitítva. – Nem kell elhamarkodnunk a dolgot. Annyi bizonyos,
1792 XI | hajnalodni kezdett, a szürkülő ég elhamvasztá az éjjeli fényt, s a visszatekintő
1793 VIII | Úgy látszik, önök nagyon elhanyagolták ez üzletet. Azt restellem.
1794 XI | intézve. – Addig valami elhatározó lépésbe ne ereszkedjetek.
1795 XI | mert Mária azon férfias elhatározottsággal, mely a lengyel nőket annyira
1796 VI | amoda mutatja az északot.~Elhatározta tehát, hogy visszamegy a
1797 XV | számtalan kevesen levén tehát. Elhatároztatott ekképpen, hogy miután minden
1798 VI | segítségül hínunk. Azért is mi elhatároztuk titkos konferenciánkban,
1799 III | árnyékot vetettek az alattok elhelyezett márványpadra, hol komor,
1800 XII | kisebb-nagyobb hordók voltak elhelyezve, üresen vagy tele serrel,
1801 VIII | tábornok arca egyszerre elhidegült. Az a vasöntetű szobor lett
1802 XIII | mi történnék akkor? Ha elhinnék azt az irtózatos vádat,
1803 X | kétségben volt, amit nem akart elhinni, most már hiszi, és tudósítva
1804 XIV | megszabadítva, mint egyszerre elhírhedett hőst, ijesztő név gyanánt
1805 Elo | mindenkitől fél, s ezért mindent elhisz. Izgatható s kétségbeejtett
1806 VII | ember kend, katona bácsi.~– Elhiszem azt, nem is nőttem volna
1807 VI | hogy tőlem kaptad, majd elhiszik; nálam szakajtóval áll az
1808 VI | bagókkal.~Ha azt mindig elhitte volna az ember, amit ő beszélt!~
1809 X | olyan dolgokkal, amiknek elhivése azután sok boldognak és
1810 XI | gyermeket, kit fogadó apjától elhozni Mária feladata leend. Az
1811 VIII | megyek. Vezessen ön hozzá! Elhozom őt.~– Csendesen, uram. Maradjon
1812 XV | egyenruha nélkül jöttek, de elhozták szuronyos puskáikat, s azokkal
1813 VI | nyomorék; kelmed mikor a birkái elhullottak, a bőreiket az iskolaházba
1814 I | nyáron lelte a hideg, marhái elhulltak, vetését felverte a gaz,
1815 VI | renyhe komondor cammogott elibe, ki is midőn látta, hogy
1816 II | hóhérlegény.~– S hiszed, hogy elindulnak szavaidra?~– Gondoskodtam
1817 XVIII| parancsnokhoz is menjen, hanem elindult a huszonnégy vitézzel egyenesen
1818 VI | megtudni, mi nyelvet beszélnek.~Elindultak azután hazafelé, vállaikat
1819 II | ellen bosszút állani a nép élire, s felkoncolá apját, testvéreit,
1820 XV | céhgyűléseken, kitanult násznagy és elismert disznóölő, annálfogva szélesen
1821 XI | nem tanultad.~Bodza Tamás elismerte hibáját; Fabiusnak csakugyan
1822 X | tenyérizmainak kifejlettségét akarva elismertetni a mesterrel.~Bodza még az
1823 II | ezek hallatára, míg az urak eliszonyodva, a sejthetlen veszély kitörtével
1824 XVI | köszörült kést, aminek az élit oly gondosan próbálgatá
1825 VIII | külszínre, hanem a szívekbe néz, elítéli ő a templomajtóban alamizsnát
1826 II | meg, kit apagyilkolásért elítéltek; annak az apját is én gyilkoltam
1827 VII | is büntetés volt szegény Elizen, hogy akiért epedett, midőn
1828 XVI | kezébe, emelte le arról a kis Elizkét.~A gyermek kezei elöl össze
1829 I | verték meg.~Gyakran órákig eljajgatott honn a labodabokrok között;
1830 XI | az ügyhöz, lelkesült az eljárásban, higgadt a meggondolásban,
1831 XVIII| tengeri nyulacskákkal, és eljárt a templomba mindennap, és
1832 XI | a kurér!~A legrekedtebb éljenkiáltás üdvözlé e nagylelkű szándékot.
1833 IX | és tanácskozott a nagy eljövendő napokról.~
1834 VI | tehet nagy csudákat, minek eljövetele nem lehetetlen. Láthattátok
1835 VIII | szívemet örökké, valami elkábító sötétség, amit űztem volna
1836 II | azután oldalba rúgta, ha elkapá.~– Nem beszélhetni az öreggel? –
1837 XVI | örülni. Ha egy-egy kezét elkaphatta Ivánnak, azt úgy összecsókolta,
1838 VI | irtóztatóbb képeket feste az egyes elkapott szavakból, mik a félszer
1839 II | öltönye egyik szárnyát elkapta, s annál fogva dühösen rángatta
1840 XIII | erre tízen rohantak reája, elkapták kezeit-lábait, leteperték
1841 III | van még a halálnál több?~– Elkárhozik!~– Te őrjöngsz! Egy gyermek,
1842 VIII | veszett volna-e el nyomorban, elkárhozottan? Nem lett volna-e egykor
1843 VIII | hozzá. Látszik, hogy nagyon elkényeztette fogadott apját.~Zudár Péternek
1844 V | hogy nem ismert reá. Tán ez elkényszerült arc, e rongyos mez, kuszált
1845 V | emlékezni rá.~– Fiad vagyok, kit elkergettél, s nemsokára halottad, ki
1846 XV | a zajos és véres jelenet elkerülésére.~Beteg neje tán éppen a
1847 Elo | előre gyanítja a fátumot, elkerülhetlenné teszi annak rettegett beteljesültét.
1848 XIII | valaki, kiosont a tornácból, elkerült az udvarból a kertek alá,
1849 XIII | kiálték elförmedve én is, s elkeseredésemben rögtön kiittam valamennyi
1850 III | emberfölötti kínjait; míg a gyönge, elkeserült apa sírva nyögé:~– Egyetlenegy
1851 XVIII| vagy meghalni vele – rebegé elkeserülten.~A segédtiszt marasztani
1852 VIII | az életben, s tette oly elkeserültté őt, ki oly jó volt, hogy
1853 XI | ütött kasza vágott felé elkésett csapással; néhány jó futó
1854 XIV | volt senki, a koporsót is elkészíték már, pedig még senki sem
1855 VIII | idegen nem várhatta, míg elkészül vele, maga is segített neki.
1856 VIII | trombitaszót sem hallja.” Végre elkészültek vele, kitöltötték egy szilkébe,
1857 I | asztalok, ágyak, bútorok elkezdenek ropogni, pattogni – ki jár
1858 XIII | hosszú mogyorófa pálcája elkezdi a hátát és a vállait püfölni
1859 I | hangon, minőn soha nem szólt, elkezdjen üvölteni, mintha láthatlan
1860 VII | rokonaik vannak, akik mindent elkövettek, hogy az életet kellemetlenné
1861 XI | a mester –, az ég, mely elküldé a népekre a halált, és a
1862 XV | emberiséget tyúkszemekkel ellátják. Bajusza hetvenhét karikába
1863 X | uraságok ellen. Mintha nem ellehetne a világ anélkül, hogy a
1864 VII | volna öntve, s törhetlen ellenállása által egész szétzavart hadtestét
1865 V | hogy ne ismerj. Vétettem ellened sokat. Korán megőszültél
1866 XII | Zudár, amint észrevette ellenei pokoli tervét, hirtelen
1867 VI | azt értem, hogy szokása ellenére már éjfélkor azt sem tudta
1868 XI | rablók vagytok, védem magamat ellenetek, ahogy tudom; ha bolondok
1869 VII | ellen üldözése elől. Maga az ellenfél vezére mondá rá: „Ki az
1870 XVI | és rugdalózva, rángatva ellenfelét a mélységbe le magával.~
1871 XI | követeid, hogy egyik a másikra ellenőrködjék. Ez általános szabály; csodálom,
1872 XIV | fogja, mi ítéletet mondál ellenséged fiának fejére?~Nem mert
1873 VII | mondhatod ezt? Nem személyes ellenségem-e az egész Hétfalusy család?
1874 VII | példás bosszút állhattam ellenségemen. Hogy bitófára ítéltem ellenségem
1875 VI | tudósítom kegyelmedet, hogy az ellenséges seregek már az ország határain
1876 X | gyógyszerészek, csaplárosok; ellenséggé lett mindenki, aki nyírott
1877 XVI | semmi parancsnak sem tudott ellenszegülni. Elfogadta a megbízást,
1878 XVII | magatok között ezt az áldott ellenszert, amivel isten segítsége
1879 II | udvarában. Valami megragadó ellentét volt ez udvar tekintete
1880 II | kivehetők; fekete csúcsaik éles ellentétül rajzolák magukat a láthatár
1881 XVIII| is mind újonc ifjak, és ellenükben ezernyi zagyvalék csoport
1882 II | haragodat.~Méltók vagyunk, hogy ellenünk ~ Szent Istenünk ~Felemeld
1883 VIII | szívét gyógyítja. Ő nagyon ellenzette leánya házasságát önnel.
1884 XII | lángok már a háztetőt is ellepték; az egész épület fényesen
1885 VIII | fővezérüket levágták a kötélről és ellopák. A felébredt őrök büntetéstől
1886 IX | kertjéből – nem szabad ellopni a barackot.~– Gyere csak
1887 XIII | elejted az orvosságot, ellopsz belőle, s még ráfogod, hogy
1888 XI | utolérte Máriát, kísérve az elmaradott csapatok borzalmas örömrivalgásától.~
1889 XI | átugratott a gáton, mire üldözői elmaradtak mögötte, hanem amint hátrafordult,
1890 XVIII| az apa megáldja fiát, aki elmegy a hosszú útra.~És akkor
1891 VII | nem akarsz tanulni, majd elmégy te a generális úrhoz, s
1892 VII | tábornok inte a katonának, hogy elmehet.~Azután szobájába vonult,
1893 X | mappája hátára, s mikor elmélázott e furcsa térképen, szemei
1894 I | megmozdítani.~A mellette elmenők látták, hogy szomjazik,
1895 XVI | mutogatva számlálgatta az előtte elmenőket:~„Egy, kettő, három. Egy,
1896 VI | vasat ide – ordítá végre egy elmérgedt hang, s rögtön futottak
1897 III | a fiatal Káin, ijedten, elmerülve nézte, mint folyik testvére
1898 VI | meghúzza, olykor kétszer is elmond némely dolgot, sokat rögtön
1899 II | mérgezni. Ha kérdezték, miért, elmondám, hogy az ország úgy körül
1900 XVI | Mit értett alatta? Azt elmondhatták lelkeik egymásnak a másvilágon.~
1901 IX | édes szülőiknek mindent elmondjanak, minthogy azok nem jönnek
1902 IX | tinéktek, és ezt odahaza is elmondjátok, hogy semmi sem olyan jó
1903 VIII | Dukláig. Hova tetted hát?~– Elmondok mindent, nagyságos rendőr
1904 XIII | megütötte valami a fülét, azt elmondta a szárazmalom alatt. Mire
1905 X | Ziska nagy nevére, s rég elmosódott lelkéből Giskra és a zsebrákok
1906 II | magas, szőke legény volt, elmosott, gömbölyű vonásokkal, ajkaiban
1907 III | bűneitek siettetik a világ elmúlását.~– S hova lett kedves, ártatlan
1908 VIII | ítélettől mindazokat, akik élnek? Ha egy napon azt mondaná
1909 VII | hasznát venni?~Az asszonyka elneveté magát, olyan kedvesen tudott
1910 X | avatottak előtt természetes elnevezése, a klasszikus „grad” végzet
1911 VII | Különben ezt a megtisztelő elnevezést nem a békés időkből kapta
1912 X | sohasem javíttatá ki; hanem elnézte, hogy a mester saját maga
1913 VIII | elaltattam, és reggelig elnéztem, hogyan alszik.~A bakó egy
1914 XVII | valami nagy díjakat akarna elnyerni, amik az üldözött fejére
1915 V | És a balzsam nem bírja elnyomni a halottszagot. Az emberek
1916 X | kovácslegény létére letörte a faját elnyomó hatalmas góg népet; és azután
1917 XVIII| senki sem ügyel. Ami por, az elnyugodott már, ami szellem, az megtért
1918 VI | Életében sok mogyorófát elnyűtt, melyet konvencióképpen
1919 XIII | emlékezéshez!~Megzavarta e jeles előadást doktor Sarkantyús megérkezése,
1920 XVI | a ketten elbuktatok, én előállok akkor.~A vezérek féltékenyek
1921 VI | igaz e borzasztó vádban, előbb-utóbb napfényre jövend, s akkor
1922 X | kérdezték tőle, miféle név előbetűi ezek, vállat vonított, s
1923 XI | szabó- és csizmadiacéhek elöljáróínak, melyben hagyd meg nekik,
1924 XV | kezdtek egymásra nézni, s az elöljöttek gondolkoztak a hátuljövőkről,
1925 II | elcsenevészett ákászfák.~Még az élőfa sem szereti közellétét.~
1926 XIII | egypár paraszt, akik azonnal előfogtak, és kínáltak, hogy igyam
1927 X | Az kell. Fognak majd előfordulni olyan esetek, amiket nem
1928 X | grad” végzet sokszoros előfordultával; és azon kis fantasztikus
1929 VIII | úr után tudakozódék.~Azt előhívták a cselédek. Egy összerokkant,
1930 XVII | korbáccsal.~Bodza Tamás előhozatta a kastélyban meglelt katulyát
1931 Elo | szavaink igazsága felől, s az előidézett megdöbbenés, a megújult
1932 I | elmúlt, mindenfelől rémséges előjelenetek kezdének jóslani azon nagyszerű
1933 Elo | Ilyszerű nyugtalanító előjelenségek közt kezdődött az 1831-dik
1934 II | füttyent a kutyának, az előjön; hallani, amint láncos örvét
1935 VIII | kedéllyel, kipirult arccal előjönni, bámulá e csodaorvost, ki
1936 III | háta mögül, és nem mertek előjőni.~A vénasszony ismét összehanyatlék.
1937 X | ahol halottak lesznek, az élők fegyvert ragadnak, és keresni
1938 XVII | bírták őt utolérni, de majd előkerítik.~Gondolta magában: lesz
1939 XVIII| említé vejét soha.~Hintaját előkerítve, abba befekteték; a kis
1940 XVI | vérszemet kapott gyávák, előkerülve menedékeikből, bottal, cséphadaróval
1941 Elo | közelgő rendkívüli vész előkészülete, melytől visszaborzadtában
1942 XVII | okosabban cselekesztek, ha eloldjátok a kezeimet, és ki hagyjátok
1943 II | megtér, ~Azt nem űzöd el előled, ~ Sőt tetőled~Bűnbocsánatot
1944 XIII | bíró Bodza Tamást látta előlépni a hosszú asztal mellé. –
1945 XI | kitör a láng, a másikon eloltják. Egyszerre kellett volna
1946 Elo | Januárban az ibolya nyílt, a hó elolvadt, a mezők, a vetések zöldülni
1947 VIII | Széphalmi engedelmet kér, hogy elolvashassa. Kezei egyre reszketnek,
1948 XI | kalapzsinórja mellé.~– Majd szépen elolvasom én ezt, a friss csapatokkal
1949 XVIII| Zudárba kapaszkodva bírt még előrehaladni.~A bakó megismerte áldást
1950 XIII | sok lótás-futásban annyira előrement a feje, hogy aki először
1951 XV | ember háta mögül, szemeit előremeresztve, a távoli írás felé; az
1952 II | nagy, bozontos fejével előrerohanva. Látszék, mintha belülről
1953 XVII | bőrharang, felkapva a fáklyát, s előreszaladva úgy teleszórta sziporkával
1954 XI | széjjel. Láthatod, hogy előrevigyázó vagyok. Válaszd ki magadnak
1955 XVII | látta a kastély folyosójáról előrohanni doktor Sarkantyúst.~A derék
1956 XV | Kamienszka a furcsa zendülés eloszlása után a tábornokkal együtt
1957 Elo | Előszó~Az ember jót, rosszat elfelejt.~
1958 VII | Az ordonánc ott állt az előszobában akkor is, s sarkon fordulva
1959 VII | rosszabbul.~A vas ember előszobájában áll az ordonánc, kezében
1960 VI | nagy egzekutor egyenként előszólongatva szittyáit, a médiumon végighasaltatá,
1961 XVI | magát azzal, hogy ezt neki élőszóval nem mondta senki.~– De hallják
1962 XVI | mind szépen.~Bodza Tamás elosztá népeit az utcákra; elállatott
1963 XVI | mellé; mely beküldözi az előtornácokba látogatójegyeit, a nagy
1964 VIII | kibontá újra a kis tekercset, elővette a gyöngyös főkötőcskét,
1965 VIII | én pedig szép csendesen elővettem tejfőző gépemet, kenyérmorzsából
1966 IX | utolsó iskolai napra, s elővéve zsebéből a lebbenccsé zsírozott
1967 IX | vagy egy, vagy más úton elpatkolni.~A fiatalság jó szesszel
1968 VIII | Az ismeretlen arca mélyen elpirult. Esküdni lehet rá, hogy
1969 VI | engedett, mindazt remekben elpróbálom rajtad, ha mindent el nem
1970 XVI | alatt. A lázadás, a gyermek elrablása, a fejére gyújtott ház,
1971 VI | mirigy az úri rendre is elragadjon. Ezáltal két cél lesz elérve.
1972 XI | Eltűnt. Miként Romulus. Elragadták az istenek – szólt Mária,
1973 VII | bízott tekercsről, s gyöngéd elragadtatással ölelé magához piruló kis
1974 VIII | azt.~Az ifjú meglepetve, elragadtatva rohant a tábornokhoz, megragadta
1975 XVII | együtt a patak partja alá elrejteni. Senki sem vette őt észre,
1976 VIII | Nem azért hoztad ide, hogy elrejtsd? Hazug kutya! Mondj még
1977 VIII | ide, de nem azért, hogy én elrejtsem.~– Nem azért hoztad ide,
1978 II | kés az ő véres ágyába volt elrejtve. – Hiába mondá, hogy ártatlan,
1979 IX | hogy a pap gyümölcsétől elriasszák a népet, mert hiszen más
1980 VIII | gerendára kötött lepedőbül, elringattam, elaltattam, és reggelig
1981 IX | mert azáltal is könnyen elromlik az emberben a spiritus.
1982 II | Ki merte az én műveimet elrontani? Ki merte a halált osztani
1983 II | arca emberi alakot kezde elsajátítani, s szemeiből azon igéknél,
1984 XVII | karikák, arcai beesve, ajkai elsárgulva, egész tekintetében a hűlt
1985 XVIII| fészkéről, anélkül, hogy valaki elsiratná. Erdők vadait, mezők madarait
1986 II | asszony, Mekipiros? – kérdé az elsőbbik jövevény.~– A gazda énekel,
1987 XVI | Széphalmi úr egykor kiveté elsőszülött gyermekét. Ki a mezőre,
1988 XII | fegyver a hőségben magától elsült, a golyók belefúródtak a
1989 XVI | iparkodtak egymás alatt, fölött elsuhanni, idomaikat változtatni,
1990 VIII | félhomályban, midőn mellette elsuhant, a tornácon keresztül sietve
1991 III | kutyák, fütyült a szél, az elszabadult kútostor nyikorogva himbálta
1992 VII | édes, attul tartok, hogy elszakad karomon ez a fonál, ha ilyen
1993 VII | s azt mondják, hogy azt elszakítani nem szabad: ez kegyetlenség.
1994 X | bizonyít az, hogy mindezen elszámlált népek nyelvei annyira el
1995 V | rikoltott Imre a düh elszánt csatahangján, s mellén széttépve
1996 XI | állapotban hasznát nem vehette, elszántan nekiindult a zajgó csoportnak.~
1997 IX | hogyan lehetne ottan is elszaporodni fajunknak?~A föld pedig
1998 XVI | kezeit, s azután sovány, elszáradt karjainál fogva kifeszíték
1999 IX | a templom előtt; azoktól elszedték az ütőfákat, beverték egypárnak
2000 X | minden gazdasága, elpusztult, elszegényedett; utoljára dobra ütötték
2001 X | erős ott, hol egy elárvult, elszegényült faj néhány hegyláncon túl
2002 XIII | döntött port onnan suttyomban elszelelni.~– Mármost te, népháborító,
|